Eladva (BEFEJEZETT) Áttírás alatt

Bevezető

Reggel a nap meleg sugaraira ébredtem ahogyan be szűrődött az ablakon.

Ki másztam a meleg puha ágyamból ,majd le mentem a konyhába ahol ott volt apám akit amúgy utálok és anyukám. Apával sosem volt jó a kapcsolatom mindíg meg próbált nekem keresztbe tenni, sosem ismerte el ha valamit jól csináltam mindegy miről volt szó.

-Jó reggelt-köszöntem

-Jó reggelt-mondta anya mosolyogva de apa egy szóra se méltatott.

Ki öntöttem magamnak egy kis kávét majd inni kezdtem meg feledkezve arról hogy apa utálja ha előtte kávézok, de ő mondjuk mindent utál. Bár néha direkt húzom ki a gyufát, de sosem akart igazán az apám lenni, sosem volt mellettem, azt sem tudja kivagyok, de azt meg akarja mondani mit tehetek és mit nem, miért?

-Megmondtam hogy baszottul ne kávézzál-Kiabált rám, mire kicsit össze rezzenek.

-Hagyjál már, eddig se lett bajom most se lessz ,nem mintha téged ez annyira érdekelne. - Vágtam a fejéhez ami látszólag nem tetszett neki, fel állt az asztaltól és a következő pillanatban már egy pofon csattant az arcomon.

-Ma jön egy barátom, 6 kor kurvára legyél idelent mert ha késel azt nagyon megbánod. - Szűrte a fogai között idegesen.

-Rendben- mondtam még mindig a fájó ponton tartva kezem.- apám fel ment a szobájába, anya pedig sietős léptekkel igyekezett hozzám és megölelt.

-Annyira sajnálom. - Mondta szomorúan nézve engem.

-Nem a te hibád anya, nem tudsz mit tenni.- Mondtam csendesen.

A nap további részét a szobámban töltöttem, nem volt kedvem lemenni, zenét halgattam, filmet néztem, és felhívtam Jenat a legjobb barátnőmet.

Már fél hat volt igy el kezdtem készülődni hatra már lent voltam, egy sima fekete egybe részes ruhát vettem fel egy fekete topánnal és barna egyenes hajamat hagytam vállaimra omlani.

Mikor le értem éppen akkor csengettek apa köszöntötte a férfit. Tudjátok apa egy maffia feje igy sok ilyen nap megesik mikor valamelyik barátját ide hozza. Általában az ilyen esték csendesek és sekélyesek. De ez valahogy más volt, a férfi kisugárzása, az egész hangulat ahogyan be lépett a házba, hozott magával valamit,valami rosszat.

-jó estét Nessza vagyok- nyújtottam kezet felé, amit el is fogadott.

-Szia. Harry vagyok.- mondta komoran érzelem mentes arccal, tőlem sokkal magasabb volt, kb a mellkasáig értem, hosszú vállig érő göndör haja volt és zöld szemei, válla széles volt, látszólag sportol, de a modora borzalmas.

Miután köszöntöttük egymást le ültünk az asztalhoz, néha össze akadt a pillantásom Harryével, furcsa érzésem támadt, mintha belém látna. A gondolataimba merülve falatozgattam mikor Harry hangjára eszméltem fel.

--Na de most beszélgessünk akkor az üzletről.- ez érdekes hiszen soha nem beszélt senkivel előttünk ilyesmiről mivel hogy titkos.

-Rendben barátom. Lányom, most elmondok valamit- mondta komoran, kíváncsian vártam mondandóját.-Ő itt Harry Stayles aki a világ legnagyobb maffiájának feje. Tudod nagyon nehéz fel jutni a ranglétrán és hogy ne essen le az ember sok mindenre rá szánja magát. Én is rá szántam magam egy ilyen döntésre amivel csak nyerhetek és feljebb kerülöl azon a létrán. Szóval drágám eladtalak Harry nek. - Fejezte be könnyed egyszerűséggel, mintha csak annyit mondott volna, ma kedd van.

Nekem az állam a padlót súrolta, se köpni se nyelni nem tudtam.

-Hogy teheted ezt, hogy? – kérdeztem haraggal telten.

-úgy hogy meg tettem - mondta nemes egyszerűséggel.

--Úgy utállak. Miért teszed ezt velem? Miért akarsz folyamatosan tönkre tenni?- Fakadok ki magamból nem is törődve a rám szegeződő szempárra.

-Vegyél vissza kislány. Én az apád vagyok, velem nem beszélhetsz így, és amúgy is azt teszek veled amit akarok, hidd el rosszabb is lehetne. - Nézett a szemembe fenyegetően.

-Rohadj meg. Fordulj fel te is és ő is, nem vagytok ti senkik, csak gyilkosok, hideg vérű gyilkosok, nektek semmi sem szent, semmi.- Rivalltam rájuk amit apám meglepetten fogyelt, gondolom legkevésbé sem erre a reakcióra számított.

-Na jó én erre nem vagyok kíváncsi- mondta Harry.- holnap reggel jövök érted 10 re, légy össze pakolva és nem érdekel mit gondolsz. – mondta ö is ugyanolyan érzelem mentesen. Én ezzel egy időben fel rohantam a szobámba.

Hogy tehette ezt velem? Ő egy idegen, ki tudja mit tervez velem, az az érzés amikor a szemébe néztem, meg rémített, sosem éreztem még hasonlót, mintha természet feletti lett volna. Eggyáltalán nem tűnt emberinek, sőt, talán csak be beszélem magamnak, talán csak a tőle való félelmem generálta ezt az érzést, ez lehet a magyarázat, mindig van racionális magyarázat.