Zuhanok [BEFEJEZETT]

Egész jó nap....vagy mégsem?

Reggel amikor felébredtem egy melkast éreztem a homlokomnál. Majd pár halvány kék tincs hullott az arcomba. Picit hátrébb toltam magam, hogy megnézzem valyon kivel fekszek egy ágyban. Fogalmim sincs hogy de Chongyun-nal aludtam. Nem tudom mi történhetett este de remélem semmi rossz nem történt. Egy pillanatra megilyedtem ugyanis Chongyun elkezdett mocorogni majd átkarolt és magához húzott. Még aludt. Sajnos vagy nem sajnos a rabja lettem. Mivel úgysem tudtam semmit csinálni ezért gondoltam vissza alszok.

°Pár órával késöbb°
Lisa úgy gondolta, hogy milyen jó lenne ha ma gyakorolnánk az erőm fejlesztését. Ez jó ötlet lett volna, ha tudtam volna róla. Így váratlanul egy nagyobb lendülettel benyitott hozzám vagyis hozzánk. Mi a nagy zaj hatására megijedtünk és egy nagy lendülettel a füldre gurultunk az ágyról. Ez még normális lett volna, ha nem telibe Chongyun-ra estem volna. Na igen én egy paradicsomot megszégyenító árnyalú fejjel feküdtem Chongyun-on.

-Oh bocsánat nem tudtam, hogy ti együtt....

-Nem Lisa nem vagyunk együtt meg semmi csak az este az volt, hogy.....elfelejtettem, hogy mi volt. -Szakítottam félbe Lisat.

-Igazából csak annyi volt hogy leittad magad aztán haza hoztalak és amikor be tettelek az ágyba magad mellé húztál. -Felyezte be Chongyun a mondatot még a földön feküdve.

-Ah így már világos. [Név] öltözz át és lent találkozunk Yun te is kellesz hozzá.

-Rendben. -Mondtuk egyszerre majd Chongyun nem sokkal Lisa után elhagyta a szobámat, hogy át tudjak öltözni a tegnapi pia szagú ruhámból. Amin jobban lehetett érezni Chongyun illatát mint a pia szagot. Mielött át öltöztem volna elmentem lezuhanyozni majd gyorsan magamra kaptama gönceimet. Renbe tettem a hajam majd leindultam Lisa-ékhoz. Ám amikor leértem egy taggal bővült a kis brigádunk méghozzá Xiao-val. Na erre sem számítottam.

-Megjöttem...oh. Szia Xiao.

-Szia.

-Na akkor indulhatunk? -Kérdi érdeklődve Lisa.

-Igen. -Elindultunk volna ha Csongyun nem dönt úgy, hogy neki még lenne egy kis dolga otthon ami annyiból állt, hogy össze szedje ő is magát a tegnap után.

-[Név] velem jössz? -tette fel a nem várt kérdést mire én természetesen igent mondtam. Majd elindultunk a teleportálóhoz és elmentünk Liyue-ba. Útközben arról beszélgettünk, hogy ki mire emlékszik a tegnapestéből. Összegezve csak a piára a kajára meg arra emlékeztünk, hogy én részeg voltam Chongyun még józa (szerencsére) és ugye berántottam félálomba az ágyba reggel pedig ő húzott magához. Amikor oda értünk Chongyun házához mondta, hogy "egy pillanat és jön, én addig várjak kint". Én így is tettem nem kellet 10 perc máris kijött és közölte, hogy készen van. A visszaúton is beszélgettünk. -Amúgy a legtöbben Yun-nak szoktak szólítani. Te is szólithatsz így ha szeretnél.

-Aranyos becenév. Yun. -A mondat után mind ketten elmosolyodtunk. 'Mi van ha tetszik nekem? Nem [Név] még azt sem mondta, hogy barátok vagyunk, nem szabad rögtön beleszeretni abba aki nem bunkó.' Általában nagyon jó tanácsokkal látom el magam. De az élet és a sors legtöbször közbe szól.

-Neked is lehetne egy beceneved.

-Hát nem is tudom még nem hiszem, hogy valaha lett volna.

-Ez eggyel több ok, hogy most kapj egyett.

-Oké nem bánom.

-Legyen.......[BN]?

-Nagyon tetszik. Köszönöm.

-Semmiség ilyenek a barátok. -"Ó jó édes élet, miért vagy hozzám ily kegyetlen?" "Mond miért, miért kellet engemet ilyen fejjel megáldania az égnek? Mond miért?" A magamban valók költekezést félbehagyva vissza tértem fejben is és lélekben is. Majd visszamentünk Lisa-hoz és Xiao-hoz. Ezek után elindutunk gyakorolni bő 4 órát.

-Na hogyan kezdjük? -Tettem fel a kérdést.

