Vágyakozás A Szerelem Után [yoonseokff]/Átírás Alatt!!

1 - könyvtár

Megszokottnál is nyugodtabban keltem ki az én szerelmem meleg nyugalmat adó karjai közül. Elhitted? Szomorú! Kifejezetten undorító, ha az ember szerelmes. Előadást rendeznek abból ki szereti jobban a másikat, közös dolgokat csinálnak... Fuj egyenesen hátborzongató ebbe bele gondolni, hogy az emberiségt ilyeneket csinál. Megbeszélik milyen jövőjük lesz együtt aztán pár év múlva megunják egymás társaságát és félre lépnek. Persze kinek mi ? Hisz van hogy a férfi gondol egyet és hát félre lépnek, aztán pedig vagy a nők. Nagyon ritka ha egy igaz szerelem részese lehet valaki, de persze számukra ez az a nagy szerelem? Vagy lehet, csak én vagyok pesszimista! Bár nem hiszem, mert igazából hiszek a szerelemben. Nem tagadhatom számtalanszor voltam már szerelmes is! Persze, amikor egy idő után úgy kezded érezni nem vagy elég annak akiért bármit megtennél, mert szereted! Akkor az ember elfárad lelkileg, és nem kezdi boldoggá tenni semmi, majd rájön, hogy nem minden tündér mese igaz mint ahogy azt gyerekkorodban mesélték.
Őszintén szólva nem izgat, mára úgy a szerelem. Talán egy nap még valaki vissza hozza belém ezt az érzést, de nagyon nehéz dolga lesz.
Kilépve a szobám ajtaján rohamoztam meg a konyhát, és csináltam magamnak egy fekete kávét. Ahogy elnézem apám és anyám már megint nem talált haza a munkából. Nevetséges nem? Van egy hatalmas ház a seggem allatt, és az apám vezeti Seoul egyik leghíresebb céget, míg anyám a leghíresebb szívsebész. Mindenki ilyen szülőkről álmodik, akik ki nyalják a segged és mindent pénzt rád hagynak nem de? Most szólok előre a pénz nem boldogít inkább bemocskit, mint a szüleimet is.
Sóhajtva támaszkodtam meg kezeimen és néztem körbe az üres lakáson. Anyám nagy valószínűséggel az éppen újonnan felszedett szeretőjét kelti reggeli nyálas csókokkal, míg mellé nyálas beceneveken szólítja őket általában. Apám se különbözik ettől, őt pedig nagy valószínűséggel több "olcsón adom magam" picsa veszi körül, akik csak mindenkinek arra kellenek, hogy megrakják őket. Pedig ez ellen ők is tehetnének, hogy ne így éljenek, de ha nekik az úgy jó.
És vagyok én a fiúk akinek még a születés napját is elszokták felejteni. Egyedül a bejáró öreg néni nem szoktak. Vicces nem ? Néha vesz is nekem valami kis apróságot, amit persze mindig egy nagy köszönöm keretében fogadok csak el. Az ajtó kínyilt és azon pedig az előző gondolat menetemben lévő személy lépett be. Egy apró mosolyra húztam ajkaim, hisz amilyen halkan lehuzta cipőjét csak azért, hogy engem nehogy felébreszen. Persze már neki is látott volna a takarításnak, de akkor észre vett engem, ami őt is egy mosolyra kényszerített.

- Szia kisfiam. - hajolt meg illedelmesen, mire én is így tettem. - azt hittem még bőven az álmok kapuját járod. - kucogot halkan, én pedig az üres poharat a mosogatóba tettem.

- Ma úgy döntöttem kihasználom azt, hogy család mentes a délelőttem. - szólaltam fel mosolyogva. Váltottam még pár szót Emíli nénivel arról milyen volt a napja, és hogy ma hogy érzi magát aztán a szobámba siettem és öltözni kezdtem. Össze pakoltam azokat a ruhákat amiket a napokban szanaszét hagytam, és élő vettem egy egyszerű szaggatott farmer nadrágot ami elvileg skinny jeans ként volt feltűntetve a boltokban, de rám egy mérettel legalábbnagyobb volt. Elő vettem egy fehér mintás bőpólót és gyorsan magamra kaptam. Táskámat elő kerestem és bele süllyesztettem pár fontos dolgot, amire szükségem lehet. Vettem egy mély levegőt és gyorsan ráírtam legjobb barátnőmre akit már kiskorom óta annak mondhatók, hogy kapja össze magát és menjünk el a könyvtárba.

Hosszunyuk:] :
Hello, kapd össze magad és indulj meg a könyvtárba. Ott találkozunk ! ;)

Nem kellett sokat várnom a válaszra hisz egyből megjelent a kis zöld pöty a profilja felett, és már "gépelt" is.

