That certain unexpected love...

2.

Már az első naptól kezdve, a két osztálynál meg volt az a bizonyos kölcsönös utálat, de nem értem miért...vagyis hát azért az osztályt meg értem, az A-sok mindig "felsőbb rendűnek" gondolták magukat...

December 6.
Ez a napom is ugyan úgy kezdődött mint az összes többi. Ugyan olyan szürke és monoton napnak indult.
07:15-re be értem a suliba.
Be léptem az osztályba, ugyan az az 5 ember volt ott mint mindig, őket fél órával hamarabb hozza a busz.
Természetesen Lexie mint minden reggel jó pofizott ott jobbra balra. De amikor rá jött hogy ez nem érdekel senkit, akkor mint minden reggel "megsértődött" és kb 10 percre "megszabadultunk" tőle.

Az első órám matek volt. Szinte be aludtunk órán de ez már megszokott volt. Hétfő reggel plusz matek egyenlő mindenki alszik.
Kb 3. órán pár fiút ki hívtak, mert az egyik osztályba padokat meg székeket kellett pakolni.
Mi lányok pedig folytattuk az órát.
Az utolsó óránk torna volt, szüneten be jött Will a torna cipőjéért, és mögötte ott volt Ő...

A sötét  barna szemeivel ahogy rám nézett szinte el olvadtam.

Mi ütött beléd Stella? Úgy éreztem továbbra is látni akarom azt a szempárt, azt a mosolyt.

Amikor el mondtam Will-nek hogy megyek én is órára nagyon meglepődött, ennek az oka az volt hogy egyetlen torna órán sem voltam.
Fel vagyok mentve, és alapból utálok oda járni, mert ez volt az az egy óra amit az A-val tartanak.

Most viszont szívesen mentem. Igen ebből már gondolom rá jöttetek, hogy Ő is az A-ba jár.

Úgy éreztem ez az egyetlen esélye annak hogy láthassam.

De aztán egyszer csak fordult a kocka...