💜 Tűzön vízen át -Kézilabda és szerelem- 💜

6. rész

Reggel arra ébredek, hogy furcsa álmaim voltak. Az edző mindenhol ott volt és hol nyugtalan hol boldog voltam. Fogalmam sincs mit jelenthet ez. Nyilván a tudat, hogy neki barátnője van nem esett olyan jól, de hiszen miért is lepődök meg? Nagyon jóképű és idősebb is nálam. Hogyan is lenne ő szingli? Akkor nem is lenne igazság ezen a földön.
A bokám valamivel jobb ahogy érzem. Úgy döntök kimegyek futni egyet. A saját tempómba, úgy ahogy jól esik.
Bedugom a fülem és bekapcsolom Elton John és Dua Lipa közös slágerét. Ez lett a kedvencem mióta megjelent.
A lágy szélben egészen kellemes a kocogás. Nem izzadok ki annyira, hogy zavarni tudjon.
A bokámnak is jól esik.
Már a Tesco fele tartok, mikor autóval elhúz mellettem egy VW Golf. Nem tudja meghazudtolni magát a tulajdonosa. A kocsi hangjából megmondom, hogy Gergő az.
Próbálok úgy tenni, mintha nem vettem volna észre, de lassan megáll és leparkol mellettem.
Bassza meg. Futok tovább.
-Klaudia! - hallom, hogy utánam szól.
Muszáj megállnom. Nem fordulok hátra, várom, míg odaérkezik hozzám.
-Klaudia, figyelj. Basszus ne haragudj!
Megfordulok és a szemébe nézek. Tény és való én is elbasztam.
-Szia neked is. - mondom.
-Ne csináld már. Rohadtul hiányzol. - elcsuklik a hangja. Ettől elkap a gyengeség.
-Én csak... nem tudom még mit akarok. És nem akarom, hogy szenvedj.
-De én képes vagyok küzdeni érted. Megteszek mindent, hogy megszeress.
Csak hallgatok.
-Picsának neveztél a múltkor, sok ember előtt. Ez azért nem volt szép tőled.
-Kérlek bocsátsd meg ha kell, letérdelek!
-Jaj ne! Azt ne, kérlek!
-Adj nekem egy esélyt. Nem vagyok rossz ember.
-Jó rendben beszélünk továbbra is. Aztán majd eldöntöm, hogy mi lesz. Nem ígérek semmit!
-Ez az! Ez már fél siker! - megfogja az arcomat és a homlokomra nyom egy mély puszit. Mikor elszaladt még láttam, hogy ökölbe szorította a kezét, hogy "Ez az!"
Elmosolyodtam, majd futottam tovább.
Nem tudom már én sem sokszor, hogy mit is akarok.
Végül is nem ígértem neki semmit. Jobb ha nem is éli bele magát. A beszélgetés alatt, úgy is valahogy lerázom. Szegény.
Elértem a sportcsarnokig. Megállok előtte és elmélázok.
Mennyire szeretek ide járni. Nem akarom, hogy egy bokafájás miatt ki kelljen hagynom egy meccset. 7 éves korom óta egyből sem maradtam ki.
Csak mélázok a lépcsőnél elkezdem nyújtani a lábam.
Hatalmas fékezés, ajtó csapódás.
Basszus, nagyon dinamikus volt a hang, én pedig pont olyan pózba vagyok a nyújtástól, hogy rálátni a kerek seggemre.
-Látom kamuztál, hogy pihensz. - szólal meg egy mély hang.
Hátra fordulok hirtelen. Ő az 😳
-Szia! - egy tincset eltűrök a fülem mögé. -Pihenek, csak hiányzott az....az érzés. - keresgélem a szavakat.
-Milyen érzés? - vállára dobja az edzőtáskáját.
-Amit a sportcsarnok kelt bennem ha ránézek.
Olyan átérzéssel mosolyodott el, hogy beleremegtem.
-Szeretem az ilyen kitartó szenvedélyes sportolókat.
Érzem, hogy kezdek kipirosodni.
-Na és te? - váltok hamar témát. -Ma nincs edzés.
