That certain unexpected love...

4.

December 20. 

Az a nap amikor át kerültek véglegesen az osztályunkba.
Könnyen be is illeszkedtek. 

James kedves fiú, szőke hajjal, csillogó zöld szemekkel, és aranyos mosolyal,viszont van benne valami furcsaság amit még  mai napig nem értek.  Sok mindenben hasonlítunk, meg lehet hogy emiatt leltük meg ilyen hamar a közös hangot.

William aranyos gyermek, egy baja van csak, hogy néha túlzottan flegma tud lenni. Fekete kócos göndör haja szinte mindig a szemébe lóg, így el takarja égszínkék szemeit. A mosolyával bár melyik lányt le tudná venni a lábáról, csakhogy ő nem heteró...Sok lány sajnálatára. 

Oh és Erick. Oh Istenem...róla egy egész regényt tudnék írni. Ő aztán még a jég hátán is találna magának barátot. Sötét barna kócos haja, és sötét barna igéző szemei vannak, amiket ha meg látok akkora megnyugvást ad mint még soha semmi. Természetesen Lexie is ki nézte magának...Kétlem hogy ennek jó vége lesz...

December 22.(szerda)

Újabb reggel amit miatta végre újra boldogan kezdek. Ma reggel is mosolyogva ébredtem,mert ma is láthatom.

El indultam a buszhoz és a busz megállóban megvártam Will-t. 

-Szép jó reggelt!-öleltem meg.

-Jó reggelt! Mi ez a jó kedv?-kérdezte.

-Ah semmi, semmi.-mosolyogtam rá.

A buszon addig faggatot hogy mi is a helyzet amíg el nem mondtam.

-Oh, sejthettem volna.-nevetett fel.

-Ahogy rá néztél, ahogy mosolyogtál miközben vele beszéltél, sejtettem, csak nem voltam biztos benne.-nézett rám és mosolyodott el újra.

-Ugye nem mondod el neki...?-jött a kérdés felőlem.

-Nem ám.-mondta óriási vigyorral az arcán. 

Be értünk a suliba, viszont ő nem jött be. Senki nem tudta miért, még Will sem és ez nagy szó.

Így a napom pont ugyan olyan szürke, unalmas és egyhangú volt mint ez előtt.

Miután haza értem, le tusoltam és el kezdtem tanulni. Először matek, aztán kémia, végül magyar. Nem vett el túl sokat a délutánomból, így azt gondoltam hogy el megyek egy kicsit sétálni. 

Fel öltöztem fekete farmer, ugyan ilyen felső, egy bőr dzseki, és egy hosszú szárú csizma.
El is indultam fülhallgató a fülemben amibe "Benson Boone - Ghost Town" zenéje szólt. 

És mint aki se nem lát, se nem hall, csak mentem a semmibe.
Egyszer csak miközben kerestem hogy milyen zenét is szeretnék hallgatni, véletlenül neki mentem egy fiúnak, háttal állt, csak annyit nyögtem be hogy "Bocs" és csak mentem tovább.
De pár méterrel odébb mintha valaki azt súgta volna, hogy:

"Stella nézz hátra!"

Hátra néztem és azt láttam hogy az az "idegen"fiú volt akinek neki mentem. 

-Szia Stella!-köszönt rám az idegen szerepében Ő, azaz Erick, Erick Carter.

-Ohm...Szia Erick!-köszöntem vissza kedvesen.

-Hogy hogy egedül?-kérdezte meg lepődve.

-"Antiszoc" vagyok- nevettem fel.

-Na és nem zavarná a szép hölgyet ha csatlakoznék a sétához?-kérdezte reménykedő tekintettel.

A kérdés hallatán a szívem majdnem ki ugrott a helyéről, el kezdtem mosolyogni, viszont csak annyit válaszoltam, hogy ha szeretnél gyere.

El mentünk az egyik kávézóba és kb 3 órán keresztül csak beszélgettünk. Most éreztem igazán azt hogy élek és fel szabadult vagyok.

Kb. 9-kor haza indultunk. Hazáig kísért és el búcsúzás gyanánt meg ölelt és kaptam egy puszit az arcomra. A hidegtől alapból piros arcom, már szinte izzott. 

-Holnap is látlak?-kérdezte aranyosan.

-Hát...nem is tudom.-válaszoltam mosolyogva.

-Akkor ezt igennek veszem!-mondta.

-Holnap együtt megyünk a suliba!-jelentette ki határozottan.

-Rendben. Hát akkor holnap. Na szia!-mondtam óriási mosolyal az arcomon.

-Szia Stella!-indult el haza.