That certain unexpected love...

5.

Aznap este alig tudtam el aludni annyira vártam már, hogy másnap láthassam.
Az illatát még órákkal később is éreztem. 

Eljött a reggel. Fel keltem és el kezdtem felöltözni. A hideg ellenére én szinte minden csütörtökön fekete szoknyát és fehér pulcsit vettem hosszú szárú fekete csizmával, ez most sem volt másképp. 

Izgatottan vártam hogy meg szólaljon a csengő hogy végre újra láthassam.

Nem sokkal 06:20 után megszólalt a csengő.
Izgatottan rohantam az ajtóhoz. Viszont az ajtó mögött csak Will volt.

-Jó reggelt Stella!-köszönt mosolyogva.

-Neked is!- köszöntem kicsit szomorú hangnemben.

-Lekéssük a buszt ha nem indulunk el.-mondta.

-Oké induljunk...

Mikor be értünk az iskolába egy világ dőlt össze bennem...
Erick az egyik osztálytársunkkal enyelgett
...(Rose-al)
Pár napja ismerték csak meg egymást...azóta amióta a mi osztályunkba járnak...

El indultam az osztály felé... A szemem könnyes, az arcom el sápadt...

Nem vagyok hajlandó ezt végig nézni...

Mikor oda értem hozzájuk mindketten hangosan köszöntek hogy

-Szia Stella!

Én csak annyit dobtam oda hogy Csá. És mentem tovább.

A nap többi részében meg próbáltam kerülni őket, akárhányszor megláttam hogy ölelgetik ott egymást engem a sírás fogott el...
Pedig már azt hittem végre minden jó lesz...

Sziasztok bocsi hogy ennyit kellet várni a folytatásra...Csak össze kellett szednem a gondolataimat.🥰
Ha bármilyen észre vételetek van a storyval kapcsolatban, írjátok le bátran.