Be Mine

1. rész ( Sötét álmok)

Ez a nap is olyan volt mint a többi, átokűzés, tanulás és együtt lógás a suli után, legalábbis ami Fushigurot és Itadorit illeti. Nobara szeretett megszabadulni tőlük a nap végére és inkább Makival vagy egymagában tölteni az idejét. Elmenni, vásárolni, vagy más csajos dolgokat csinálni. Bőven elég volt egész nap baby csőszködni a két fiú felett.
- Akkor később! Jó hétvégét Itadori, Fushiguro!
- Neked is Nobara! integetett a rózsaszín hajú srác vigyorogva a lányra, aki viszonozta.
- Szia Nobara! szólalt meg a magasabb srác is és sóhajtott egyet.
- Mi a baj Fushiguro?
- Semmi.. csak elfáradtam.
- Én is! Van, már ötleted mit csinálsz hétvégén?
- Pihenek és pihenek, egyedül! emelte ki az utolsó szót, ahogy beszélt a másik fiú.
- Az unalmas! húzta a száját az alacsonyabb.
- Miért te mit tervezel? kérdezte a sötét hajú összevont szemöldökkel, ő csak arra vágyott, hogy végre magában legyen és olvasgassa a kedvenc könyveit.
- Igazából nem terveztem semmit, de jó lett volna kikapcsolódni! Főleg vasárnap...
- Miért nem kérdezed meg Gojo senseit, ő mindig csatangol valahol..
- Mert én veled akartam lógni! pirult el az alacsonyabb.
- Hát jó legyen, kitalálunk valamit!
- Tényleg?
- Igen! De ha tovább kérdezgeted, meggondolom magam! De csak egy nap!
- Szóval mit szólsz akkor a vasárnaphoz?
- Nem jó! motyogta a fekete hajú zavartan, Ugyanis vasárnap tölti majd a tizennyolcadik szülinapját, úgy tervezte, hogy nem kerít neki nagy feneket, nem is kell, hogy mások tudjanak róla.
- De én vasárnap akarok Fushiguro, szombaton... szombaton izé.. nem érek rá!
A magasabb forgatta erre a szemét, kicsit sem volt egyértelmű miért pont az nap akar Itadori vele lógni.
- Jó akkor legyen! vont vállat és meg is érkeztek a szállóhoz.
- Akkor később! viharzott be a szobájába az alacsonyabb boldogan, a másik pedig csak bólintott egyet unott arccal és ő is a sajátjába ment.
- Végre egyedül! mosolyodott el halványan és előkotorta a fülhallgatóját a táskája zsebéből, majd lefeküdt az ágyába és zenét hallgatott, egy idő után el is aludt rajta. Mikor kinyitotta a szemeit egy ismeretlen helyen találta magát, sötét aura áradt a helyből és koponyák voltak mindenfelé meg vérvörös víz.
- Ez a hely..
- Üdvözöllek a birodalmamban Fushiguro Megumi! mondta egy ismerős hang a magasból. Felnézett a hang irányába, ahol egy halomnyi csontkupac tetején, ült egy alak.
- Megint te? amint ezt kérdezte eltűnt a férfi a trón helyéről és mögötte jelent meg, kezeivel átfonta Fushiguro karcsú derekát és magához szorította. Hideg kezeit becsúsztatta a felsője alá.
- Mi a fenét művelsz?
- Nemsokára...
Suttogta a fülébe a férfi és a kezei végig siklottak a hasáról a mellkasáig lassan majd vissza. A vállára súly nehezedett ugyanis a fejét rá helyezte és onnan vigyorgott a fiúra. A szeme sarkából rápillantott az őt bámuló Sukunára.
- Mit akarsz tőlem?
- Hamarosan az enyém leszel! válaszolta és megnyalta a nyakát, miközben keze le siklott a fekete hajú férfi nadrágjába.
- Hé hová ... Mh..
- SShh.. csak élvezd! Olyan élményt fogsz átélni velem, amit senki mással!
- Eressz el te perverz! ellenkezett Megumi.
- Már nem kell rá sokat várnod! mondta és ekkor a fiú hirtelen magához tért.
- Mi volt ez az álom már megint? lihegte és felült az ágyában. Amióta Shibuyában a halál torkából tért vissza, különös álmok gyötörték az átok királyával kapcsolatban, igaz nem minden nap törtek elő, ám mostanában egyre sűrűbbé váltak, ahogy közeledett a születésnapja.
- Rossz érzésem van..
Megumi felkelt és előkeresett egy könyvet a nem messze lévő polcról, valamivel el kellett, hogy terelje a gondolatait ezekről a dolgokról, ráadásul kissé túl életszerű volt a helyzet.
