Sajnálom lányok, kit bántottam
Sajnálom, hogy tüskés szívem megszúrt
Sajnálom, hogy rám pocsékoltad napjaid
Sajnálom, hogy nem szemedben mondtam búcsút
Sajnálom, hogy rám tetted karjaid
Sajnálom, hisz ez lehetett volna máshogyan
Szebben, jobban, nevetve
De mindig sírtunk a végén
Elsőnek én, aztán ő, mindig én kezdtem
Hogy lássa ő is megtörhet, ez az utolsó esténk
Mind tudta, én nem szoktam mindenki előtt megtörni
Tudták, hogy sokat jelentenek nekem, ha látnak sírni
Tudták, hogy még szeretem őket, még mindig velük lennék
Ugyan úgy újra kezdhetnénk, de mind ezt ki akarták nyírni
Meg engem is, akkor, talán most is, csak bárcsak ne is léteznék
Vagyis akkor, még akkor, mind ketten megtörten
Néztünk egymásra, vagy az elfolyt kijelzőnkre
Könnyünk mindent belepett, mindkettőnk megázott
Mindkettőnknek szüksége volt, egy kis pihenőre
Mindegyik a saját életéből kivágott
Bár nem bánom, hisz így jobb mindkettőnknek
De főleg neki, a lánynak, kit megfertőztem
Hisz már szabad, mint a madár, nincs többé kalitkában
Oda szált ahova akart, minek legyen egy ilyen szépség, fogságban
De már nem akarok mást, csak bocsánatot kérek
Mindtől, ki szeretett, ki óvott, ki megvédett
Akkor szerettek, most mind gyűlölhet
De már jobban vannak, ezt csak remélem
Remélem soha sem bocsássák meg a bűnüket
Mit én ejtettem, mi miatt rólam, már nem beszélnek