-Mutasd meg, hogy eddig mitt tudsz. -Megpróváltam jeget csinálni eggyetlen baj volt. "Balfaszságért nem kell a szomszédba menni." Sajnos megint balul sült el a kis főztöm. Újra sikerült elkövetnem azt a hibát, hogy alánk került a jég. Ennek hatására mind eggyensúlyvesztés áldozatai lettünk. A legnagyobb baj az volt, hogy megint ráestem valakire. "Mond mit vétettem neked, hogy ily szörnyű sorssal áldasz meg." És akire rá sikerült esnem az Yun volt. "De aranyos ilyen közelről. Nem még még mindig nem szabad."

-B-bocsánat. Még nem tudom irányítani.

-Semmi baj. Gyakorolj és menni fog. Ti jól vagytok?

-Igen, Xiao. Jól vagy?

-Még egyben vagyok, egyenlőre.

-Nagyon sajnálom.

-Mondtuk már, hogy nme kell sajnálni. Mindenki ezen a szinten kezdi. Fejlődnöd kell és eléred a célod. -Bátorított Lisa. Hogy lehet itt ennyi pozitív erő. Még soha nem láttam ennyi optimizmust. Kedvesek és barátságosak. Itt szeretném leélni az életem.

-Folytathatjuk? -tette fel a gondolataimat félbeszakító kérdést Yun.

-Igen, csak félek, hogy bajotok esik.

-[BN] figyelj. Nem lessz semmi bajunk, jó? Ne aggódj.

-Oké. -Lisa kitalálta azt, hogy amikor az erő használatát gyakorlom akkor azt Yun-nal teszem. Amikor harcolni kell azt Xiao-val és ha kell akkor Lisa be száll. Ő azért nem csinál ijett mert mondjuk úgy, hogy ő csak a felelőséget vállalja értem bármi bajom esne. De a fiúk meg igérték nekünk, hogy nem lessz baj. Így Yun-nal kezdtem. Megmutatta, hogy hogyan tartsam a kezem amikor jeget akarok "lőni" és, hogy egy helyre irányítsam az összem erőmet. Rengeteg fát kellet beáldozni, hogy eltaláljam a célpontot. (a fák voltak a célpontok mivel nem akartunk élőlényt vagy személyt veszélynek kitenni.) De végül sikerült. A sikerem után, hirtelem beleugrottam Yun nyakába amit átgondolva lehet nem akartam de a hirtelen örömtől megtörtént. Mondjuk vissza ölelt és mosolygott szóval nem volt neki ez probléma. Remélem. Még egyszer-kétszer át vettük. Majd jöhetett a "harc" szerüség. Szegény Xiao a végére prüsszögótt és köhögött. Én bocsánatot kértem de jött a sablonos semmi baj szöveg. Majd elmentünk keresni egy olyan helyet ahol vannak hilichurl-ők. Miután találtunk egy táborszerüséget ahol volt három pici lény. Ugyan olyanok voltak mint ami a közelmúltban megtámadott. Legugoltunk egy közeli bokorba és onnan figyeltük őket.

-Szóval kiugrunk aztán nekik rohanunk. [Név] te lefagyasztod őket Chongyun-nal együtt. Aztán jövök és végül Xiao. Xiao biztos ezt akarod? Tudod, hogy mi van ha....

-Tisztában vagyok vele. -szakította félbe Lisa-t.

-De akkor sem kellen. -Mondta Yun egy picit aggódva. Én eközben nem értettem, hogy vajon miről beszélnek. De biztos fontos.

-Tudom és tisztában is vagyok azzal, hogy mi lessz ha használom a maszkom. -Erre a mondatra hirtelen odakaptam a fejem. "Maszk? Milyen maszk?"

-Rendben csináljuk. De ha bármi bajod lessz nem állok jót magamért.

-Tudom. -Ez a mondat után Lisa intett ami egy jel volt, hogy induljak. Minden erőmet a jobb karomba irányítottam majd lefagyasztottam őket. Utána Chongyun ugrott elő majd a "kristály lardos"(őszintén nem tudom, hogy hogyan nevezik) erejével levitte a fele életüket. Utána jött Lisa aki a lila lámpását használta. Majd egy picit hátrébb tessélkelt mindet hogy Xiao is tudja használni az erejét.

-Ez fog jól végződni érzem. -Chongyun-nak jó volt az előérzete, csak annyival tévedett, hogy nem Xiaoval történik baj. Amikor fehúzta a maszkját hirtelen beugrott minden majd egy nagy szúrás a fejemben és a gondolataimban fürkésztem.

Na kész vagyok ezzel is. Rájöttem, hogy nem este kellene írnom mert ilyenkor nagyon sok a helyesírási hibám. Köszönöm innen is egy személynek, hogy el akart küldeni aludni. Ui:nem alszok😝. Ti viszont aludjatok csillagok, hogy reggel újra beragyoghassátok a világot. Ezt nme így kellet volna😆😆. A [BN] ugye a beceneved majd a te becenevedet helyetessísd be olvasás közben. Na Oyasumi avagy jó éjszakát✨.