Eladva (BEFEJEZETT) Áttírás alatt

2. Új élet

Reggel nagyon rosszul keltem hisz végig sírtam az éjszakát, legalábbis addig míg be nem aludtam. Miután fel keltem, be mentem a fürdőbe, amikor meg láttam magam el szörnyedtem, a szemem fel volt puffadva és piros színben pompázott a sírástól, mind e mellé sötét karikák borították a kialvatlanságom miatt.

Ezt sosem bocsájtom meg az apámnak, sok mindent el néztem neki de ezt, ezt soha nem fogom, el adott,egy vadidegen embernek.

Vissza mentem a szobámba vettem ki egy laza fekete felsőt egy szintén fekete melegítővel és egy fekete szaggatott farmerral, ezután be mentem a fürdőbe és le zuhanyoztam,  miután meg törölköztem fel vettem a kiválasztott ruha darabokat. Egy kicsit jobban érezem magam a helyzethez képest.

Be mentem a szobámba és pakolni kezdtem a bőröndjeimbe, mert bizony bármennyire is nem akarom vele kelessz mennem és ez ellen nem tehettem semmit. Most biztosan bele gondoltatok abba hogy az anyám mért tűrte mind ezt némán, hát azért mert egyetlen egyszer ellenkezett apámmal és ő majdnem meg fojtotta, azóta már rá sem mer szólni, de nem hibáztatom őt, én is ugyanúgy félek tőle.

Mire a pakolással végeztem már 10 óra volt. Le mentem a konyhába még enni valamit mivel nem ettem még reggel óta semmit , már eléggé jelezte a hasam hogy kellene. Csináltam egy kis rántottát, mire végeztem vele sajnálatomra meg érkezett Harry is.

Elköszöntem anyukámtól majd Harry segített lecipelni a bőröndöket, aztán be ültünk az autójába és elindultunk. Ég veled régi életem.

- Harry.- Szólítom meg hosszas csend után. 

- Mond. - Válaszol erre cseppet sem kedvesen.

- Mit akarsz tőlem? - Teszem fel félve a kérdést, és őúgy várom a választ mintha az életem múlna rajta.

- Sok mindent, viszont mindennek meg van a maga ideje, ne szaladjunk előre, maradjunk abban hogy új életet kezdesz, és ha viselkedsz, akkor nem lesz mitől félned. - Mondta de ez az egész olyan vészjóslóan csengett, ha viselkedek, és mi van ha valami nem tetszik neki? Mit tesz?

3 órás kocsikázás után megérkeztünk egy nagy házhoz ami már szinte palota volt. Be mentünk a házba ahol volt egy nő akit név szerint Nikol nak hívtak ő volt a bejáró nő, hát persze a nagy Harry-nek miért is ne lenne. Szét nézni nem nagyon tudtam mert Harry eléggé sietősre vette a lépteit.

-Gyere, megmutatom a szobádat- mondta komoran, ha alap járaton ilyen a modora én meg bolondulok itt.

Ezzel elindult és én követtem öt az emeletre, be nyitott egy piros ajtójú szobába. A szobába be lépve kék falak voltak egy fehér gardrób egy kék ágy aminek fehér kerete volt és volt hozzá egy fehér éjjeli szekrény, nagyon csodásan nézett ki.

-Tetszik?-Kérdezte. Wow érdekli valami, gondoltam magamban.

-Gyönyörű. Csak bár ne egy ilyen helyzetben kapnám ezt. - Mondta szomorú hangon.

-Ugyan, jól el leszünk. – húzta kaján vigyorra száját.- Most hányjak vagy később? 

- Na viszont most lefektetek néhány szabályt. – Mondta ismét komoran mire én csak bólintottam.

- Szóval első, azt csinálod amit mondok, úgy ahogyan mondom, és amikor mondom vagy büntetést kapsz, nincs vissza beszéd vagy szemforgatás vagy büntetést kapsz, nem ellenkezhetsz velem szemben vagy büntetést kapsz. Értetted?

-Igen. -mondtam halkan.

-jó. Akkor most pakolj ki, majd jövök. – s ezzel ki ment.

Érdekes, idefelé egész úton nem mondott semmit, már azon a kevés infón kívül amit ki húztam belőle, nem kérdezett, nem akart beszélni de már utalásokat tesz hogy mennyire jól meg leszünk, mit gondol majd a kurvája leszek vagy mi? Hogy keveredhettem ilyen helyre? Miért? Néztem fel.

A pakolás felével már meg voltam amikor Harry semmi kopogás nélkül be lép az ajtón, hát persze miért is zavartatná magát, ugyan miket is gondoltam, túl nagyok az elvárásaim.

- Állj fel. - Kérte, mivel a bőröndöm mellett ültem és válogattam sorba a ruháimat. Fel álltam és meg álltam vele szemben, oda lépett hozzám és az egyik kezével végig simított az arcomon, el akartam húzódni de nem hagyta.

- Meg mondtam hogy velem ne ellenkezz ugye? - Kérdezte komoran.

- Ne érj hozzám. - Mondtam de nem úgy jött ki amilyennek szántam, erőteljes helyett inkább kérőre sikeredett.

- Azt teszek amit akarok. - Jelentette ki keményen, majd egyik kezével be nyúlt a felsőm alá, nem bírom tovább, le löktem a kezét és hátra léptem tőle, nem mertem rá nézni, biztos vagyok benne hogy nagyon dühös rám. Éreztem ahogy az állam alá nyúl és fel emeli azt, ahogy a szemébe néztem a tekintete nem volt haragos, inkább szánakozó.

- Szerencséd mert most elnéző vagyok veled, de legközelebb nem leszek az, jobb ha el fogadod hogy most már ez az életed. - Mondta majd ott hagyott a szobában egy magam, és nekem újra eleredtek a könnyeim.

Ez az életem? Pontosan mi is? Hogy az övé kell hogy legyek? Hogy bele kényszerítettek ebbe a az akármilyen kapcsolatba vele? Ezt kellene el fogadnom? Na azt lesheted Styles.