-Csak a kondiba jöttem. Ma nem fogok sípot. - rám kacsintott. -Azt hittem te is edzeni jöttél.
-Igen, egy keveset. Nehogy megerőltessem a lábam. - mondom.
Ez most nagyon jól jött. Basszus mehetek vele edzeni. Még hirtelen azt is elfelejtettem, hogy barátnője van. Ha a közelemben van, olyan más minden.
Becesekkoltunk hamar majd elsőnek mindketten a futópadokhoz mentünk. Letettem a kulacsom és beállítottam a gépet. Nem gondoltam volna, hogy ma még mellette fogok futópadozni. Nem tudom mi történik velem mostanában.
-Mikor mész dokihoz? Ha így folytatod, sokáig nem fogsz tudni játszani. - szólal meg, miután nyakába tette a kis törölközőjét.
-Csak amennyi jól esik. Majd elmúlik.
-Egy hét múlva meccs. Pihenned kellene, akkor lenne esély , hogy tudsz játszani.
-Játszani fogok. - büszkén megemelem a fejem.
-Makacs vagy. - futni kezd.
Azon kapom magam, hogy az ajkamra harapok és bámulom a testét. Hamar fellépek a futópadra és gyenge fokozaton kocogni kezdek.
Néha rá nézek. Nagyon koncentrál a levegővételre.
Próbálom elkapni a pillantását de reménytele egyenlőre.
Telnek a percek, a bokám kezd fájni, de nem akarok elmenni. A pillanatnak élek, nagyon tetszik.
Kicsit leszállok fújni. Nyújtok a lábamon. Kicsit zsiványkodok, úgy hajolok, hogy a seggemre ismét rálásson. Kiváncsi voltam rá néz-e.
A tükörbe figyelem. Leszáll a futópadról és le sem veszi a szemét a hátsómról. Közben iszik a kulacsából. Fújok egyet és kiegyenesedek. A bokám nagyon fáj, majdnem elveszi a figyelmem a férfiről.
Iszok én is egy kortyot, éppen fellépek a futópadra, mikor megjelenik egy magas szőke lány.
-Szia babym! - szólal meg és Zsolthoz fordul egy pusziért.
Na, a barátnő. Basszus.
-Szia kicsim! - köszön vissza Zsolt, és ő is egy puszival üdvözli a lányt.
Nyelek egyet, majd rámosolygok mert éppen engem bámul.
-Szia. - köszön. Leszűröm a nézéséből, hogy elfoglaltam a helyét a barátja mellett.
-Szia, bocsi már itt sem vagyok. - mondom és összerakom a kis cuccaim.
-Jaj maradj csak! - mondja és úgy tesz mintha nem a pokolba kívánna onnan.
-Nem már amúgy is készültem haza. - legyintek.
Összetalálkozik a pillantásom Zsolttal. Biztos látja rajtam, hogy megváltozott az arcom. Flegma vagyok.
Nem szól hozzám csak néz.
Valami elkezd bennem forrni. Düh talán? Alig akarok ráismerni az érzésre. Fortyogok míg nem sikerül valahogy kiadnom.
Eszembe jut a telefonom. Felhívom Gergőt. Miért? Fogalmam nincs.
Szerencsére míg összeraktam a kis táskám fel is veszi.
-Szia! - köszön.
-Szia szívem! Hiányoztál gondoltam felhívlak! - nyávogok félhangosan.
Jézusom mit csinálok ez nem én vagyok.
Zsolt rám néz.
-Igen, edzettem, elfáradtam, gondoltam elmehetnénk valahova az este.
Zsolt még mindig néz.
-Igen akkor ott találkozunk drágám. Szeretlek! - leteszem a telefont.
-Sziasztok, további szép estét!
-Szia! - köszönnek vissza sztereóba.
Dobok a hajamon és kicsit bicegve, kimegyek a teremből. Most ezt miért csináltam? Nem hiszem, hogy érdekli Zsoltot. Na mindegy.
Most menjek randizni? Megy a tököm. Mikor kiérek az esti levegőre, írok hamar egy SMS-t Gergőnek.
