💜 Tűzön vízen át -Kézilabda és szerelem- 💜

9. rész

A csapattal összebeszéltünk, hogy a hétvégén elmegyünk egyet megünnepelni a mai győzelmünket ami fergetegesre sikeredett. Azt a tarolós győzelmet nem tudtam elfelejteni még haza fele sem. Fantasztikus volt, hogy végre bizonyíthattam és megmentettem a csapatot. Zsolt nagyon büszke volt rám. Most a fellegekben járok ha visszagondolok a történtekre. Már a tornazsákommal baktatok hazafele, zenét hallgatva.
Nyilván mások is látják a boldogságomat, mert minden szem rám szegeződik akik elhaladnak mellettem.
Zsolton kattog az agyam. Bárcsak láthatnám most.
Abban a pillanatban, ahogy ezt kívántam rezeg egyet a telefonom.
Zsolt üzenetet küldött:
-Szia, már otthon? - kérdezi.
A szívem kalapálni kezd.
-Szia. Még egy utca és hazaérek. - válaszolom.
-Picit vársz?
A szemem kikerekedik. Találkozni akar?
-Megálltam. - írom.
-Merre vagy?
Basszus. Tényleg találkozni akar.
-A Gyroszozónál. - írom.
-2 perc.
A szívem kalapálni kezdett. Olyan hevesen, hogy ár levegőt is alig kaptam. Nemsokára itt lesz. Azért írt rám mert találkozni akar velem. Beszélni, látni akar.
Alig hiszem el.
Fordultam kettőt és meg is pillantottam az autóját. Leparkolt mellém, kiszállt egy pillanatra és a kocsijára mutatott.
-Gyere! - mondta.
Mi?? Száljak be melléje az autóba? Míg ezt kérdeztem magamtól a lábaim automatikusan elindultak.
Beültem az anyósülésre. A pillanat amit a múltkor elszalasztottam most hirtelen az ölembe pottyant.
Nagyon nagy volt a csend míg elindultunk. A mozdulatain ragadt a szemem ahogy sebességbe tette a luxus autóját. Mikor egyenesbe értünk fél szemmel rám nézett. De még mindig nem szólt.
Mosolyogtam, vártam, hogy megszólaljon mert kezdtem magam kellemetlenül érezni. De meg kell mondjam, rohadtul bírtam a helyzetet.
Lassan leparkoltunk egy kertes ház előtt.
Zsolt kiszállt a gépjárműből, én pedig követtem. Kinyitotta a fehér kerítést és betessékelt.
Most komolyan hazavitt hozzá? És én miért megyek és miért nem szólunk egymáshoz?
Lassan bementünk a lakásba miután kinyitott az ajtón minden zárat.
Finom illat volt odabent és szép rend tisztaság, ahhoz képest, hogy férfi lakás. Vagy itt lakik a barátnője és ő takarít? Lehet....
Odakint sötétedett. Zsolt letette a táskáját és elvette az enyémet is. Olyan csibészesen mosolygott, hogy libabőrös lettem. De a gondolat már így is felizgatott, hogy a lakásán vagyunk. Miért hozott ide? Vajon könnyűvérűnek tart?
Közeledni kezd felém. Megcsap a tusfürdő és parfüm illata.
Elkap a szégyen, hogy rajtam mez van. Ki izzadva nem vagyok elvégre annyi időt nem voltam a pályán.
Most viszont érzem, hogy reszketek az izgalomtól.
-Ügyes voltál ma. - mondja.
-Köszönöm. - felelem kipirulva.
-Tudod mi van? - kérdezi.
Felnézek rá. Csillognak a szemei.
-Mi?
-Felizgattál.
Most kezdek igazán izzadni. Reszketek mint a kocsonya. Kínomba nevetek egyet és arra gondolok milyen jó lenne most erre inni egy pálinkát 😂
-Muszáj volt ide hoznom téged. Remélem nem baj.
-Jah. Nem. - megvakarom a nyakam. Jézusom. Nagyon gáz ahogy viselkedem. Mint egy gyerek.
-Az a gól. Jézusom... minden szervemre kihatott. Van amire irtó kellemesen.
Az agyam most nem úgy vág, mint amikor chateltünk. Volt időm gondolkodni, reagálni.
Most olyan hirtelen kellene válaszolnom, hogy belém sül a szó.
-Akkor jó hatással volt rád.. Nekem is jól esett. - felelem romantikusan.
-Nem tudom kiverni a fejemből. - mondja és ismét tesz egy lépést felém. Hallom a halk légzését. Olyan mintha, akarna valamit. Vágyakozó nyögések vannak a légzésében.
Vágyom rá hogy megcsókoljon. Nagyon.
-Én sem... - válaszolok.
-Én téged nem tudlak.
A szívem hatalmasat ver. Szinte hallani.
Bután nevetek, mire ő megfogja a két csuklómat, magasba emeli és nekivezet a falnak.
Olyan hirtelen történt, hogy csak lihegek a pillanattól. Már fölém hajolt. Meg fog csókolni.
A falnak döntve állunk és élvezem az erőt amivel a falnak szorít. Nagyon akarom, hogy megcsókoljon.