𝗥𝗮́𝗱𝗵𝗮𝗻𝗴𝗼𝗹𝘃𝗮 (𝖤𝗇𝗁𝗒𝗉𝖾𝗇 𝖿𝖿) [lassan halad]

6. 𝗩𝗮𝗺𝗼𝘀

Nagy sürgés-forgás támadt körülöttünk, így arra gondoltunk, hogy biztos nemsokára megérkezünk.

- Hű... - mondta elámultan Sunoo.
- Mi az? Hű... - néztem arra amerre ő is nézett. Még nem láttam élőben a szigetet, de így valami eszméletlen gyönyörű volt.
- Már látszódik a vulkán hegy is! - nézett rám lelkesen a fiú amire egy kicsit furán, de elmosolyodtam - nem értettem, hogy hogyan látja, lehet sok szemtornát csinál mostanában - majd én is elkezdtem fürkészni a messzeséget.

A hajóról levezető utat inkább nem írnám le részletesen, elég annyi, hogy jó párszor megtapostak mire elértem a cuccaimhoz és mire leértem azokkal a hajórol.
- Ide Yongin táncosok hozzám! - üvöltötte a tömegben ugrándozva a kicsi Hyunsuk.
- Tudjátok már a szitut, párosával libasorban. - mondta amikor már mindenki odaért. A parkolóban szintén táncos plakáttal elátott kisbuszok sorakoztak, elfoglalva a helyet a sima autók elől. Elvonult a Mixed Upos társaság a kijelölt járműkhöz és kezdetét vette a 20 perces buszút.

- Mekkora a sziget... eddig is tudtam, hogy nem kicsi, de így most még nagyobbnak tűnik. - néztem ki az ablakon csodálkozva.

(=^･ｪ･^=)

Az út alatt nem bírtunk magunkal, a felhalmozódott energiánk egyszerre robbant beszéd és nevetés - inkább üvöltés és fuldokolva visítva fetrengés az ülésen - formájában.

- Khm khm... - hallottuk meg sokadjára Hyunsuk köhintéseit, hogy most már bírjunk magunkal basszameg mindjárt odaérünk. Hupsz.

Egy tábor szálló előtt parkolt le a busz, gondolom ahol elleszünk szállásolva.
- A csomagjaitokat hagyjátok, majd miután belettek osztva a szobák azután vigyétek magatok után. - mondta az edzőnk.

Szemügyre vettem a helyszínt ahol valószínüleg a nyári táborozók szoktak aludni. Viszonylag régies volt az épület, látszott, hogy sok tábort megélt már. Az újonnan külön a táncosok számára épült tábor rész, elvileg ennek a közelében van, mivel ott nincsen szállás csak tánctermek meg étkező így itt alszunk (legalábbis mostani tudásom szerint).

A nagy tömeg közepette benyomultunk a nagy előtérbe ahol Hyunsuk elővette a telefonját amiről a szobabeosztást kezdte felsorolni.

- Na, a beosztás elvileg teljesen véletlenszerű, 6 vagy 7 ember fér el egy szobában, olvasom a neveket akik minket érintenek. Seonwoo - kezdi el mire rásandítok barátomra aki igencsak izgatott - Riki, Jongseong, Jaeyun, Sunghoon, Heesung és végül Jungwon, 19-es szoba itt a kulcs te vagy az első. - elvéve a kulcsot szegény Sunoo arca a nevek hallatán elsápadt, majd könyörögve nézett rám.
- Mond, hogy csak nekem hasonlít a Riki a Nikire és nem ő az - pislogott rám szenvedve. - Ráadásul még Jungwon is. A többi meg nem volt ismerős Heesungon kívül. - szenvedett tovább.
- Well my friend ezt úgy hívják: very very big szívás. - néztem rá eggyüttérzően, majd elkaptam a fejem mivel meghallottam a nevem.