Félek ami magamba van
Kiírom, de egy része bent ragad
Kezemet mosom, arcomon egy bizonyos félelmet látok
Mintha még te szemeiddel is látnám, ezt a förtelmes világot
Mintha te kezeid mosnám, mintha még itt lennél
De már nem vagy, mint anyám, ő is újra megtenné
Ki szeretett, de mégis bántott, újra elvesznék
Újabb erdő, újabb lány, megint rendőrség
De most egyedül, egyes egy magam
Lennék kint, de egy fény sincs, mi felkavar
Innen is látszik mennyit érek egy magamba
Hisz ha elszöknék, nem keresne semmilyen banda
Porba feküdnék, hisz abból vagyok, azzá leszek
Egy nő, egy ember, egy kés, valakin egy segítene
Rajtam talán egyik se, ezen már nem elmélkedek
Több nő, az életbe ezer sebet is szereztem
Pár vágást, mintha papír és az olló játéka lenne ez
Majdnem szét estem, de mégsem, nem sikerül mindenkinek
Darabokra tépni, megfagyasztott lelkemet
Feltörni mellkhasam, nincs bennem érték, kereshetted, de minek
Sokan egyet akarnak, megtörten látni, a földön
Még ha lábon lőnnek, akkor is el futnék, a Földről
Hiába nem tudnám hova, az nem tud érdekelni
Az emberi gyűlöletett kéne mérlegelni
Hisz együtt vagyunk, együtt lettünk
Porból vagyunk, porrá leszünk
Minek ártsunk egyvérből származó fajtánknak
Minek is akarok magamnak több fájdalmat
Nem tudom mit szeretnék, csak tüdőmbe füst kerüljön
Szívom, bent tartom, ezt nem engedem
Ezen tudok uralkodni, vagyis csak azon hogy tüdőm tartalmával vegyüljön
Máson nem, még magamon sem, ha ez még én vagyok,
itt bent.
