Építtetünk egy házat
Te azt most rám gyújtottad
Elakartad mondani, de az előtt megtetted
Azt mondtad innentől tudod mi kell a lelkednek
Ketten építtetük fel
Egyedül égek bent
Ha senki se segít, csak por és hamu leszek
Ha mindenki segít, körbe vesz önmagam ketrece
De én, egyes egy magam ki leszek
Én magam nem tudom mi kell a lelkemnek
De még emlékszem ahogy azt kérted
Azt akartad, minden éjjel
Azt akartad, hogy melléd bújjak
Hogy szeresselek
Azt akartad, hogy szorítsalak
Mikor kinevettek
Azt akartad, hogy bűvöljelek
Mert más nem tette
Azt akartad, hogy merész legyek
Ne tervezek minden percben
Azt akartad, hogy száguldjak
Miattad bűntényt tegyek
Azt akartad, hogy gyógyítsam
A tönkrement lelked
Azt akartad, azt akartad hogy szeresselek
És én mindenedet szerettem
Arra kértél, hogy viselkedjek
Én ne egy szörny legyek
Ki lila kalapodból, pirosat tenne
Arra kértél, hogy kicsit más legyek
Még önmagam, de a bort ne mindig magába igyam
De most semmire se kérsz, csak akarsz, azt akarod
Azt akarod, hogy sírjak
Mert szerettelek
Azt akarod, hogy tanítsam
Ahogy neveltelek
Azt akarod, hogy írjak
Hogy ne egyedül legyek
Azt akarod, hogy színezzek
Ne legyek komor egyed
Azt akarod, hogy tanuljak
Hibáimtól előrébb megyek
Azt akarod, hogy ne vágjak
Ennek ne legyen nyoma e kézen
Azt akarod, hogy ne szívjak
Tudatosan önmagam legyek
Azt akarod, hogy kettőnket
Külön vegyenek
Építtetünk egy házat
Te azt rám gyújtottad
Azóta bent égek
Azóta másként élek
Nem segít, nem segítesz, tovább
Ne sírj, ne kívánj, nem érzel, most már
Egyedül, égő falak között
Kijutok, de úgyis bele döglök