- Nem hiszem el, hogy felizgatott az érintése! morogta és vissza huppant az ágyába, elkezdett olvasgatni, miközben a szomszédos szobából egyszer csak hangos zene hallatszódott át.
- Ilyen zajban nem lehet koncentrálni! csapta össze a könyvet dühösen és már ment is át a szomszédjához. Bekopogott az ajtaján egy párszor, de csak nem nyitott ajtót a másik férfi.
- Hé Itadori! Vedd halkabbra!
Semmi jele nem volt annak, hogy bármit is hallott volna a rózsaszín hajú, nem győzte szólogatni és verni az ajtót, már nagyon pipa volt.
- Itadori! Mi a fenét művelsz! ragadta meg a kilincset és be nyitott, ugyanis nyitva volt. A szobában viszont senki sem volt. Fushiguro oda sétált a hifihez és lekapcsolta.
- Most komolyan csak úgy lelépett, mindent itt hagyva? morogta és ekkor egy kéz ragadta meg a vállát.
- Megumi...
- ..... ez a hang..
A férfi elsápadva fordult meg hogy, rá nézzen, ez a hang biztosan nem Itadori Yujié volt, hanem valaki másé. Amikor végül ránézett az illetőre a vörös szemek átváltottak barnára és a tetoválás is eltűnt. Ismét Yuji volt ott.
- Mi az Fushiguro?
- Hé Itadori minden oké? Az előbb.. nem te voltál...
- Miről beszélsz? Végig én álltam itt melletted!
- Ez furcsa.. sóhajtott egyet a magasabbik és levette a válláról a másik srác kezét.
- Mindegy.. csak azért jöttem, hogy szóljak, halkítsd le a zenét! Jóéjszakát!
- Nem is hallgattam zenét!
A fekete hajú összehúzta a szemöldökét értetlenkedve majd szó nélkül kiviharzott a lakásból és a sajátjába ment. Össze volt zavarodva, nem értette mi volt ez az egész. Biztosra vette, hogy Sukuna vörös szemei néztek vissza rá, és hogy nem képzelődött.
- Lehet inkább, hagyom az olvasást és alszom, talán túl sok volt mára! motyogta és ismét lefeküdt az ágyába, de csak nem tudott elaludni, félt, hogy az az álom, nem is igazán álom volt és hogy, az az őrült férfi komolyan rá fog rontani. Elővette a telefonját és rá nem jellemző módon felhívta tanárját, vagy nevezzük nevelő apjának?.
- Micsoda meglepetés! Megumi Chan!! Rég beszéltünk!
- Az ma volt sensei..
- Miért hívtál fel, történt valami? kérdezte kissé nyugtalan hangon.
- Úgy semmi különös... de... nem lehetne, hogy átmenjek a senseihez?
- Mi?
- Nem tudok itt aludni..
- Ez jól hangzik, csak az a baj, nem tartózkodom otthon! válaszolta csalódottan és mintha hozzá tett volna egy ''fenébe" szót is a mondandója végére.
- Értem.. akkor sajnálom, hogy zavartalak.
- Viszont a kulcsom a szönyeg alatt van, ha gondolod átmehetsz! Majd csak holnap megyek haza! Kérlek lehetőleg ne csinálj kupit!
- Komolyan átmehetek?
- Hát persze! Na majd holnap lássuk egymást Fushiguro kyuuun! azzal letette.
- Most megnyugodtam....
A fiú összepakolt néhány cuccot a táskájába és elhagyta az apartmant. Bezárta az ajtót és egy darabig állt a folyosón Itadori szobájának ajtaját bámulva majd elindult.
- Remélem nem követ...
- Mond.. hogy nem követ..
Gondolta, magában miközben sétált az utcán, a sensei lakása nem volt túl messze szerencsére, de végig rossz érzés kerítette hatalmában, ahogy ment. Olyan volt ez mintha, valaki követné.
- Elölem.. nem menekülsz.
Egy hang suttogott mögötte, de mikor megfordult csak a kihalt utcát látta.
- A rohadt életbe.. kezdek bekattani!
A sensei lakása viszont nyugalmat árasztott. Lehajolt és előbányászta a kulcsot a szőnyeg alól, majd kinyitotta az ajtót és bement.
- Megszűnt a rossz érzés, olyan mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről..
Sóhajtotta és bement Satoru szobájába, minden az ő illatát árasztotta.
- Nem hiszem el, hogy ide jöttem... most biztos elvan szállva magától, holnap majd egész nap engem fog szívatni, hogy beszari vagyok, már ha elmondom neki, miért is jöttem ide...
A fiú lehuppant az ágyra, majd álomba szenderült, azon az estén végre nem álmodott semmi ijesztőt.
Amikor magához tért Gojo ott állt felette és vigyorgott.