-Basszus, bocsi de képzeld hánytam. Holnap pótoljuk a randit. Ne haragudj tényleg, szia!
Hát ez csodálatos. Megemelem a kalapom magam előtt.
Na mindegy.
Hamar hazaszaladok. Ennyi futás elég is volt mára.
Gergő hívott már 10-szer és írt SMS-t is.
-Mitől hánytál mi a baj? Valami vírus szerelmem?
Uh te Jézus már a szerelme vagyok...
Nem válaszolok.
Hazamegyek hamar lefürdök és elkezdek Tik-Tokot nézni az ágyamban.
Eszembe jut, hogy megnézem a beszélgetést az edzővel. Milyen jó is volt ahogy rám írt. Emlékezem vissza mosolyogva. De az elmémből nem akar eltűnni a mai nap. Kegyetlen volt...
Már éppen benne vagyok a messengeren mikor felugrik egy üzenet.
-Szia.
Ő az...
Ír...
Kilépek hamar és leteszem a telefonom. Várom a rezgést szinte már remegve.
Meg is jön.
-Nem zavarlak a randevúban igaz?
Mi a franc!
-Szia. Nem, már megyek haza. - kamuzom.
Francba igen hamar válaszoltam...
-Ilyen rövid ideig tartott?
Hirtelen nem is tudom mit írjak.. Aztán eszembe jut egy zagyvaság.
-Igen mert anyukája rosszul lett.
-Oh sajnálom. A barátod amúgy?
Jézus. Lefagyok. Bator, ezt így megkérdezi?
-Igen, olyasmi. - válaszolok.
-Olyasmi? Ez azért így fura ahhoz képest amilyen szépen megszólítottad.
Basszus...Most tuti hülyének néz. Vagy lenéz.
-Hat így nehéz erről beszélni. Nem nagyon kedveli a kézilabda iránti szenvedélyem. És ez feltűnt mostanában. Ki tudja, hogy ő hozzám való lesz-e a jövőben.
Visszaolvasom, hogy ez így megállja-e a helyét.
-Akkor pedig jobb időben véget vetni. Mert csak fájdalmak születnek.
-Igen. Meglátom.
-Akkor nem zavartam meg a randit. 😉
Mi ez a kacsintó fej, és miért érzem azt, hogy most más témában akar velem beszélgetni?
Ajj pedig tuti nem. Beképzelem csak.
-Nem zavartad meg.
-Puszta véletlen akkor. Akár még ott is lehetnél. :)
Beszélgetni akar? Nagyon úgy néz ki.
-Lehetnék ;)
-És vissza írnál nekem, ha még ott lennél?
Na jó! Nem vagyok hülye, jól sejtettem.
Na de mit írjak?
-Szerintem igen :)
-Tényleg?
Basszus! Nem értem ezt a férfit. Nem merek vele olyan témába bele menni hiszen barátnője van.
-Igen.
Na ez nem túl megerőltetett de nem baj!
-Akkor akár meg is próbálhatnám. Bár így jobban tetszik, hogy nem vagy randin. ;)
Atya ég. A szívem erősen kalapál. Még szerencse, hogy még csak 9 óra van, mert el sem tudnék aludni.
-Miért? ☺️
-Mert nincs lebukásveszély 🤭
Na hiszen!!! Tuti akar tőlem valamit. Már teljesen más a stílusa velem szemben. Tetszhetem neki?
-Hát a te barátnőd még megláthatja, hogy velem beszélgetsz.
Nagyon remeg a kezem. Nem ám el ilyeszem.
-Nincs itt. :)
Nagyon furcsa ez az egész. Olyan ez az edző mintha egy rosszfiú lenne. Eltűnt az a szigor, parancsoló jelleme ami volt. De tudom, hogy ott van a háttérben és nagyon bejön, ahogy összeáll a kép ezzel a rosszfiús viselkedéssel.
-Értem. De hát végülis semmi olyan témáról nem beszélünk, ami esetleg zavarhatná. - írom.
-De még beszélhetünk ;) De most elköszönök, reggel kölyök edzésem lesz. Aludj jól szia!

Szóval még beszélhetünk olyan témáról?
Na mi lesz ebből?