M i n Y o o n g i:Unottan ültem a padban, miután megszolalt mai napra már nem tudom hányadik csengő hangja. Rápillantottam a mai nap kapott órarendemre. Tesi ! De jó! Elhitted ? Ki az a hülye aki szereti a tesit? Nagyot nyelve kaptam össze cuccaimat és indultam volna el a fülest felhuzva fejemre, de ebben persze valaki megállított. Unottan néztem fel a nálam nagyobb emberre és küldtem felé egy "arrébb állnál csak az útban vagy" tekintetet. De ! Nem óhajtott arrébb tágulni. Sóhajtottam egyet idegesen és lehuztam fejemről a fülest.
- Igen bumburnyák mit szeretnél? - kérdeztem az előttem állót méregetve.
- Ha gonosz akarok lenni azt mondom téged! - nevetett fel hangosan, mire a fél iskola ránk kapta tekintetét.
- Örülök neki, próbálkozz tovább.. - itt arrébb álltam majd elindultam a tesi öltöző felé, de még vissza fordultam felé és oda kiabáltam - Baszodj meg nyámnyila. - mutattam fel középső ujjaim.
Újfent fejemre húztam kapucnim és egyben fülesem is. Utálom az embereket, nem is kifejezés mennyire. Szememmel őt kerestem, és nem is volt olyan nehéz ki szúrni őt. Ott állt azzal a lánnyal az egyik szekrénynél és beszélgettek. Mindig olyan boldognak látszik, ami még az én rideg kedvemet is eltűntetti. Oda mentem hozzájuk és megálltam előtte, előnyben volt ellenem, hisz magasabb volt egy fél fejjel. Ez idegesített benne, de valamiért mégis vonzott. Kíváncsian rám emelte mind a kettőjük a tekintetét. Küldtem feléjük egy mosolyt, vagyis valami olyasmit, majd megszolaltam.
- Sziasztok, mivel nem ismerek rajtad kívül senkit sem, így nem tudtam kihez menni, bár hozzád se nagyon akartam.. - itt elgondolkodtam, mire ő megforgatta szemeit. - Szóval veled megyek órára, te normálisnak tűnsz! - jegyeztem meg, mire végre elmosolyodott ami bennem megint valami gecire fura érzést váltót ki. Egyben volt jó és idegesítő is.
- Vagy csak vágysz a társaságomra. - küldött felém egy sejtelmes mosolyt, mire most én forgattam meg szemeim. Játszani akarsz, hát legyen!
- Igen, bár én jobban örülnék ha nem csak körülöttem tartoznál hanem.. - itt elharaptam a szót és vigyorogva néztem rá. Tudom, hogy tudta mire gondolok, hiszen vett egy nagy levegőt, majd megrázta fejét.
- Szóval! - szólalt fel a mellettünk álló lány, mire egyszerre rá kaptuk tekintettünk. - most találkoztatok kb harmadjára, és máris úgy beszélgettek egymással, mint akik már több éve ismerik egymást? - kérdezte, mire mi újfent egyszerre bólintottunk. - Hát ez vicces, ide érzem, hogy olyannyira össze fogtok melegedni.. - itt elharapta a végét majd vigyorogni kezdett. Értetlenül néztünk egymásra Hoseokkal. - Mindegy majd úgyis rá fogtok jönni, mire értettem egy kis idő múlva. - legyintett, mier én vállat rántottam. Még beszélgettünk egy kicsit, majd külön váltunk, mert hát kezdetét vette az utolsó óra. Nem is mi lettünk volna ha nem késünk vagy 15 percet.
J u n g H o s e o k :
Mikor beértünk a tesiterembe mindenki ránk kapta a tekintetét. A tanár úr pedig szúrós szemekkel méregetet hol engem, hol pedig a mellettem állót.
- Remélem nyomós okotok van a késés.. - a mellettem álló közbe vágott mire értetlenül rá pillantottam.
- Ne aggódjon tanár úr, új vagyok, és hát nem tudtam hol találom a termet, Hoseok pedig pont a wcből tartót ide így hát együtt jöttünk. - hadarta le az egészet tökre nyugodtan.
- Nem igazán érdekel a kifogás. - rázta a fejét, majd pár lépést tett felénk és dühösen méregetet minket. - a terem előtt mind a kettőjüknek 50-50 guggolás! - Yoongi unottan ki lépett a teremből én pedig követtem, bement az öltözőbe és leült a táskájához. Értetlenül néztem őt jó sok ideig, majd végre rám vezette tekintetét.
YOU ARE READING
Vágyakozás A Szerelem Után [yoonseokff]/Átírás Alatt!!
RandomA könyvtárba a könyvek sokasága közé menekülni olyan mintha a mennyországban lennél. Bár Min Yoongi nem igazán tudta, milyen a mennyben élni mégis olyan kellemes érzéssel töltötte el, amikor olvastahatta a könyvekbe írt sorokat. De egy nap szembe ta...