A Múlt Rabja [ ❗3. Kötet❗] [(Befejezett)] ( DL ff. )

Hetedik Fejezet. (+16!)

🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️🕸️

- Mi........?
" Hogy juthattam el a tüskebokros lyukas kerítéstől idáig...? Mit vétettem? "

- De ahogy ígértem, garantálom a "barátaid" biztonságát, és nyitva hagyom a szabadságod lehetőségét is, ha úgy döntesz, hogy vállalod.

- Ha vállalom? Van nemleges válasz adási lehetőségem? - Csillant fel egy kis remény a szememben -

- Neked sajnálatos módon nincs. De hogy tudd, nem szoktam így lehetőséget ajánlani. De nálad kénytelen vagyok először így próbálkozni.

- ...Miért...?

- Mert önpusztító vagy. - Nézett a bekötött kezemre -

Letakartam a másik kezemmel a kötést, és kissé megsértődve felemeltem a hangom.
- Csak nem hiszi, hogy maga miatt képes lennék kárt tenni magamban!?

- Nem csak kárt tennél. Meg is ölnéd magad. De nem teljesen miattam. A képességed rád nézve is, veszélyesebb mint hinnéd gyermek. És valószínűleg öröklődik is, úgy, hogy akinek előtte volt, az teljesen átadja, s közben mutálódik is.

- Ezt hogy érti...?

- Nem furcsálod, hogy a nagyapád tüzet gyújtott, te meg emlékeket látsz? Ez a két képesség...távolról sem hasonlít.

- Mióta tud maga ennyit erről....?

- Mióta réges rég találkoztam a nagyapád fiával, aki megörökölte, nagyapád pedig ez után nem tudott többet tüzet gyújtani.

" Várjon.....azt mondja, hogy ha lesz gyerekem, akkor megszabadulok ettől az erőtől? "

Karlheinz türelmesen, gonosz mosollyal bámult, én pedig kételkedőn, és megvetően.
" Semmi nem garantálja, hogy bármiben is igazat mond. De ha mégis, valószínűleg megtartaná a gyereket, és saját céljaira használná fel. Nem akarom, hogy bárki is miattam éljen ilyen életet. Most ügyesen kell csinálnom. "
- Mennyi időm van....?

- Estig kapsz felkészülési időt. A mai telihold különleges hatással van a vámpírokra, remélem várod.

" Különleges hatás? Mire gondolhat? "

- Nincs több mondani valóm. Most elmehetsz. Biztos sok idő kell, hogy átgondold a dolgokat, és felkészülj lelkileg.

Nem szóltam semmit. Sarkon fordultam, és vissza mentem a szobámba. Halkan becsuktam magam mögött az ajtót, a fürdőszoba ajtó melletti szekrényhez sétáltam.
Meg álltam előtte a földre nézve. Majd felemelve a fejem, beleütöttem a szekrénybe.

" A rohadt életbe...!! Mi a franchoz kezdjek...? Valószínűleg esély sincs rá, hogy megúszom ezt...! Nem akarom... Nem akarok még anya lenni...! Főleg nem egy ijentől! "

Sírva fakadtam kétségbeesésemben.
Tehetetlennek, és magányosnak éreztem magam.
Az ablakhoz sétáltam. Kinéztem a Holdra, és átöleltem magam.

" Bárcsak itt lenne--

Váratlanul betört az ablak.
Ekkor mintha az idő teljesen lelassult volna. Mintha a mellém eső üvegszilánkoknak egy örökkévalóság lett volna a padlóra érkezni.
Miközben a sok száz csillogó darab körbevett, egy láb lépett be az ablakon át a szoba padlószőnyegére.
Mialatt dobbant halkan a cipőtalpa, az összes szilánk földet ért.
Tekintetem az alak arcára emeltem. Szemeim kikerekedtek, mikor felismertem, ezt a számomra nem is annyira idegen, de rég látott arcot.