Vágyakozás A Szerelem Után [yoonseokff]/Átírás Alatt!!

5 - kemény szív

A szobámba feküdtem, míg a plafonomat tanulmányoztam. Kb 1 hete, hogy apám nem lakik velünk. Azóta hallani se hallottam róla. Hogy örülök e ennek ? Igen. Amióta eszem tudom, szart bele abba, hogy neki van egy családja. Bár mi is szartunk rá, addig míg nem rajtunk kezdte kitőlteni dühét. Utáltam úgy járni iskolába, hogy lila foltok teritették be az egész testem. Emiatt az incidens miatt újra dolgozni jártam, minden sulis nap után. Egyedül csak hétvégén voltam szabad, aminek kifejezetten örülni tudtam. Fárasztó volt minden egyes nap talpon lenni. Nagyot sóhajtva ültem fel az ágyamon, majd megindultam le a konyhába. Anya nem volt itthon. Bevásárlolni ment. Menni szerettem volna vele, de szerinte most az volt az első, hogy pihenjek végre. Az utolsó lépcsőfokot szerettem volna elhagyni amikor nyílt a bejárati ajtó és anya lépett be rajta. Csak egyáltalán nem egyedül. Kíváncsian pislogtam ki lehet az, majd mikor tudatosult bennem kit láttok a látóköreimben nagyra nyíltak szemeim.
Rám vezette tekintetét és küldött felém egy apró mosolyt.

- Mi a fasz? - adtam hangot meglepetségemnek. Anya is végre rám nézet, majd mind a ketten halkan nevetni kezdtek.

- Szia fiam. - lépett oda hozzám anyu és nyomot egy puszit homlokomra. - Hoseok segített haza cipekedni a boltból. - rakta a szatyrokat az asztalra, annak tartalmát pedig a megfelelő helyre kezdte pakolni.

- Mióta ismeritek egymást? - kérdeztem éretlenkedve, mire éreztem ahogy hoseok szépen lassan végig vezeti rajtam tekintetét. Miért akar mindig ilyen helyzetbe hozni. Érzem, hogy arcom fehérben pompázó színe lassan vált át pirossá.

- Majd Hoseok el mondja, ma itt alszik, mert kint vihar lesz ! - mondta anya aki össze vissza pakolászot a konyhába. Megfogtam hoseok csuklóját és egészen a szobámig nem is engedtem. Beérve a szobába az ajtónak löktem és szemeibe néztem.

- Őszintén megvallva, ez így nagyon beindítja a fantáziám. - mutatót végig rajtam. Megforgattam szemeim, majd leültem az ágyra és úgy néztem rá.

- Szóval ma itt alszol ? - kérdeztem - És anyám honnan is ismered? - tettem fel a következő kérdést.

- Pont arra jártam, és láttam segítség kell neki. - kezdett bele a kis mesébe. - Oda mentem hozzá és segítettem, elkezdtünk beszélgetni, majd mondta van egy kisfia és kérdeztem, hogy hívják erre rávágta a nevedet. - itt rám mutatót. - És ennyi a kis történet. - mosolygott, majd lassú léptékben közeledni kezdett hozzám. - Tudod nem is tudtam, hogy meleg vagy. - pár másodperc alatt termett előttem és állam alá fogva maga felé fordította fejem, úgy nézve szemeimbe. Annyira közel volt, hozzám hogy alig bírtam tartani magam. - Nagyon kemény szívűnek latszol.. - itt elharapta a szót, és még közelebb hajolt. - pedig olyan vagy mint egy összetört kiscica. - lehunytam szemeim, majd vettem egy nagy levegőt. Pontosan bele látott a lelkembe. Kicsit sem mondott semmit sem rosszul. Bár nem hiszem, hogy pont egy macskára fogok hasonlítani. - Hagy segítsek neked yoongs. - mondta halkan, mire értetlenül rá pillantottam. - ki akarlak húzni ebből a gödörből, és boldoggá akarlak tenni barátként vagy szeretőként vagy mindegy, hogyan! - magyarázott összevissza. Elmosolyodtam, majd megráztam fejem

- Menthetetlen vagy - szolaltam meg halkan, mire ő nevetve karjai közzé zárt és eldölt velem az ágyon.

Író: ennek résznek  nem látom tovább folytatását. Szóval ehhez, most csak ennyi jutott. Sajnálom a helyesírási hibákat előre! Ha pedig elolvastad akkor ily ♡