Farkasként más!

21. Ébredés

Még mindig Daniel karjaiban halál sápadt fejjel próbáltam magamnál maradni. Ennyi nem győzhet le. Várjunk, egyáltalán mi volt ez az akármi? Mintha rémlene valami amikor Katie magán könyvtár részlegében nézelődtem a hűtlen lények után amik veszélyesek lehetnek ránk. Mármint hogy akár bele is futhatunk egybe. Volt pár rovar. Jobban bele gondolva volt egy latin nevű aminek eléggé erős mérge van és lehet hogy ez volt az de nem tudnám megmondani. Ugyanis az a bogár is bemászik a bőrünk lá és így támad. Habár nem néztem utána a mellék hatásoknak csak simán undorodva tovább léptem a könyvben. Hiba volt. 

Eközben Daniel be cipelt Laurenhez. Vagy inkább elrohant velem a lányhoz. Hiszen ha Lauren nem akkor senki sem tudja meg gyógyítani ezt a sérülést, mivel a lány egy konkrét méreg specialista. Amikor meglátott elszörnyedt és mondott valamit ijedtében de nem hallottam. Gyakorlatilag a látásomon kívül minden érzék szervem baromi tompa volt. Nem hallottam egy normál hangerejű beszélgetésből konkrétan semmit. A laborban sem éreztem semmilen szagot. Minden esetre már minden izmom kb elsorvadhatott legalábbis úgy éreztem. Lauren valamit csinálhatott biztosan mert azt még láttam de amúgy nem is érzékeltem semmit. Hamarosan eszméletemet vesztettem. 

A falka helyén, a szobámban ébredtem fel. Alig bírtam kinyitni a szememet. Amikor pedig végre sikerült akkor úgy éreztem hogy mindjárt kiég a retinám, olyan vakító volt a fény. Pár pislogás után végre hozzá szokott a szemem a fényhez.  Felültem az ágyban, és észre vettem hogy be van kötve a lábam. Hirtelen nem is tudtam hogy miért amikor is hirtelen minden eszembe jutott. A bogár vagy mi. Hamarosan beszélgetésre lettem figyelmes. Talán Katie lehet de ez egyáltalán nem biztos. Minden esetre az érzékelői képességeim helyre jöttek. Mivel hamarosan nem rájöttem hogy Daniel, Katie és Meg vannak az ajtó előtt. Nem kellett sokat várjak hogy sejtéseim be igazolódjanak ugyanis Megan rontott be izgatottan. - Úristen, úgy aggódtam, mindent meg kell hogy magyarázz. Te barom. Hogy lehettél ennyire óvatlan - üvöltözött, voszont én csak mosolyogtam. - Nyugi jól vagyok - mondtam derülten. Katie és Daniel is meg jelentek az ajtóban, az utóbbi intett egyet és pofákat vágott Meg magyarázására. Nem bírtam tovább és vigyorogni kezdtem. - Neked meg mi a franc bajod van basszus?! - ordított rám, habár érződött hogy nem gondolja komolyamn, a fejemmel észrevétlenül Daniel felé intettem. Erre ő csak kajánul vigyorogva bólintott. Úgy tett mint aki menni akar, viszont az utolsó pillanatban nem tudom hogy honnan szerezte, de egy vízi lufival tarkón vágta a srácot. Természetesen az utolsó cseppig bement a pólója alá. Mi erre csak röhögésben törtünk ki. Daniel egy grimasszal elintézte......