A Mágia Iskolája

⚜️Chapter 2⚜️

-Kerestek? Engem? Kik? Miért? Mit akar tőlem? Mi ez a varázslat őrültség? -ezek voltak azok a kérdések amiket a sok millióból hirtelen fel tudtam tenni. Egyre jobban megilyedtem. Alapól nem szeretem a történelem órákat, sőt, mindig elalszok rajtuk, de most ott is sokkal szívesebben lettem volna, mint ebben a teremben összezárva egy látszólag teljesen őrült nővel.

-Nyugodj le egy kicsit Harmony. Nem akarok neked rosszat. Mint már említettem, igazgatónő vagyok, és ismertem édesanyádat. Csak szeretnék segíteni neked. Tudom, hogy most milyen rossz egyedül, de én egy új életet kínálok. Gyere el velem Eximiába! Felfedezheted a valódi határaidat, hogy mikre is vagy igazából képes! Ez az iskola segíthet. Új családot adhat neked. -Ezt az egészet teljes beleéléssel mesélte nekem és a szeme is szinte csillogott közben. Biztos voltam benne, hogy igazat mondd. Még rengeteg kérdés volt a fejemben, de elkezdtem azon is gondolkodni, hogy talán lehet valami a beszédében. Tényleg kicsit másnak éreztem magam. És mindennél jobban vágytam barátokra és családra. Testvérekre. Nem akartam egyedül lenni. De az is megmaradt a fejemben, amit a képességekről mondott. Ez vajon igaz?

-Mit jelent az, hogy én más vagyok? Hogy vannak képességeim? Boszorkány vagyok?

-Nem, nem.-nevetett egy aprót az utolsó kérdésemen-Nem vagy boszorkány. Ezt nem pont így hívjuk. Mi különlegesek vagyunk. Te és én, meg még rengeteg társunk. Amolyan képességekkel rendelkezünk, például a tűz, a gyorsaság, az erő, vagy a láthatatlanság. Vannak fizikai, elemi erők, mint a föld, és vannak szellemi erők, mint mondjuk a gondolatolvasás. 14 éves korodtól minden második évben szerezhetsz egy új erőt, ha meg tudod csinálni az egyfajta "gyakorlati vizsgát". A köztes években pedig fejlesztheted a már meglévő képességeidet. Ó, és az is fontos, hogy különlegesnek születni kell.-tette hozzá gyorsan.- Egy medio nem kaphat késeppégeket.-foglalta össze nagyjából. Kicsit feljebb másztam a székemen. Egyre jobban kezdett el érdekelni ez az egész. Mintha egy fantasyba csöppentem volna. Viszont még mindig volt egy kérdésem.

-Nekem mi az erőm?-tettem fel végül bizonytalanul. Persze voltak tippjeim, és reménykedtem, hogy valami menő, de igazából nem nagyon tudtam. Mintha kicsit elsötétedett volna a tekintete, úgy válaszolt.

-Ezt sajnos nem tudjuk Harmony. Ezért is kerestünk téged.-itt egy kis szünetet tartott, majd folytatta -Van egy jóslat, miszerint egy lány, aki a Mágia Napján született minden eddigi külenlegesnél erősebb lesz.-megint elhallgatott, én pedig elkezdtem gondolkodni.

-Mi az a Mágia Napja?-kérdeztem.

-Az az a nap, amikor a varázserő a legerőssebb formájában van jelen a Földön. Ilyenkor minden felfokozódik. Megnyílnak a portálok, felélednek a sárkányok vagy új különlegesek kapnak új képességeket. Ez egy nagyon furcsa nap.-mondta lassan, kicsit vészjóslóan. Kezdtem megilyedni. -A jóslat szerint a pontban éjfélkor született lányban megtalálható az univerzum ereje. Ezért kerestünk téged ennyire. De édesanyád elrejtett előlünk, és eséjünk sem volt megtalálnunk. Viszont ma, ahogy felerősödött a mágia megéreztünk. Már most erősebb vagy a legtöbb különlegesnél.-mondta, majd mélyen a szemembe nézett.-Ezért muszáj velem jönnöd Harmony. Mi meg tudunk védeni.-mondta komolyan. Szinte egy arcizma sem rezdült. Kicsit lefagytam, mert fogalmam sem volt, erre hogy kéne reagálnom. Vajon igaz amit mond? Tényleg különleges vagyok?