- Uh...
- Mi az megijesztettelek Megumi chan?
A fiú mérges arcot vágott.
- Mióta bámulsz engem?
- Egy félórája?
- ....
Megumi felpattant mintha égne alatta az ágy és felkapta a batyuját.
- Most meg mi a gond?
- Megyek haza!
- De hát csak most találkoztunk! Maradj még egy kicsit, beszélgessünk!
- Azt nézheted, elrontottad a reggelemet! durrogta és kiviharzott az épületből
- Ez a gyerek... nem érti a poént! vigyorogta majd kissé elszomorodott. Szeretet volna több időt tölteni vele, pláne, hogy közeledik a születésnapja. Talán holnap majd átugrik, ha lesz ideje.
Az utca forgalmas volt és tele volt fiatalokkal mivel szombaton a többség a szabadidejét tölti. Lassan sétált a járdán és gondolkodott egyáltalán vissza térjen-e a szállásra vagy inkább az útját a városba vegye. Sosem volt gondja az egyedül léttel mondhatni magányos farkas volt, jobban szeretett egymaga lenni, távol az idegesítő emberektől. Szerencsére jó idő volt ahhoz képest, hogy december van.
„Lehet, bemegyek a könyvesboltba és veszek valami krimi regényt, vagy esetleg megnézek valami újat, mondjuk képregényeket." Tűnődött és közben fittyet sem hányt az őt bámuló ellenkező neműekre, akik olvadoztak a szépségén, mert hát férfi létére gyönyörű volt, szebb, mint néhány nő, bár ő sosem foglalkozott a külsőségekkel és fel sem tűnt, hogy viselkednek mások a közelében.
- Fushiguro? szólította meg egy ismerős hang a háta mögül.
- Maki san?
- Hát te hová tartasz egymagad?
- Csak nincs kedvem otthon lenni szóval, úgy gondoltam elmegyek a közeli könyvesboltba szétnézni!
- Értem.. Én Nobarához tartok, azt beszéltük meg, hogy ma elmegyünk az új sushi étterembe vele és Inumakival, aki majd ott csatlakozik hozzánk! Neked nincs kedved velünk tartani?
- Nem is tudom..
- Igen vagy nem?
- Nem sok kedvem van és szerintem annyi pénz sincs nálam..
- De könyvre igen? mosolygott el a lány huncutul, mire a sötéthajú fiú összeráncolt a szemöldökét és morcosan az égre nézett.
- Na jó, akkor nem veszek semmit, menjünk Nobarához!
- Ez a beszéd Fushiguro! Lesz még alkalmad vásárolni! Nem jobb a barátokkal tölteni az idődet?
- Jobban szeretek egyedül lenni....
- Ne légy ilyen! Ezt a napot már igazán kibírod! És mi a helyzet Itadorival?
- Nem tudom! motyogta alig halhatóan és Sukuna jutott eszébe. Talán jobb is, hogy még egy kicsit távol van, mi van, ha a társa ismét átváltozik amint találkoznak.
- Lehet ő is velünk jönne! Miért nem hívod el? Biztosan unatkozik!
- ....
- Mi a gond?
- Rendben felhívom, bár azt mondta, hogy elfoglalt lesz...
A fiú nagy levegőt vett és belenyúlt a zsebébe, hogy elővegye a mobilját, megkereste Itadori számát és benyomta a hívás gombot. A füléhez emelte a telefont és feszülten várt a válaszra, vajon ki veszi fel, a barátja vagy Ryomen.
- Túl sokat parázok...
- Minden oké Megumi, folyik rólad a víz!
- Jah csak melegem van.. Maki...
- Nem veszi fel?
- Hát, eddig úgy néz ki...
A srác még kétszer próbálkozott majd annyiban hagyta közben azon filózott, vajon az átok átvette Yuji felett az uralmat... és most is ő uralja, azért nem jelentkezett, vagy valami bántódása esett.
- Kár, hogy nem vette fel! Na de négyesben is megleszünk, nem igaz? bökte oldalba a lány.
- Persze...
A fiatalok végül oda értek Kugisakihoz aki már a lakás elött várakozott. A lány már nem a Jujutsu varázslók szállóján lakott arra gyűjtött, hogy külön lakásban élhessen, ami sikerült is neki.
- Jé Fushiguro! Te is velünk tartasz?
- Igen...
- Nem tűnsz valami vidámnak! Na és itadori?
- Passz.. azt mondta szombaton nem ér rá! morogta és elfordította a fejét.
- Hm...
- Mehetünk akkor? Inumaki már biztos vár ránk! szólt közbe Maki Zenin mire mindkettő bólintott egyetértően.
Az étterem nem messze volt, csak egy köpésre Nobara otthonától és Toge valóban már ott várakozott a bejáratánál.
