Eladva (BEFEJEZETT) Áttírás alatt

3 A legnagyobb fájdalmam....

Reggel a várthoz képest elég jól keltem, be mentem a fürdőszobába és ki fésültem a hajamat majd le engedve hagytam, ezután fel vettem egy fekete, fehér csíkos felsőt meg egy kék sport nadrágot. Ezután le mentem a konyhába, elővettem egy kis kávés csészét, töltöttem bele kávét amibe tettem három cukrot, le ültem az egyik székre ami az a pultnál volt majd inni kezdtem a kávém.

Nem sokkal ez után hangokat hallottam az emeletről, Harryt láttam lefelé jönni, egy fekete pólót és egy fehér farmert viselt.

-Jó reggelt- köszönt

-jó reggelt- mondtam unottan.

-Ha meg ittad gyere fel a szobámba.- miután ö is töltött magának kávét fel is ment.

Megittam a kávémat majd fel mentem a szobájába ahogyan azt kérte, ott volt bent az egyik fotelben ült és a telefonját nyomkodta ezáltal észre sem vette hogy be mentem.

-Itt vagyok- mondtam egy kis idő múlva.

- Már azt hittem fel sem jössz. - Mondta még mindig ott ülve, de most már engem nézett.

- Tudod, ami a tegnapot illeti, amikor az apád eladott nekem, azt mondta hogy jó vagy bármire, vevő bármire, hogy az enyém leszel és azt teszek veled amit csak akarok. - mondta és egyre vészjóslóbban csengett a hangja, kezdtem félni....

- Mire akarsz ezzel ki lyukadni? - Kérdezem félve.

- Tudod jól, tudod hogy miért hoztalak, tudod hogy mi a szándékom, tudom hogy tudod. - Mondta majd fel állt a székről.

- Szeretnék veled játszani.- mondta kéjesen. Mögém állt és két karomat simogatta.

-Mégis mit akarsz játszani? – kérdeztem de a hangom megremegett.

- Valamit amit nagyon fogsz élvezni. - Súgta a fülembe de ezzel csak azt érte el hogy felkavarodott a gyomrom.

Ezután ő csak elkezdte lejjebb vinni kezét, mikor meg fogta a fenekem el ugrottam tőle és meg fordultam.

-Mit mondtam neked arról hogy ne ellenkezz?- kérdezte mérgesen, és közelebb lépett mire én hátráltam.

-De én ezt nem akarom.- mondtam remegő hangon, és könyörgően néztem a szemébe.

-Kurvára leszarom mit akarsz meg mit nem – mondta, majd megindult felém.

Én hátrálni kezdtem míg falba nem ütközött a hátam, ő meg fogott meg fordított majd bele hajított az ágyba. Nagyon meg rémültem,ugye ez most nem akarja azt tenni,úgy nem....

-Ezt most megbántod babám, most megtanulod hogy velem soha ne ellenkezz.-Mondta majd fölém mászott és csak azon kaptam észbe hogy nagy keze az arcomon csattant. A fájdalom hatására sírni kezdtem.

-Leszarom a rinyálásod, erre előbb kellett volna gondolni.- mondta majd még egy pofon érte arcomat, mire én keservesebben kezdtem sírni.

Ezután csak azt vettem észre hogy szét tépte rajtam a felsőmet majd csókolgatni kezdett egyre jobban lefelé haladva, mire kapálózni kezdtem annak reményében hogy békén hagy.

-Maradj már nyugton bazd meg.- pofozott fel még egyszer.

--Nem, Nem, nem!.-Kiabáltam.- Ezt nem hagyom, bármit teszel ezt akkor sem hagyom nem teheted.-Zokogtam.

-Oh bébi pedig meg teszem , csak figyelj, hacsak nem tudsz mondani egy kibaszott jó okot hogy ne tegyem meg.-Majd folytatta.

-Nehh!

-Mondj valamit ami vissza tarthat vagy megteszem te kis picsa, hisz úgyis meg basztak már tudom.- Fájt az ahogyan beszélt velem, kegyetlenül fájt.

-Volt egyszer egy fiú, és egy lány, nagyon szerették egymást tiszta szívből, de egy nap a fiú el ment dolgozni és a lány várta őt otthon, az nap volt a fiú születésnapja..- ez fel keltette érdeklődését mivel megállt tetteivel és csak várta hogy folytassam.

-A lány csinált neki egy tortát, és vett neki gyertyát, az ajándéka egy könyv lett volna, amiben a lány le írta hogy a fiút menyire szerette, hogy azóta mióta meg ismerte, hogyan szerette meg egyre jobban, hogyan lett belőle az az ember akivel le akarta élni az életét................a lány fel díszítette a házat, azt akarta hogy erre örökké emlékezzen..........a lány míg a fiút várta, be kapcsolta a tv t és el kezdte a híreket nézni..- itt már nem sírtam, ö csak várta hogy meséljek tovább.

.- A tv be jelentett egy autó balesetet ahol egy busz és két személy autó frontálisan ütközött,a buszból csak két ember élte túl. A lány biztos volt benne hogy a fiú már nem volt a buszon amivel amúgy haza jár, mert három megállóval hamarabb szokott leszállni, de aznap nem így történt, a fiú nem szállt le a buszról ,a lány hiába reménykedett.......-Ezután azt vettem észre hogy mellém feküdt és úgy figyelt tovább, nekem újra folyni kezdtek a könnyeim.

-Nem sokkal ezután kapott a lány egy telefon hívást hogy menjen a helyszínre, már előre rettegett de bizakodott benne hogy legrosszabb esetben csak megsérült, mikor a helyszínre ért a rendőrök közölték vele a hírt......a lány zokogni kezdett, a rendőr elő vett a zsebéből egy szívecske alakú kis dobozt, azt mondták ezt a fiú zsebében találták, a lány mikor kinyitotta a szíve úgy érezte ketté hasad, egy gyűrű volt benne, egy arany gyűrű......meg akarta kérni a kezem, bele szakadtam, majdnem bele haltam, a szüleim már mentőt hívtak rám mert elájulva találtak rám, nem ettem, nem ittam, a halálomat akartam, de rájöttem hogy ö nem ezt akarná és erőt vettem magamon, de a mai napig a fejemben él minden egyes nap, már ennek két éve, 2019.Június.21- és ezután fel mutattam a kezemet amin rajta volt az a gyűrű amit nekem szánt, ezután nagyon mély zokogásba törtem ki, Harry magához húzva ölelt, a karjai közt zokogtam annak az embernek aki nemrég bántani akart. Álomba sírtam magam.

A sors nem kegyes, sokszor inkább kegyetlen, csak rajtunk múlik hogy talpon maradunk e, vagy hagyjuk hogy el nyeljen.