Mélyen belém szúrsz majd ragyogsz
Ritkábbnál ritkább vagy, de mind két lábad szabadon
Inkább gyógyíts, lila kalapban, hisz tőled jobbá változom
Csak kérlek ne hervadj el, az utolsó csepp vizem is rád áldozom
Csak tudjam a veszekedésünk okát
Melyiket szereted jobban, ibolyát vagy rózsát?
Melyik tudja leírni mit érzel azután
Hogy elhagytál, te legalább nem hazudtál
De melyik vagy te, miben vagy rossz
Kinézetben vagy fogásban, melyik vagy most
Minek érzed magad, csak tudod mi vagy te
Ibolya vagy rózsa, mondd csak, ki vagy te
Ki voltál mellettem, mi történt veled
Mikor elsőnek foghattam mind két kezed
Szíved miért nem dobbant, mikor ott voltam
Egy utolsót, egy záró mondat búcsú szóval
Csak ennyi hangzott el köztünk
Egy mondat, Édes, nekünk kell döntsünk
Hisz mi kezeink remegnek a másikért
Legszebb álmomba egy lány kísért
Rózsától vérzett a keze, nem akartad elvenni
Te is ezt érezted, mikor mindenki kezdett elmenni
Egyedül voltál, aztán én segítettem
Én is egyedül voltam, magányból veszítettem
Helyette téged kaptalak, boldogságot végre
S pajzsot, mit megosztottam, megvédtelek téged
Most is boldog vagyok, csak ez már nem hozzád kötött
Boldog vagyok még is több a kín, a sírás, a fájdalom arcom mögött
Vajon újra ismeretlenül haladnánk el egymás mellett
Te nem ismersz engem, én se téged, kettőnkből ez lett
Most már egyedül vagyok, egyes egyedül
S töprengek azon, min mentünk keresztül
Testünk mennyit hajtott a másikért
Vajon szemei, valamikor még látni vél
Szívünk ütemeket hagyott ki, egy vita miatt
Utána egymásnak megosztottuk, ismert titkainkat
Ez a múlt, mit próbálok el kerülni
Nem jön szembe, de nem próbál eltűnni
Ki fekete szívembe nyomott hagyott
Miattuk, sohase lesz ugyan olyan az arcom
S ez nem fog változni, síromig
Idáig kísértelek, más fog a sírodig
