broken heart ↳ cth

02.

Reggel van.

Iszonyatos fejfájással keltem fel, és ez a fájdalom, azóta sem enyhült egy csöppet sem. Olyan érzés, mintha több száz kést szurkálnának az agyamba, megállás nélkül, ütemre. A homlokomat dörzsölgetve csoszogok a szobámból, egyenesen ki a konyhába, ahol Hailey leharcolt reggeli arca köszönt engem. A konyhaszigetnél ül, a márvány pultnak támaszkodik, és előtte egy nagy bögre kávé gőzölög. Mormog nekem valami 'jó reggelt' féleséget, majd ásítva egyet rám kapja a tekintetét.

- Mikor kezdődik az egyetem? – kérdezem, ahogy levetem magam a vele szemben lévő bárszékre. Magam elé húzom a bögréjét és csenek két korty kávét a lánytól. Morcos arckifejezését látva, azonnal visszaszolgáltatom neki a koffeinadagját.

- Holnap – sóhatja gondterhelten. – Amúgy kitaláltam valamit.

- Félek – vágom rá azonnal, mielőtt még bármit is mondhatna. – Akarom én hallani? – a könyökömön támaszkodom és a kezemre hajtom a fejemet.

- Ha minden simán megy a szerződés kötésednél, akkor hétvégén elmegyünk Las Vegasba! – végre egy vigyor kúszik Hailey arcára, és boldogan öklöz a levegőbe. Összevont szemöldökökkel vizslatom.

- Las Vegas?

- Las Vegas – ismétli meg, majd folytatja tovább. – Buli. Alkohol. Ivás. Tánc. Feledhetetlen este. Mi ketten, meg lehet Jayden is lejön – sorolja fel a terveit. – Na?

- Jó – egyezek bele. Hailey boldogan felpattan, ezzel együtt pedig belerúg az egyik dobozba, ami még mindig kibontatlanul hever a padlón. – De! – állítom meg. – Csak akkor, ha tényleg leszerződtetnek!

- Úgy is le fognak – hagyja rám. – Na, megyek fürdeni, mert tegnap valaki leöntötte tequilával a hajamat, és bűzlök – mondja és ezzel el is tűnik a konyhából. Nekem teljesen kiesett az az estémből, hogy Haileyt leöntötték. Mondjuk nem csodálom, hisz máson járt az eszem.

Hirtelen nem is tudom hogyan érzek vele kapcsolatban. Olyan távolinak tűnik, amikor még tizenegyedikes gimisek voltunk, még is csak három teljes év telt el azóta, ami belegondolva nem is olyan sok idő. Szinte már nem is emlékszem arra, hogy hogyan néz ki. Se a hangjára. Összeszorul a szívem, ahogy sorra rohamoznak meg az emlékek.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve, még Hailey zuhanyozik, magam elé csúsztatom a telefonomat a pulton. Feloldom a képernyőt, és megkeresve az instagram alkalmazást, rányomok. Azonnal betölt a fő oldal, én pedig beírom a keresőbe, Calum Hood nevét.

Tényleg ezt akarom csinálni?

Amint meglátom a legutóbbi posztot, na meg a követő számait, rájövök, hogy már nincs visszaút. Tényleg ezt akarom csinálni. Hogy lett egyáltalán ennyi követője? Jézus, mennyi zenélős poszt! Én erről miért maradtam le ennyire? Rányomok az egyikre. Merjem bekapcsolni a hangot? Kénytelen leszek. Oké, talán hiba volt. Ahogy meghallom Calum hangját, és az agyam elemezni kezdi a rég nem látott arcát, lezárom a telefonomat. A képernyő elsötétül. Basszus, basszus, basszus! Egyetlen egy kérdésem van már csak: miért?

Hirtelen leverem a telefonomat, ami hangos csattanással ér földet. Szitkozódva nyúlok érte, és körbeforgatva, megnézem, hogy nem esett-e baja.

- Mi volt ez? – csoszog ki a fürdőszobából Hailey egy köntösben, a fején pedig egy törölközővel, ami felcsavarva ékeskedik rajta.

- Calumot mióta imádják ennyire?

- Öhm... gimi első éve óta? – kérdez vissza furcsálló tekintettel. – Most mi van?

- Tudod, hogy értem – egy szemforgatás kíséretében, felállok, és Calum instagram oldalát Hailey elé nyomom. – Mi ez?