colors-ls /befejezett/

első

Harry

-Harry,szerinted a lila vagy a pink szoknyámat vegyem fel?-mutogatja nekem Susy az említett darabokat. A lila egy sötétebb árnyalatú,pörgős,lenge,nagyjából térdig érő,kicsikét csillogós. A pink egy igazi plázacicához illő tapadós miniszoknya.

-Fiú vagyok,ha nem tűnt volna fel.-túrok bele a kicsikét sem férfias hosszú,göndör fürtjeimbe. -Abban jössz Édes,amiben jól érzed magad. Csak vacsorázni megyünk. Felőlem melegítőt is húzhatsz. Nekem nem kell kicsípned magad. Mindenhogy tetszel,tudod jól.-nyúlok az álla alá,hogy megpusziljam.

-Nem is érdekel miben vagyok? Ennyire leszarsz?-miért kell kiforgatni mindig,amiket mondok?

-Ne kezdjük ezt megint! Sus[Szuz],én csak azt mondtam,hogy nem számít milyen ruhában vagy,mert engem nem a külsőd érdekel. Ha puccba akarod vágni magad,akkor a lilát vedd fel,ha meg nem,akkor vegyél fel egy mackónadrágot meg az egyik pulcsimat és induljunk.-emelem kicsit feljebb a hangom.

Egy ideje már ez megy. Felkapja a vizet mindenen,amit csak kiejtek a számon. Beszélni persze nem lehet vele,mert végig sem hallgat,de mindig az a vége,hogy egymás ágyában kötünk ki.

-Rendben.-válaszol higgadtan.

Úgy érzem,leesett neki,hogy miről pofázok hónapok óta. Be kell valljam,nem a legélesebb kés a fiókban,de muszáj vele lennem. Az apja pénzt ajánlott nagyjából 3 hónap együttlét után,ha el merem hagyni a kislányát,akkor Isten bizony kicsinál. Másszóval megfenyegetett és lefizetett. Ezek után már minden kedvem elment az egész kapcsolat dologtól. Plusz én így 23 évesen nem szeretnék még a halottak táborába tartozni. Szeretem is ezt a lányt,de annyi nyűgje van,hogy néha nem bírom már. Be kell valljam,írtó dögös. Szőke hajú,nagyjából a mellkasomig ér,nagy mellek,karcsú derék és a feneke sem elhanyagolandó. Szóval a testi vágyaimnak tökéletes,de nem osztok meg vele kb. semmit. A legjobb haverjaim vannak erre. Mármint,nem csak azért tartom őket,hogy legyen kinek panaszkodnom,hanem szeretem is őket. Ők tudják,hogy mi az igazi oka,hogy még együtt vagyok Susyval és természetesen nem támogatják,amit csinálok. Nem akarják,hogy játszadozzak vele, hisz ő elvileg tényleg szeret, mert az egyik barátnője az én egyik barátom csaja és így tudom miket szokott rólam mondani neki. Én meg csak így szenvedek vele.

-Szivecském,jó leszek így?-lép ki a gardróbszobájából egy fekete egyszerű melegítőben,az én zöld Adidas pulcsimban és a szemüvegében. Így sokkal vonzóbb. Nem tűnik annyira úgy,mintha egy buta fruska lenne.

-Tökéletes. Szeretem,ha az én ruhám van rajtad.-fogom meg a kezét,hogy végre vegyük fel a cipőt és a kabátot.

-Én is.-nevet angyalian,miközben az orrához emeli a kezét.-Az a legjobb bennük,hogy olyan illatuk van,mint neked.-böki meg az orrom pipiskedve és elkezdi venni a bakancsát.

-Cuki.-mosolygok rá,s közben én is elkészülök.

