Felsikítottam.
-De ez még hogy lehetséges? Mi történik velem?
Kérdeztem. Miközben vissza fordultam Bátjámhoz.
Ő is meglepetten sajnálattal a szemében de mosolygott egyet.
-te meg min mosolyogsz?
Kérdeztem.
-hugi történt valami veled?
Vagy valami megharapott?
- te meg honnan?
Kérdeztem csodálkozó arcal.
-szóval igen.
Onnan hogy én is az vagyok. Mondta.
És a haverom is.
- De még is mi? Kérdeztem értetlenül.
-vérfarkas.
-Haha nagyon vicces. Verfarkasok csak a filmekben vannak.
röhögtem el magam.
Mikor vissza néztem rá komoly arcal nézett.
Így abba hagytam a nevetés.
És le ültem az ágyamra.
- Nem vicceltél? Kérdeztem meg félénken.
-Nem!
Ekkor kikerekedett szemekkel néztem rá.
Batjám leult mellém és a kezét a vállamra tette.
-Nem lesz semmi baj majd segítek neked. Nézet rám ugyan olyan sajnálatos szemmel.
-Köszönöm. De miben is kell segíteni? Holnap telihold, kacsintott rám.
-És mit csináljunk a szememmel?
Kérdeztem rá mutatva az előbb említett testrészemre.
Mit mondunk apunak ugye nem mondod el neki?
- Először is a szemed el fog múlni majd idővel, de addig hogy ne legyen feltűnő
Veszünk rá kontaktlencsét.
Másodszor nem mondom el neki, nincs is itthon már rég elment szóval nem kell mondani semmit. Fejezte be.
- Köszönöm oleltem át. Egyből viszonozta is.
- Nah de (csapja össze a kezét) meg valamit el kell intézek és mehetünk.
Felállt és ki ment az ajtón.
Én feloltoztem gyorsan és be pakoltam a taskámat.
Amikor le értem, Bátyám letette a telefont.
Mikor már 5 perce kocsiztunk megtörte a csöndet.
-Most elmegyunk a kontak lencséshez, remélem lesz olyan mint a saját szemed színe. Nézet rám és vissza az útra.
Én csak bámultam ki az ablakon.
Szerencsére lett olyan kontaktlencse.
Mikor bent ültünk a kocsiba be raktam a lencséket raneztem batyamra aki csak egy mosollyal díjazta.
Rá indított a motorra és elindultunk sulim felé.
Mikor sulim elé értünk elbucsúztam bátjámtól átöleltem és mentem is be a suliba.
Beértem a terembe. Leültem ráhajtottam a fejemet a padra és vártam hogy csongessenek.
Hírtelen valaki megfogta a csuklomat és kivezetett a teremből, Lily volt az.
Meg csapott egy budos szag..
-Szofi, valamit nem mondasz el nekünk. Kulcsolta össze a kezét és mélyen a szemembe nézett.
2 perc múlva :
- Mi?? De még is honnan tudjátok kérdeztem tőlük.
- onnan hogy mi is..olyanok vagyunk nagyjából mint te..
-de nem lehetünk barátok. Szólalt meg Laura.
-De még is miért nem? Kérdeztem már sírva.
- mert mi vámpírok vagyunk. És a farkas és vámpír ös ellenfelek.
Én sírva vissza rohantam a terembe és ültem le a helyemre.
Ma nem láttam Jacket, nem is érdekelt örültem is neki már amennyire tudtam ma örülni. Órák után batjám jött elém és haza mentünk.
Kocsiban nem szóltunk egymáshoz, biztosan látta rajtam hogy le vagyok törve így hagyott.