-Mit jelent az, hogy anyám elrejtett? Hogy nem tudtak megtalálni?-mondtam ki végre azt a kérdést, ami már egy ideje a fejemben volt.

-Édesanyád képességei között van olyan, hogy elrejtés, és emlékezetmódosítás. Valószínűleg ő nem akart elengedni.-mondta teljesen nyugodtan. De ha anya nem akarta, hogy menjek, biztos volt valami, amiért nem bízott abban az iskolában.

-Na, de!- csapta össze hirtelen a tenyerét az igazgatónő, amitől kicsit megilyedtem-Most a legfontosabb az, hogy megtanuld uralni az erődet, mielőtt az uralkodik el rajtad.-itt egy kis hatásszünetet tartott-Kérlek gyere el velem Eximiába, Harmony! Ott segíthetünk neked.-fejezte be végül. Itt pedig már csak rajtam állt. A fejemben hirtelen minden elszabadult, és egymást követték a furcsábbnál furcsább gondolataim. Ha maradok, akkor élhetem tovább a kis életemet itt, Cladrose-ban, járhatok gimibe, utána egyetemre, aztán majd keresek magamnak valami munkát. Lesz sok-sok macskám, meg... Meg azt hiszem felakasztom magam, ha ilyen életet kapok. Nem. Ez így nem lesz jó. Mi van, ha vele mennék? Teljesen ismeretlen helyre kéne költöznöm, nem ismernék senkit, és fogalmam sincs, milyen is pontosan ez az iskola. Nekem való-e egyáltalán? Megéri kockáztatnom? És a legfontosabb. Mit is jelent pontosan ez a jóslat?- ilyen, meg efféle gondolatok keringtek a fejemben, amikor eldöntöttem, mit teszek.

-Rendben! Elmegyek Eximiába!-jelentettem ki határozottan, aztán hozzátettem-De csak ha vihetem a saját ruháimat, mert soha nem vennék fel egyenruhát, az biztos.-mire az igazgatónő elmosolyodott és bólintott.

-Tudtam, hogy jól fogsz dönteni Harmony.-mondta mosolyogva, ami kicsit fura és ijesztő volt tőle, de túlságosan is lekötött az új jövőképem gondolata, úgyhogy nem foglalkoztam vele.

-Ma este fél 10-kor indul a járatod-nyomott a kezembe egy repülőjegyet-Nekem még van itt egy kis dolgom, mielőtt visszamegyek az iskolába, de te holnap már az ottani új ágyadban fogsz aludni.-mondta, még mindig mosolyogva, majd elkezdett készülődni. Felvette a táskáját a másik székről, majd megigazította utazókabátját.-Ha leszálltál a gépről, már várni fognak rád. Steven, a sofőrünk, majd elvisz a végállomásodra.-Az utolsó szavakat már állva mondta, majd elindult az ajtó felé. Én is gyorsan felpattantam, és követtem. Már a termem előtt voltunk, amikor még utoljára visszafordult hozzám.

-Oh, és Boldog Születésnapot, Harmony!-mondta, majd fordult egyet és már el is tűnt a szemem elől. Én még pislogtam párat utána, aztán úgy döntöttem ideje visszamennem a történelem órámra. Amikor beléptem mindenki ugyanúgy, ugyanabban a pózban volt, mint amikor elmentem. Abban a pillanatban, ahogy leültem a helyemre, minden folytatódott ott, ahol abbamaradt. Mrs. Thompson morgott valamit az orra alatt, majd visszament a táblához és belekezdett az anyagba. A leghátsó sorban, mellettem két fiú egymásnak mutogattak valamit a telójukon, előttem kártyáztak páran. Úgy vettem ki, hogy Balck Jack, de nem voltam biztos benne, mert össze vissza cserélgették a lapjaikat. Melettük egy lány szorgosan jegyzetelt. Vagy legalábbis úgy tett, mert a füzetén volt egy másik lap, arra írt egy üzenetet. Amikor kész lett összegyűrte a lapot és átdobta az első padsorba, a barátnőjének. Hát ennyire szuperizgalmasan telt a további napom. Senki nem tudta, de legbelül alig vártam, hogy este végre itt hagyjak mindent a múltamból, és új életet kezdjek egy ismeretlen helyen.