Love the all year

#5

Este 7-re beszéltem meg Vikivel,hogy találkozunk náluk,és lemegyünk a partra körülnézni.

Az óra már 6-ot ütött amikor kimásztam az ágyból és elkezdtem készülődni. Tudtam ,hogy hosszú lesz ez az este ezért pihentem 1-2órát. Az esti szerelésemen nem gondolkodtam túl magam. Felvettem egy világos farmert egy fekete ujjatlan has pólóval. A szőke hosszú hajamat kiengedtem,és egyenesre vasaltam,még két vállamra hullott.Egy fekete converse cipőt vettem még fel,és a derekamra kötöttem egy farmer kabátot.

A megbeszélt időpontban találkoztunk Vikivel,és mivel úgy gondoltuk,hogy ő csak 10 percnyi sétaútra lakik a büfé sortól,ezért gyalog mentünk.

Amikor leértünk,hirtelen egy ismerős arcot se láttunk.Ennek valamilyen szinten örültem. Nem nagyon szerettem nagy,társaságba belekeveredni de sajnos ez néha elkerülhetetlen volt.

Odamentünk az egyik büféhez és egy-egy koktélt kikértünk magunknak.Leültünk egy asztalhoz miközben beszélgettünk,és a tömeget bámultuk. Egy pillanatba nagyon elbambultam,hirtelen csak arra eszméltem fel,hogy Viki oldalba bökött.

-Auu!Ez fájt!Most mi bajod van?-vágtam oda élesen

Viki meg se szólalt,csak a fejével oldalra biccentett,ahol megláttam ,hogy tőlünk 3 méterre kik állnak a büfébe.

-Futás van!Most!-suttogtam neki.

Okom nem volt,rá hogy ne akarjam látni Dave-t,de mégis mindig futottam előle. Jó,persze annyi indokom volt,hogy egy estén sokat nevettünk,és jól szórakoztunk,utána ő meg 2 hónapig nem keresett,szóval igy bennem egy pár dolgot összetört. Meg lett róla a véleményem ,ami hozzá teszem nem a legjobb.

-Innét nincs menekvés. Látta,hogy itt vagyunk. Ide fog jönni.-miután Viki ezt közölte velem full komolyan nem nagyon tudtam megmozdulni se. Akarta hogy beszélgessünk,de ő nem tudta hogy már délelőtt találkoztam vele.

Eljött az a pillanat amire legkevésbé vártam volna a mai este. Dave és még három haverja leültek hozzánk a padra. Dave meglepetésemre mellém üllt.

-Sziasztok!-köszöntek mind a 4-en egyszerre

Nagyon zavarban voltam,nem tudtam merre hajtsam a fejem. De inkább megoldás volt előre bámulni,és próbáltam Vikinek jelet adni,hogy valahogy szabaduljunk.De ez neki valahogy fullra nem esett le.

-Pillanat és jövök!-jelentettem ki,miután próbáltam felállni,amikor két kéz érintését éreztem a derekamon. A két maga fele fordított,és össze találkoztam Dave tekintetével. Ki mással vajon..?!Oly közel hajolt hozzám ,hogy homlokunk összeért.

-Hova mész?-kérdezte oly gyengéden,hogy ennél már gyengédebb nem is lehetett volna. Éreztem lehelletében az alkohol illatát,ezért nem is vettem komolyan.

-Már mosdóba se mehetek el egyedül?!-kérdeztem durván.-Viki eljönnél velem?

-Most nem,bocsi-közölte. Köszi Viki,hogy pont ilyenkor nem számíthatok rád.

-Ez nem jött össze.-nevetett ki Dave.-Majd én elkísérlek,sokan vannak itt. Nem akarlak elveszíteni.

Nem akartam vitát kezdeni,ezért inkább csak a szememet forgattam és elindultam. Dave csak mögöttem baktatott.

***

Az út többi részében nem szóltunk egymáshoz.Viszafele tartottunk az asztalhoz,miközben én nyomkodtam a telefonomat. Nem mentem visza az asztalhoz,csak intettem Vikinek hogy telefonálok egyet. Valójában ilyenről szó se volt. Felültem egy párkányra, mostmár egyedül,és elkezdtem nyomkodni a telefonomat. Egyszer csak valami vagyis inkább valaki kivette a kezemből.

-Ez az a nagy telefonálás?-kérdezte Dave.

-Dave kérlek add visza!

-Mi bajod van velem?-az arcán nem csak az alkohol elnyomása látszódott,hanem a komolyság és kicsi csalódottság.

-Dave ne kérkek...-éreztem ahogy könnyek bújnak ki szememből és csordulnak végig az arcomon. Nemtudtam hogy ezt miért csinálom,okom nem volt rá.

Egy gyengéd érintést éreztem aki letörölte a könyeimet,és finoman átölelt.

Miután elengedett öleléséből,ami ebben a pillanatban kissé megnyugtatott.

-Kifogsz nevetni.

-Nem ismersz jol.

-Dave..ez butaság..bár sajnos télleg nem nagyon ismerlek.

-Kérlek mond el hogy mi a baj?-könyörgött

-Igazából nem történt semmi konkrét,de nagyon összetörtem. Az este után azt gondoltam még lehet valami.

-Jól gondtad.-vigyora már sokkal élesebb volt szavaim után.

-Ne nevess ki. Számomra mindig te voltál az a fiú. -éreztem,hogy arcom kipirul épp ezért a földet bámultam

-Milyen fiú?-kérdezte tudatlanul. Na ne ennek télleg nem esett le?!

-Hát az..

A szavamat félbeszakította a vigyora,ahogy rámnézett és elkezdett mosolyogni. Két kezét a derekamra helyezte,és a következő pillanatban már arra eszméltem fel,hogy szája érinti az enyémet. Melegség töltött el,és boldogság,amikor belemosolyogtam csókunkba.

Dave szemszöge:

Amikor kimondta Zoé ,hogy 'az a fiú' elborult az agyam és szájára tapadtam. Tudtam hogy belül szeret és vágyik rám,de mégis eltaszított magától,és ez fájt is egy kicsit.
Számomra Zoé olyan lány volt akit muszály volt magam mellet éreznem. Már amikor először megláttam a jégpályán csak elsétált melletem és nem is tudta,ki vagyok. Azóta tudom,hogy ő más és őt szeretném feleségül venni,és tőle szeretnék gyereket is. Nagy szavak ezek,de nagyon szerettem már most.

-Ezt miért csináltad?-kérdezte pirultan,miután véget vetett csókunknak.

-Ha fontos vagyok neked,akkor valaminek a kezdetét,ha meg nem akkor semmit.-mondtam kicsit nyálasan,de hát ha szeretem akkor ez van.

-Szóval fontos vagyok neked?-kérdezte Zoé furcsán.-Vagy ezt csak a sör mondja?

-Nem ittam anyit.-védekeztem. De nem hazudtam,teljesen jól voltam.Nehéz ez kimondanom...de..ömm..azthiszem fontos vagy nekem..

Miután kimondtam,láttam szemébe a boldogságot,és a következő pillanatban már a számon éreztem édes ajkait.

-Köszönöm hogy ezt kimontad!-suttogta.