A Múlt Rabja [ ❗3. Kötet❗] [(Befejezett)] ( DL ff. )

Nyolcadik Fejezet (+16!)

🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺

- Áu!

Fájdalom hasított belém, mikor felébredtem. Nem csak a begyulladt harapás fájt a vállamon, hanem fájdalmaim voltak különböző helyeken. Óvatosan felültem.
Bevillant az emlékkép, ahogy Karlheinz megharap, és iszza a vérem. Bár nem emlékeztem részletekre, de összerezzentem.
Karlheinz nem volt a szobában.
Megpróbáltam felkelni, de nem ment. Fáradt voltam, és fájdalmaim is voltak.

" Otthon akarok lenni. Élni az unalmas életem, ami volt
anyáva--....... Már sose lesz normális életem. De legalább az a vadállat ivott a véremből, szóval minden rendben lesz... Egy ideig." - Mosolyodtam el fájdalmasan, könnyes szemmel -

Oldalra néztem.
Shu nézett vissza rám minden komolyságával.
Majd felmutatta az üvegcsét a fekete vérrel.

- Szóval így döntöttél.

- Shu-san... - Csuklott el a hangom, és megeredtek a könnyeim. -

Shu erre az ágyra ült.
Akaratlanul is átöleltem. Hagyta.

- Mihez fogsz kezdeni?

- Felnevelem. Találok neki egy apafigurát, és olyan élete lesz,
amilyet én mindig is szerettem volna... Vagy legalábbis
megpróbálom. - Sírtam neki -

Shu rátette a kezét a fejem tetejére.
- Annak...nincs apja, mivel nincs DNS-e.

- Mit akarsz ezzel mondani...?

Shu egy rövid mosoly után felkelt az ágyról.
- A többiek tegnap visszatértek az embervilágba.

- Mi!? Hogy hogy?

- Az egyik fickó haldoklik. Mellesleg két hónapja eltűnt az öccse is.

" Hogy....!? Shin-kun...eltűnt? És...Carla-san.... "
- Rendben. Értettem. Menjünk.

Minden mozdulat 10-es skálán erős 7-es volt, de valahogy lábra álltam.
Fejemhez kaptam. Tenyeremet a halántékomhoz szorítottam, majd elvesztettem az egyensújom.
Eldőltem, de Shu mögém állt, így nekidőltem. Megfogta a vállam.

- Megmondtam hogy ez a veszélyesebbik szer. Miért ezt választottad?

- ...Nem vehetek el egy életet, amit részben én teremtek, neki is ugyanúgy joga itt lenni, mint nekem. És....nem hagyom cserben azt, akinek szüksége van rám. Mégha akkor csak elmélet volt is...Egyszerűen ezt éreztem helyesnek.

Shu-ra néztem. Arcán elégedettség látszott.
De ekkor tűnt fel...hiába nem sírok már, a bal szememre homályosan látok.

" Ez vajon a szer hatása lenne? Bár kétlem, hogy egyes helyeken is az okozná a fájdalmat. "

Shu rám nézett.
- Had igyak a véredből...

" Ez elég hirtelen...mintha nem érdekelné, hogy nem vagyok a toppon. De ez legalább egy jó lehetőség arra, hogy kiderüljön, látom-e még a múltat. "
- Rendben...

Shu mögöttem állva elhúzta hosszú hullámos, most kissé kócos hajam, és beleharapott a nyakamba.
Azt hittem, hogy nem érdekli, hogy nem vagyok jól. De gyengéden harapott, és ivott.

Emlékeit szakadozva láttam. De az biztos, hogy szinte semmit nem ivott, amióta elmentem. Az pedig, hogy kisebb-nagyobb szünetekkel, résekkel látom a múltját, egyáltalán nem jó jel.

Vagy amiatt nem működik most megfelelően, hogy rosszul vagyok, vagy amiatt hogy.... Már most kezdem elveszíteni a képességem.

Miután úgy gondolta elég lesz, hihúzta a nyakamból a szemfogait.
Majd a még utolsónak kifolyó vércseppet letörölte ujjával.
- Mostmár menjünk. Nincs ki irányítsa a vámpírokat. Nem mellesleg Karlheinznek van egy csomó démonvilágba zárt ellensége, akik ki fognak szabadulni.