Mikor kinyitottam a szememet, egy ágyban feküdtem felismertem Lily agyában.
Fel akartam volna kellni de nem bírtam mert megszédültem.
Lepteket halva nem próbálkoztam többet a fel üléssel.
Nyitodot az ajtó, Lily lépett be.
-Szofi hála az égnek hogy fel ebredtél,
mi történt?
-nem tudom egyszer csak elkezdtem fuldokolni, és szédülni.
- És az elmúlt napokban semmi furcsa nem vettél észre?
- Nem. Mondtam (nem akartam hogy tudja hogy mi történt tegnap mert, nem akartam hogy hülyének nézzen mert lehet hogy nem is igaz, lehet hogy tényleg álmodtam.
-Értem, kérsz valami ennit?
- igennnn
(irtó éhes voltam fel zabaltam volna egy zebrat is)
5 perccel ezelőtt:
-Lily én nem tudom biztosan de ha tényleg ő az akkor tudod hogy mit jelent? _mondta Laura.
-Igen tudom de remélem hogy nem mert akkor megszakad a barátságunk ez a törvény.
Jelen:
-Olyan finom ez a csirke! mormogta tömött szájjal.
-Egyél csak. Vigyorgott egyet Laura.
És rá nézett a novérére elhízott szájjal.
- mi a baj miért néztél így?
-hát,.. Szofi.. Te nem szereted a csirkét.
Röhögtek el magukat
-hát egyszer elkell kezdeni. Röhögtem én is.
De láttam hogy nem ez a gond valami még volt e mögött, valami baj.
De nem foglalkoztam vele inkább a csirkére koncentráltam.
(én is elgondolkoztam utáltam a csirkét, de most valahogy csak ezt ennék.)
Más nap:
7:14
- Nem akarokkk menni sulibaaa!
Kiabáltam mint egy őrült miközben szorosan fogtam a takarómat ne tudja le húzni rólam bátyám.
Sikeresen leráztam batyámat.
Aludtam hol a vissza de egyszer csak egy vödör víz landolt az ágyamra.
-Megöllek!!
Üvöltöttem és úgy fel ment az agy vízem hogy neki rontottam ő csak állt és ledermetten engem bámult.
Kezével Rám mutatott vagyis a szememre.
Én megálltam és bele néztem az író asztalom feletti tükörbe.
