A Múlt Rabja [ ❗3. Kötet❗] [(Befejezett)] ( DL ff. )

Kilencedik Fejezet

🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺🌺

Reggel van. Szerintem...
El van húzva a függöny, de nem igazán látok rá az ablakra.
Útban van Shu mellkasa.
Nem fáj semmim. Vagy ha igen, csak alig. Viszont a bal szememmel már csak körvonalakat látok. Szürke minden.
Shu engem átölelve alszik. Óvatosan karolja át a derekam. Mintha törékeny lennék.

" Sosem hittem volna, hogy ilyen fiatalon, házasság nélkül, vagy bármi jobb anyagi háttér nélkül lesz gyerekem... Főleg nem...egy vámpírtól. De ha jobban belegondolok... Ez kinek a hibája? Az övé? Az enyém? A szüleimé?
...Karlheinzzé...? Bár lehet ez már rég mindegy... "

Fáradt vagyok.
Kíváncsi vagyok, hogy meddig lehet nyugtunk attól a szörnyetegtől.
A vállamon a harapása még mindig gyulladt volt.
Kábán próbáltam kikelni az ágyból, de a lepedő rátekeredett a lábamra, és kibillentett az egyensúlyomból.
Shu szerencsére elkapta a csuklóm, mert pont a hasamra estem volna.

- K-Köszönöm Shu-sa--

- Ostoba nőszemély... - Mondta hangsúlyát felemelve - Most sikerült megmenteni azt a gyereket, te meg máris veszélyeszteted az életét.

- Bocsánat. Többet nem fordul elő!
" Igaza van, sokkal óvatosabbnak kell lennem mostmár. Bárcsak itt lenne anya, hogy megmondta mit kell ilyenkor csinálni...... Te jó ég! Hogy reagálna, ha fél év eltűnés után hazaállítanék terhesen?! "

- Milyen idegesítő... Nem hittem volna hogy ennyi energiát kell elpazarolnom...

- Most meg miért beszélsz így...?

- Ki tudja... Lehet csak szomjas vagyok... - Feküdt vissza - A sok mozgás nincs rám jó hatással. - Rámnézett, mire
elpirultam - Ha már a te hibádból vagyok ilyen szomjas, igazán kárpótolhatnál.

" Amikor tegnap megharapott, akkor sem ivott sokat, és valószínűleg az előtt se. De miért nem? Hisz Yui-chan itt volt végig... "
- Értettem. - Átsétáltam az ágy másik felére, mire Shu felült -

Leültem mellé az ágyra, és elhúztam a hajam.
" Tartozok neki ennyivel. "

Shu egyik vállamat megfogta, és hezitálás nélkül beleharapott ellenkező oldalon a nyakamba.

- Gh...
" Mi ez...? Nem látom az emlékeit...! "

Nem tudom, hogy attól, hogy elvesztettem a képességem, vagy a megkönnyebüléstől, de könnyek kezdtek lecsorogni az arcomról.
Shu is észrevette. Abbahagyta az ivást.

- Elvesztetted igaz?

Bólintottam sírva. Shu erre lassan átölelt.

- Shu...san?

- Maradj csöndben...

Pár másodperc után Shu visszahajolt a fogával már átlyukasztott nyakamhoz, és folytatta az ivást.
Egy ideig ébren maradtam, aztán egy idő után elájultam.
Túl sok vért ivott. Lusta, és még
mohó is.

Mikor magamhoz tértem, már este volt. Sötét volt minden.
" Ilyen későre jár? Jó sokat aludtam... De legalább kipihentem magam. "

Mostmár óvatosan keltem ki a lepedő alól, és felkapcsoltam a lámpát.
Ekkor sokkolódtam le.
A bal szemem...

" Teljesen megvakultam a bal szememre...!! "

Letakartam a tenyeremmel a bal szemem.
" Most mit vagyok így meglepődve...? Shu akkor megmondta, hogy ez is megtörténhet a szer hatására. Kár, hogy ezt még a Christától kapott regeneráló vámpírvér se tudja hejre tenni. Kevés van bennem belőle
ahoz. "