Zuhanok [BEFEJEZETT]

Remény

Egyre több emlék jön vissza erről a helyről. Emberek, nevek, cselekedetek. De minden szörnyű. Kiabálások, bántalmazások, nyomor, hazugságok, hátbaszúrások. Fájdalmas emlékek. Eszembe jutott amit Lisa-nak mondtam még a találkozásunk napján.
"Tetszik, hogy kedvesek az emberek és nem szégyen ön magadnak lenni." Már értem miért mondtam ezt, mert itt mindenkit kirekesztenek akik értékelik az élet apró csodáit.

Visszatérve a jelenbe, jó volt a megérzésem. Egy rét az erdő szélén, egy téglából kirakott mély kúttal. Viszont...

-Hol a portál?! Ez nem lehet. Biztos ez az. Ennek kell lennie. Nem tűnhetett el a portál biztos itt van. Le kell ugranom. -Felmésztem a kút peremére majd beleugrottam. Reménykedtem, hogy nem itt érek földet. Lehunytam szemeim és hagytam, hogy zuhanjak. Reménykedtem, hogy beválik.

•Teyvat•

A kis orvosi szobában fagyos hangulat uralkodott. Barbara és Jean elhagyták a szobát, Chongyun pedig meredten nézett ki a fejéből. Mintha csak a teste lenne az elméje pedig meghalt volna. [Név] teste az ágyon feküdt. Pulzusa néha visszatért aztán újra eltűnt. Mint egy régi égő minek fénye hamarosan elalszik, örökre. Talán a fiú is ettől félt.

•[Név]•

Zuhanok. Végül földek érek. Nem működött a kapu, meghaltam volna? Vagy csak eszméletemet vesztettem? Mivel az elmém él, csak el ájultam. Nem jutok vissza, soha többet. El sem köszöntem. Hiányoznak a barátaim. Mindenki. Leszarom, akkor is felkelek és megoldom. Visszajutok Teyvat-ra. Fel kell kelned. KELJ FEL!

Hirtelen fel ugrottam. Nem mertem kinyitni a szemem. Ismerős és örömteli hangokat hallottam. Féltem kinyitni a szemem. Végül körém fonódó karokat éreztem. Lassan kinyitottam a szemem. Azonnal csordogálni kezdtek a könnyeim. Itt vagyok. Újra. Chongyun-nal és a többiekkel. Mikor észbe kaptam vissza öleltem Yun-t.

-[Név]....tényleg te vagy? Élsz?

-Te buta. Élek. -Távolabb toltam magamtól majd megcsókoltam. Őszintén órákig szerettem volna még csókolni, de a levegő hiánya elszakított minket. Barbara-ék boldogan rohantak hozzám, majd szorosan megöleltek.

~1 év múlva~

A tökéletes és gondtalan életemet élem itt Teyvat-on. Életem szerelmével és legjobb barátaimmal. Mára már minden kis zegzugot megmutatott nekem Yun. Ennél jobb életet nem is kívánhatnék. Az meg ami a földön van....nem igazán érdekel. Nekem ez az otthonom.

VÉGE