- Hello Inumaki san! köszönt Megumi és a két lány is ahogy közelebb értek,
- Konbu...
- Remélem nem kellett sokat várnod ránk, alig tudtam meggyőzni Fushiguro kunt! mondta a zöldhajú lány a szemét forgatva.
- okaka..
- Na, jó menjünk most már be, mert nagyon éhes vagyok! ragadta meg Nobara a feketehajú fiú karját és bevonszolta magával, a két másik meg követte.

Közben Itadori Yuji a város másik részén volt, ajándékot nézett a barátja születésnapjára egy könyvesboltban, ahova Fushiguro Megumi nem igazán szokott járni.
- Milyen könyvet szeretne? Segítsek valamit? kérdezte az eladónő barátságosan mire a rózsaszínhajú elpirulva felelte, hogy igen.
- Valami krimi regényt szeretnék, de nem tudom melyik nincs meg neki...
- Értem. Ez esetben.. Vannak limitált kiadású regényeink, amik nem olyan régen érkeztek és a vevőink eléggé jónak találták őket! magyarázta miközben elővett két különbözőt, hogy válasszon közülük.
- Igen ezek, jónak tűnnek, és ha limitált kiadású, akkor talán nincs meg neki!
- Természetesen!
- Rendben legyen ez a Dark Dreams
- Remek választás fiatalember!
Miután megvásárolta, amit szeretett volna, széles vigyorral a képén távozott, alig várta a holnapi napot, hogy átadhassa. Igaz sokat kellett sétálnia mire ide ért, meg amit még fog mire vissza ér, az nem kevés idő, de már megérte. Előkapta a telefonját a zsebéből és megnézte valaki kereste- e vagy valami.
- Hoppá le volt némítva! Fushiguro keresett engem.. jobb lesz, ha visszahívom!
Sajnos hiába próbálkozott ő is, ugyanis a barátja telefonja időközben lemerült azért nem lehetett elérni.
- Remélem nem történt semmi baj Fushiguroval!
- Biztos nem! válaszolta Sukuna az arcán előjőve.
- Te aztán biztos jobban tudod!
- Hidd, el azt érezném, kölyök..
- ???
A jujutsu mágus nem igazán foglalkozott miket hadovál az átkok királya inkább elővette a fülhallgatóját is és bedugta a fülét hátha megunja, már így is elég sok gondot okozott neki ez az alak megérdemli, hogy nem is figyel rá ezek után. Úgy is lett ahogy gondolta, az átok megunta és eltűnt, de a zenehallgatást félbezavarta a telefonja csörgése.
- Halo Gojo sensei!
- Szia Itadori kun, ugye nem zavarlak?
- Nem, éppen hazafelé tartok!
- A holnapi napról lenne szó, tarthattunk volna egy kisebb bulit Megumi channak!
- Hát, szerintem nem örülne neki, amilyen magányos típus..
- Igazad van, akkor majd csak átugrok és odaadom neki az ajándékom!
- Csak ezért hívott sensei?
- Nem, kíváncsi voltam minden rendben van- e veled.
- Igen, a lehető legnagyobb rendben!
- Sukuna azóta sem jött elő, nem próbálkozott?
- Nem, miért?
- Csak furcsa, annyi ujjat lenyeltél már, könnyen átvehetné az irányítást feletted akár órákra is..
- Arról biztos tudnák!
- Nem biztos.
Yujit nyugtalanság fogta el a fehérhajúval folytatott beszélgetés után, mi van, ha úgy van ahogy ő mondta, és Sukuna csak fogja magát és előtör néha, úgy hogy neki lila gőze se volt róla.
- Hülyeség..! vont vállat és visszatette a fülhallgatót a fülébe, azt gondolta ilyen csak nem történhet meg.

Egy félóra gyaloglás után a lakáshoz ért, mire az eső elkezdett szakadni, kissé elázott ugyan de, megúszta, hogy csuromvizes legyen.
- Fu.. micsoda szar időjárás..
- Nekem mondod? állt mellette a bejárati ajtóban Megumi, mire ő gyorsan a nejlon táskát, amibe a könyv volt a háta mögé rejtette.
- Frászt hozod rám Fushiguro!
- Bocsánat, én is nem rég értem ide..
- Minden oké? kérdezték egyszerre aggódó tekintettel majd zavartan elfordították a fejüket.
- Akkor holnap Itadori! indult meg a magasabb srác, de egy kéz megragadta a karját.
- Hová sietsz?
- Mi? fordult feléje vissza a feketehajú és megállt benne a vér is amikor meglátta, hogy Sukuna néz vissza rá vigyorogva. A férfi olyan erősen fogta, hogy nem tudta kiszabadítani magát .