A Múlt Rabja [ ❗3. Kötet❗] [(Befejezett)] ( DL ff. )

Első Fejezet (+ Rajz)

🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️

" Suttogást hallok..."

" Harminc, talán negyven hang... "

" Rosszul vagyok... "

Visszafolytom a levegőt, miközben szemem tágra nyílik. Már nem hallom a hangokat.
Hirtelen egy varjú károg az ablakban, amitől persze megijedek.
De fellélegzek, mert látom, hogy csak egy madár. Fogom a fejem, és próbálom összeszedni magam. Nehéznek érzem a testem, és fáj minden tagom.

" Vajon miért? Meddig ütött ki az a Reiji által kotyvasztott lötty? "

A varjú elrepült, én pedig megpróbáltam felkelni, de még az ülés is nehezen ment.

" Valami...furcsa.... "

A vállamhoz nyúltam. Lefagytam meglepődöttségemben. Nem fájt egyáltalán, és teljesen be volt forrva a szúrás.

- Mégis mennyi ideje...?

Levettem az ágy szélén ülve a kötést.
Leraktam magam mellé. Fájt a karom végig, miközben levettem a kötést.
Átmozgattam a karjaim, aztán erőt vettem magamon, és lábraálltam. Egyből letérdeltem. Lehúzott a gravitáció. Megkapaszkodtam az ágyban, és újra próbáltam.
Egy idő után ment a járás is. Az ajtó zárva volt. Körbenéztem, majd az ágyam mellett volt egy kulcs. Furcsáltam, de elvettem, és érdekes módon nyitotta az ajtót.
Kihajoltam, hogy körbenézzek, de nem számoltam a gravitációval, ami a fájdalommal társult.
Miután felkeltem a vörös, kék és fekete mintás szőnyegről, ami a folyosó közepén végighaladt, elindultam egy irányba.
Hatalmas volt a hely, és díszes is.
Majd párbeszédet hallottam visszhangozni.

- Az az emberlány már öt hónapja csak alszik.

" ÖT HÓNAP!? "

- Lehet hogy meghalt már, nem?

- Ha így lenne, kitudja, hogy az úr milyen dühös lenne.

- Akárhogy is, ez az illat, ami körbe vette a kastélyt, megőrjít mindenkit. Ha nem Karlheinz nagyúr parancsolta volna hogy bárki megkóstolja azt az embert, már rég nem maradt volna belőle semmi. - Nevetett -

- Azt hallottam, hogy azt az ajtót kulcsra záratta, és olyan varázslattal védte le, hogy be ne lehessen jutni, viszont belülről ki lehessen nyitni, és ha nála van a kulcs, vissza is tud menni.

" Varázslat? Tudnak ilyet is? "

- Szerinted megbolondultam, vagy tényleg felerősödött az emberszag?

- Nem, én is érzem...

" Oké, ideje elhúzni innen...! "

Óvatosan elosontam, és az ellenkező irányba mentem vissza, gondolván, hogy abban a szobában nagyobb biztonságban lennék, az alapján, amit mondtak.
De nemsokkal később szembe jött velem egy férfi, nagyjából 28 évesnek tűnt.
Megállt az előtt a szoba előtt, ahonnan én kijöttem.
Hosszú szőke haja volt, szemüveget, kesztyűt, és fehér köpenyt viselt.

" Egy orvos? "

Kiakadtam, mikor megláttam, hogy elfordítja a kilincset, és bemegy a szobába.

" Azt mondták, hogy azt csak belülről lehet kinyitni. Mondjuk nem zártam vissza.... Bár nem tűnik vérszomjasnak, vagy ilyesztőek, de óvatosnak kell lennem minden idegennel. "

Óvatosan megközelítettem az ajtót, és belestem. Az az alak épp átvizsgálta a szobát a szemeivel, nekem háttal.
Aztán hirtelen felém fordult.