A kedvenc éttermembe megyünk,mert múltkor is tetszett ott neki az étel. Be is ültünk a kocsiba és 15 perc alatt meg is érkeztünk. Szokásos dolgozók,néhánnyal váltok pár szót,hogy vannak meg ilyesmi. Helyet is foglalunk,nincsenek is sokan,így nem ül senki a "törzshelyemen". Ha ide jövök,mindig ide ülök. Enyhén eldugott,tehát nyugodtan fogyazthatjuk el jelen esetben a vacsoránkat.

-Neked már megvan,hogy mit eszel?-kérdezi kikukucskálva az étlap felett.

-Szerintem ezt a feta sajtos,paradicsomos tésztát valamilyen üdítővel.És te már eldöntötted?

-Nekem is jó lesz ez. Van itt almalé?

-Ahogy látom nincs,de narancslé van. Kérdd azzal!

-Az is megteszi.

5 perc múlva már meg is jelent egy számomra új pincér. Több,mint 5 éve nem volt itt emberváltás. Nem hittem volna,hogy egy fiatal fiút vesznek fel. Ránézésre 20 körül lehet,barna,kócós haja befedi a homlokát is. Kicsivel magasabb,mint Susy. Neki kivételesen jól áll ez a babakék kötény.

-Jóestét,mit hozhatok önöknek?-néz Sus-ra,majd a szemembe. Az is kék,nagyon jól illik ehhez a bugyuta szereléshez.

-Szia!2 feta pasta-t szeretnénk és még 2 szelet sajttortát.-mosolygok rá.

-Rendben,máris készítjük.Addig esetleg hozhatok valamit inni?-kérdezi rám pillantva a kis füzetkéjéből.

-Én egy narancslét akarok.-mondja nyájasan drága szerelmem és a kezét a kézfejemre helyezi az asztalon,miközben végignéz a felszolgálónkon.

-Oké,felírtam.És maga?

-Ilyen öregnek tűnök?-kérdezem túljátszott sértődőttséggel.

-Jajj,nem csak...csak így tanultam be.-mosolyodik el és hajtja le a fejét.

-Megértem,de ha belegondolsz,nyugodtan tegezd a fiatalokat. Vagyis engem biztos.

-Értettem. Akkor neked mit hozhatok?

-Egy Coca Cola zerot.

-Okés.-siet el.

-Jól esne,ha nem a szemem előtt flörtölnél egy sráccal.

-Miről beszélsz már megint?-kérdezem dühösen.

-Bármilyen hülye vagyok,akkor sem vagyok vak! Láttam,hogy néztél rá. Sőt,egyél vele ha ennyire tetszik!

-Te nem vagy százas!

-Legalább én nem akarlak megcsalni. És én nem vagyok százas? Nem én legeltetem a szemem egy másik FIÚN,hanem te,Styles. Nem is értelek. Most elmegyek.

-Susy,ne itt rendezz jelenetet légyszíves!

-Ne keress! Vigyázz magadra,mert még most szólok apának! További jó szórakozást!-ezzel elviharzott és eltűnt. Megszólalni sem hagyott. És nem is flörtöltem senkivel.
Csak megjegyeztem magamnak...

-Meghoztam az italokat. A 2 pasta is mindjárt elkészül.

-Csak akkor hozdd ki,ha van kedved velem vacsorázni.-mondom kedvtelenül ránézve.

-Hova tűnt a lány,akivel jöttél?-látom,hogy kicsit megilletődött.

-Összevesztünk. Nem hallottad?

-Sajnálom és nem hallottam,elég messze van ez az asztal úgy mindentől. De ha szeretnéd,van lehetőség elcsomagolni.

-Konkrétan azt mondta vacsorázzak veled.

-Nem járt még le a munkaidőm.

-Tehát vacsoráznál velem?-csillan fel a szemem.

-Nem tudok.

-Kérdezd meg. Mondd,hogy Harry Styles kéri.

-Ez valami varázsszó?-kérdezi szúrkálódva.

-Hidd el,mindig működik.

-Mindjárt jövök.-rázza meg a fejét.

-Itt várlak.