colors-ls /befejezett/

hatodik

Harry

Már megint itt tartok. Drága Loum naplóját olvastam el már nem is tudom hanyadszorra a 3 év alatt. Helyesbítek,párhuzamosan a kettőnkét,hisz miért ne írhattunk volna mindketten naplót 25 évesen. Én még azóta is írom. Az esküvőnk napján,nos elég sok dolog történt. Minden annyira jó volt,mindig is erre vágytam. Egy csodás esküvőre és majdem sikerült is,ha valaki nem tesz keresztbe. Elmesélem,hogy mi történt.

----------------------nagyjából 3 éve-----------------------

Louis és Lottie a csodás dalunkra vonultak felém. Gyönyörűek voltak mindketten. A férfi, az életem éppen sétált felém,hogy kimondjuk egymásnak az igent a csillagok alatt. Nem volt sok fény, de ő ragyogott.A szemem fénye, az én egyetlen kis csodabogaram készült összekötni velem a mindennapjait egy örök életre. Annyi mindent tartogatott nekünk a jövő. Utazások, szerelmes pillanatok, családalapítás. De mindezt elvette tőlem egy személy. Egy olyan személy, akit szívből szerettem régen, s ő is engem. Elárult. A porba tiport. Aznap megölte a másik felem, a lelkitársam. Susanna becsörtetett a ceremóniára és egy tőrrel leszúrta a kedvesem. A szívem azonnal darabokra hullott. Louis a földre esett, én pedig kétségbeesetten roskadtam felé és üvöltöttem,sírtam. Nem tudtam,mit kellett volna tennem. Susanna után futni? Elkapni és ugyanúgy meggyilkolni? Felkeresni az embert, akit a legjobban szeret, és a szeme láttára kiontani az életét? Minden ilyen leforgott a fejemben,de csak arra tudtam gondolni,hogy az én Boo-m ott fekszik az ölemben és folyik, ömlik belőle a vér. A könnyektől alig láttam bármit is. Iszonyatos fájdalmat éreztem a szívemben. Fizikailag fájt. Ő csak alig vett levegőt és a csillagokat vagy a szemeimet vizslatta.

-Harry...igen.

-Mi?

-Férjem...

-Ne beszélj édes kicsi kincsem,semmi baj. Én is,én is igen,ha ez is az utolsó percünk együtt.-lehajoltam és lágy csókot leheltem ajkaira.

Meghallottam a mentők és a rendőrök hangját. Végre. A többiek idevezették őket és a férjemet feltették egy ágyra és betoltám a mentőbe. Azonnal elvitték. Nem is tudtam vele menni,hisz ott kellett maradnom elmesélni a történéseket. Susanna meglépett. A rendőrők csak Louis halála után találták meg egy patkánylyukban valahol Brazília környékén.
Bementem Louishoz. Emlékszem, alig tudtam járni az ijedségtől, az aggodalomtól. Kint vártam a műtő előtt órákig. Éveknek tűntek a percek. Körülbelül 2 óra múlva kijött az orvos. Megmentették,ez volt a jó hír. Na de most jön a rossz. A rák olyan szintű benne,hogy maximum egy hete lehet,vagy annyi se. Megtörtem. Megint.Hihetetlen milyen gyorsan el lehet veszíteni valakit. Napokkal később magához tért a szerelmem és megkért,hogy vigyem be a naplóját. Az utolsó mondata benne:

"Úgy szeretném látni a szemed színét."

Igaza volt az orvosoknak,másfél héttel később a betegsége legyőzte. Az én hősöm nem bírta ezt a küzdelmet és örök nyugalomra tért. A temetés legalább olyan szép volt,mint az esküvőnt lett volna. Ma 3 éve. Nemsokán indulok a temetőbe a fiammal. Nagyjából 2 éve örökbefogadtam egy 15 éves kissrácot. Troy Styles. Nem volt senkije és semmilye. Bementem egy árvaházba és azonnal tudtam,hogy ő hiányzik az életemből. Egymás támaszai lettünk. Nemsokán 18 éves. Repül az idő. Őt is érdekelte a modellkedés,úgyhogy 16 éves kora óta viszem magammal fotózásokra. Nagyon helyes fiatalember. Sokat mesélek neki Louisról és látom rajta,hogy csak az elmondottak alapján is megszerette. Sőt,kérdez is róla,kíváncsi.

Bárcsak te is láthatnád Lou.

vége