A Mágia Iskolája

⚜️Chapter 7⚜️

Egy hatalmas kör alakú teremben álltam. Egy fényes aranycsík osztotta fel öt részre a termet. Középen egy kör alakban, és körülötte négy részben.

Tőlem balra lévő blokkban két fa állt, mindkettő legalább 5-6 méter magas lehetett és kb 2 méter széles. Egy vékony kötél függött közöttük nagyjából 3 méter magasan. A fák törzsén lyukak, és ütésnyomok voltak, mintha késeket dobáltak volna bele. Kapaszkodókat nem nagyon láttam, de biztos voltam benne, hogy fel lehet mászni, különben nem lett volna ott a kötél. A fák lombjai sötétek voltak, nem láttam át a leveleken, de a tetejük a plafont súrolta. Az aranycsíkon belül, a talaj ezen a részen fű volt, zöldebb, mint otthon a kertünkben bármikor. A fűszálak között elvétve pedig kicsi sárga virágok nőttek. Nem ismertem fel pontosan micsoda, de gondoltam majd később megkérdezem Christ vagy Melodyt.

A terem másik végében, mintha izzott volna a föld. Parázs volt mindenfelé és ahogy közelebb mentem kellemes meleg csapott meg. Mintha egy tábortűz éppen kialvó maradványa lett volna, ahogy az aranycsík körbefutott a terület körül. A falba körbe sárkánymotívumokat véstek. Hatalmas, tűzokádó sárkányokat, amiknek nyitva a szája és míg átszelik az égboltot falukat gyúthatnának fel. A teremrész közepén pedig egy kisebb fehér márványoszlop állt egy faragott tállal, benne elégett, fekete hamu volt.

Jobbra teljesen fehér és sima kőfal volt körben. Ahogy felnéztem a plafonra, felhőket láttam. Fehér, puha bárányfelhőket, ahogy ott lebegnek mint a vattapamacsok. Ráadásul mintha szél fújt volna. Egy hideg, nem túl erős, de nem is lágy fuvallat keringett a fehér falak között. Arrafelé kellemesen hideg volt, egyáltalán nem olyan mint a fáknál vagy a tüzes résznél. A levegő kicsit párás, nehezebb volt, mégis mintha egy felszabadult, tiszta érzést adott volna.

A negyedik részben, ahol az aranycsík elhaladott  sötét, csiszolt kő volt a padló. Kicsit lejtett befele az egész, és ahogy közelebb mentem láttam, hogy a rész közepén egy kicsi tó van. A víznek egy furcsa, türkizkék árnyalata volt, szinte világított. Nem láttam lejjebb, de biztos voltam benne, hogy sokkal mélyebb, mint azt elsőre gondolná az ember. A felszínen viszont egy rezdülés sem látszott, egy pici hullámot sem vettem észre. 

Majd a helyiség közepe felé fordultam.

Itt az aranycsík egy kisebb kört képzett és az egész terem epicentrumában egy faragott kőoszlop volt. Nagyjából a derekamig érhetett. Körbe, négy jel volt rá felvésve. Egy láng, a györnyörű, mégis halálos tüzet szimbolizálva. Egy fa, aminek az ágai ezer felé ágaztak, mindent beérve. Egy vízcsepp, megszemélyesítve a hatalmas tengereket és óceánokat. Végül pedig szél, ahogy mindenhova eljut és szabadon száll a levegőben. Az oszlop tetején egy tál volt. Benne pedig valamilyen csillogó, ezüstös folyadék keringett. Átlátszóvolt, mintha víz lenne, mégis kicsit más volt az egész. Könnyebbnek tűnt, és szinte világított, ahogy rávetült a fény. 

Az egész annyira lehetetlen volt. Rengeteg kérdésem lett volna, például, hogy hogy van fű, mikor elvileg a felszín alatt vagyunk, és mit keres itt egy tó, és hova visz? Hogyan fúj szél a teremben, és hogy vannak felhők a plafonon? Mikor végigszemléltem mindent, felnéztem Chrisre, ő meg csak mosolygott rajtam. Persze, neki mindez normális, én meg nemrég tudtam meg, hogy van varázslat, és rögtön bevezetnek egy olyan szobába, ahol minden lehetetlennek tűnik. A Próbáról nem is beszélve. Azt sem tudom mit kell majd csináljak. Kezdtem bepánikolni. Ezt a szőke fiú is láhatta rajtam, mert kedvesen megfogta a vállam, hogy megnyugtasson.

-Hey, figyelj, semmi baj. Ez a Kiképző terem, elsőre mindenkinek ijesztő. Sőt szerintem később is, amikor edzeni jössz, és tudod, hogy a tanárod ki fog nyírni egy jó kis erősítessel. -mondta én meg felnevettem. -De a lényeg, hogy ez a Próba, senki nem halt még bele, és azért csináljuk, hogy megtudd mire is vagy képes. -na igen, az nagyon érdekelt mire is vagyok képes, és így idővel a félelmem átalakult kíváncsisággá. Minél hamarabb meg akartam tudni, hogy nekem milyen képességem van.