Zuhanok [BEFEJEZETT]

Titkok és barátok

Reggel egy mellkast éreztem a homlokomnál. De nem izgatott. Tudtam, hogy Yun az. Szerintem délig is aludhattunk volna, ha Xinyan nem ront be a házba mint az őrült.

-[Név]! Chongyun! Hol vagyt........oh-Amikor beért a szobába meglátta, hogy együtt aludtunk én pedig a hangzavarra hirtelen felültem és csak néztem a lányt aki fülig érő mosollyal néz rám és a még alvó fiúra. -Ti mióta vagytok együtt?

-Miii???? Mi nem! Mi csak barátok vagyunk.

-Aha látom. -Karbatette a kezét és felvette arcára azt a tipikus pervez mosolyt.

-Esküszöm. Csak adj egy pillanatot. -Kimásztam az ágyból majd bementem Xinyan-al a konyhába. -Mit szerettél volna?

-Meglepit. De tényleg nem vagytok ti...

-Nem. Xinyan figyelj jól. Csak barátok vagyunk.....-Nem tudtam befejezni mert a lány közbe vágott.

-Cukik vagytok.

-Mi???

-Ne mizzél. Azok vagytok és kész.

-Én nem....mondok valamit de ne mond el senkinek.

-Tartom a szám. Igérem.

-Én...nekem....

-Tetszik neked.

-Honnan?

-Ez nagyon valószinü volt.

-Jó ez jogos. Kisúj begyszó?

-Kisúj begyszó. A csipkerózsika mikor kel fel?

-Nem tudom. Hadjuk még aludni biztos fáradt lehet. Jaj jut eszembe. Jean adott egy képet. Tetszeni fog. -Oda nyújtottam Xinyan-nak a képet a bandárol.

-De jó is volt......imádtuk. Még meg van a ruha is. Az nap este lampionokkal ünnepeltük a sikert. Gyönyörű volt az ég. -Elképzelni is csodálatos és még élőben. Istenkém bár ott lettem volna. Nem kellet olyan sok idő és Yun is felébredt. -Na felébredt csipkerózsika.

-Jóreggelt. Mi járatban Xinyan?

-Ja csak meg akartalak titeket lepni. Amúgy jó a hajd. -Mondta nevetve. Miközben a fiú egy tükörhöz fordult.

-Hagyd így. Jól áll. Kis kócos. -'Annyira aranyos ilyen kócosan. Jaj istenkém.' Yun elmossolyodott. Majd meg indult a melletem lévő szék felé de mielött leült volna beletúrt a hajamba, hogy nekem is kócosabb legyen.

-Naaa.

-Mostmár neked is jobban áll. -Mosolyodott el a fiú.

-Cukik vagytok. -'Xinyan, hogy egy percig nem birnád ki.' Hajtottam az asztalja a fejetem, hogy ne láthassák a paradicsomnál is pirosabb árnyalatú fejem.

-Csak ő.

-Ki? -Emeltem fel hirtelen a fejem.

-Te. -Éreztem, hogy forrósodik az arcom.

-Csinálok egy teát. -Fel álltam amjd elkezdtem csinálni a teát, hogy addig se lássák a vörös arcom. Sajnos nem vettem észre, hogy a cukor helyett sót tettem a teába. Így amikor elkezdtem inni nem volt a legjobb érzés. Gyórs lenyeltem majd elkezdtem köhögni.

-Jól vagy? -Kérdezték egyszerre az asztalnál lévők.

-Sós.

-Mi?

-Sót tettem bele véletlen. -Xinyan elkezdett röhögni úgy, hogy majdnem hátra esett. -Ne nevess. Kóstold meg, meglátjuk, hogy akkor is nevetni fogsz-e.