4. Az indulás

95 8 0
                                    

Minden cuccot berámoltam a kocsiba és már indultunk is a reptérre. A már újonnan meg vett házam kulcsát a kabátom zsebébe raktam. Beszállítottam a farkasokat és indultunk is a reptérre. Már mindenem nálam volt, jegyek, kulcs, Akeláéknak cuccok, nekem ruhák, pénztárca, telefon, és laptop. Mind össze ennyit viszek magammal mivel a bútorok már az új házamban be vannak pakolva. Azt még ugyan nem tudtam hogy fogják felengedni a farkasokat a repülőgépre de azért reménykedtem hogy mivel magán repülő ezért nem fognak veszekedni. Minden esetre vagy velük vagy sehogy. Ennyi. hamarosan oda is értünk a repülőtérre ahol már egy 35 év körüli férfi várt minket. Repülő gépes egyenruhában volt. Amikor meg látta a fekete terepjárót a felőlem lévő ablakhoz állt. Le húztam az ablakot és ki néztem az ablakon. Ekkor Akela morogni kezdett. Ahogyan hátra néztem láttam hogy Sakata remeg a dühtől illetve vicsorog és morog is. - Sakata állj le - mondtam neki. Sakata kicsit meg nyugodott de még mindig bizalmatlanul nézte az ellenőrt illetve támadásra készen. - Öhm a kutyákat ugye itt hagyja? - kérdezte, mert semmi kedve nem volt egy gépen utazni velük. - Természetesen nem hagyom itt őket - mondtam teljesen természetesen. - Nah azt már nem - válaszolta elszántan az ellen őr vagy mi. - Ők akkor is jönnek - veszekedtem tovább. amikor megjelent egy fehér hajú lány. - Mi a baj Smith? - kérdezte becsmérlőn. Gondolom ő ilyen főnök lánya szerűség. - Ugye hogy lehet hozni őket is az útra - mutattam a farkasokra. A lány csak meg lepve bólintott. Gondolom rájött hogy ezek nem kutyák hanem farkasok. Akela érdeklődve figyelte a lányt. Nem értettem hogy miért. Hátra néztem, Myra is érdeklődve nézte, viszont Luna még mindig barátságtalanul méregette Sakata.......nos ő semmit nem változott ugyan úgy morgott és vicsorgott és ha kell akkor bármelyik pillanatban rá támadna bárkire azért hogy meg védjen. Olyan mint Rambo volt. - Gyertek srácok! - mondtam nekik kedvesen mire mindenki elindult de előtte még a kocsimat be raktam a gépbe. Ezek után át mentünk az utas térbe. Az utas térben 4 nagyobb fülke volt. A fülkék majdnem egyformák voltak azt kivéve hogy más színűek. Mi a legutolsó kék fülkébe ültünk be. Az ülőhelyeknek egyedi elrendezése volt, ugyanis a helység szélén végig volt egy nagyjából 'U' betű formájú kanapé. Mi beültünk a bal sarokba, jobb oldalamon Myra ült, bal oldalamon pedig Sakata, mellette Luna, aki összegömbölyödve feküdt fejét a hátizsákomra rakva. Myra mellett Akela "őrködött". Hamarosan bejött a lány aki segített fel juttatni a farkasokat. Sakata morogni kezdett hogy ne merjen közelebb jönni a családjához. Luna izmai is meg feszültek, le sem vette a szemét a lányról. Akela és Myra inkább érdeklődve de azért egy cseppet sem barátságosan nézték. - Bocsi miattuk, és egyébként köszi a segítséget az őrrel - mondtam hálásan. - Oh. ne kérj bocsánatot, egyébként pedig szívesen segítettem, a nevem egyébként Megan. de szólíts nyugodtan Meg-nek - mondta kedvesen. - Az én nevem Emma - mondtam.

Farkasként más!Where stories live. Discover now