Dzsicu:> :

Hát úgy látom te se tudod, hogy a hétvége a pihenésről szól...
De megyek csipked magad Jung !!!

Halkan nevetni kezdtem, majd le sietve az emeletről. Felhuztam cipőm aztán egy hangos köszönés után elhagytam ezt a hülye helyet. Fülesemre rá csatlakoztattam a Bluetooth, és elindítva a kedvenc zeném keltem útra minden kíséret nélkül. Örültem mikor egyedül mehettem valahova szülők nélkül. Olyankor legalább nem kellett azt hallgatnom. "Ha ki jártad az iskolát legalább olyan jó egyetemet kell végezned mint anyád vagy én!!" Olyan vicceseket tudnak mondani nem? Nem akarok holmi elpusztult orvos vagy cég vezető ként végezni mint ők, majd családot alapítani. Jézus! Először is meleg vagyok, kicsit sem vonzanak a nők. Másodszor pedig nekem vannak álmaim! Hiszem ha küzdök értük valóra válhatnak. Talán valóra..

M i n Y o o n g i :

Csendesen ültem a székben és olvastam. Ez volt az egyetlen menekülö helyem a világ elől, és a benne élő szörnyek elől. Oh, hogy a szörnyek kiket is ábrázolnának?
Az embereket, mint amilyen én is vagyok. Nem tagadom, még néha bennem is van egy kisebb szörny ami estek 90%ban uralkodik rajtam. De hát.. ki ne védené magát mások haragja, fájdalma, baromságga és még sok mássa ellen?
Talán igen, talán nem ? Erre néha nehéz válaszolni, minthogy több ezer dologra.
Vettem egy mély levegőt, majd megnyujtottam a már elzsibbadt testrészeim és körbe tekintettem azon a pár emberen akik körülöttem pár méterre foglaltak helyet egy ugyanolyan székben mint én. Voltak akik asztalnál találtak nyugalomra. Volt aki olyannyira bele élte magát az egész könyvbe, ami éppen kezei között lapult, hogy a körmét is lerágta már a helyéről. Magamba mindenkin jót mosolyogtam, aztán a végén megakadt a tekintettem egy páron, vagyis inkább néztek ki barátoknak. A hosszú hajú lány csak úgy magyarázott a mellette ülő fiúnak aki csak apró biccentésekkel jelezte, hogy érti amit mond. Végig vezettem tekintettem rajtuk, a lány egy fehér lenge ruhát viselt magán a nyárnak köszönhetően, de vállait egy baba rózsaszín kardigán fedte, míg frissen mosott kissé begöndöritett haja hullott vállára onnan pedig mellkasára.
Átvezettem tekintettem a mellette ülőre és őt is alaposan végig vizsgálatam. Egy farmert viselt ami látszott hogy kissé nagy volt rá ebből is lehetet következtetni arra, hogy nem az a izmos alkat ő. Egy lenge mintás fehér póló díszítette felsőtestét, tovább haladtam tekintettemmel, és amikről tekintetünk találkozót minden vér az arcomba szaladt. Nem háborodott fel azon, hogy konkrétan bámultam szegényt pont az életette volt. Küldött felém egy lágy mosolyt, ami miatt egy fura borzongás futott végig egész testemben. Megszakítottam a szemkontaktust, majd felálltam a helyemről és össze szedve cuccaimat siettem el, még a kapkodásban a könyvet is a székben hagytam amit most kevésbé bántam. Az időre pillantottam, majd sóhajtva egy nagyot indultam meg munka helyem felé. Ne kezdjétek azt, hogy "de nyár van és az a pihenésről és szórakozásról szól" mert rögvest ide hányok. Beérve sietősen átöltöztem és már neki is kezdtem a munkának, ami abból állt, hogy kivittem az embereknek az italokat és a rendelésüket vettem fel. Abban biztos voltam, hogy utáltam ezt csinálni, vagyis nem ! Inkább azt ahogy az emberek tudnak válaszolni. Nem verhettem őket agyon hisz én csak egy "munkás" vagyok a sok közül. Az én szemszögéből pedig egyáltalán nem így volt. Lehet ő volt a felsőbb rendű, de embernek ugyan olyan ember volt mint én. Szóval ha én megadtam neki a tiszteletet, akkor elvártam, hogy ő is megadja.. De egy semmire való pláza cicának minek is beszélnék azok még arra se lennének jók, hogy levágják a lábujj körmöm. Szóval bele tördve a sorsomba vettem fel az első rendelésem.

Író: Szóval sziasztok! Azt hiszem ez lenne az első rész. Próbáltam minél jobban oda figyelni a helyesírásra, de ha valamit félre írtam elnézést! Remélem tetszett♡