colors-ls /befejezett/

ötödik

Louis

Furcsamód jól érzem magam. Reggel van,hajnal...11?? Jóég el fogok késni. Nagy lendülettel állok,vagyis állnék fel,de valaki lábai körbefognak. Harry,az angyali Harry. Így hogy nem beszél sokkal elviselhetőbb. Oké,ez nem igaz. Nem fogom őt így megérteni,ha nem is ismerem. Pedig meg akarom ismerni,de nem akarok neki rosszat. Nem akarom,hogy felesleges dolgokra pazarolja az idejét. Hiszen modell,nekik nincs idejük holmi butaságokra. Most,hogy már lassan 10 perce bámulom,egyszerűen gyönyörűnek tartom. Nem mondom,hogy nem szexi is mellé, de úgy a teljes férfi szép. Igen,ez a legjobb szó rá. Természetes szépség.

-Jól esik nézni egy alvó embert?-mondja még mindig csukott szemmel.

-Nem akartalak felkelteni.

-Semmi baj.-nyitja ki végre nagy szemeit.- Mi mára a programod?-nyújtózkodik egy nagyot,de ahogy látom egyből meg is bánja és összehúzza magát.-Au.

-Mi a baj?-mosolygok és pontosan tudom,hogy mi a baja.

-Te.-lök meg.

-Oh,szóval azt akarod,hogy ne legyek itt. Akkor haza is mehetsz,már ha lábra tudsz állni.-nevetek fel hangosan és kiszaladok a konyhába.

-Ezt még visszakapod!-kiabál a szobából.

-Előbb próbálj meg felkelni.-szólok vissza neki.

Csinálok magunknak reggelit. Rántotta és kávé. Ennél több nem is kell reggelre.

-Csináltam reggelit.-nyitok be a szobámba,ahol Harry próbál fentebb ülni.

-Szupi. Farkas éhes vagyok.

-Kérdezhetek valamit?-kérdem miközben mekapcsolom a névét és melléülök.

-Persze.

-Mik a terveid velem? Velünk?

-Ez nem csak tőlem függ,de egy nap szeretném,ha a barátom lennél.-mondja,mintha csak annyit jelentene ki,hogy kint milyen az idő.

-Komolyan? Nem is ismersz.

-Ezért mondtam,hogy majd egy nap. Addig van időm megismerni,nem?-kezd el végre enni.

-Ki tudja?-eszek én is és felpillantok,mi megy a tv-ben.

-Miért?-kérdez vissza egy kis idő után.

-Mit miért?

-Hogy érted,hogy ki tudja?

-Beteg vagyok.

-Mennyire?

-Nagyon. De most én kérdezek.

-Oké.

-Milyen színű a szemed?

-Tessék?-illetődik meg.

-Milyen színű?

-Azt hittem,nem vagy vak,hisz olyan jól csin-

-Csak színvak vagyok. Minden fekete-fehér körülöttem.

-Értem. Ez az a nagy betegséged? Ez nem is olyan vészes.

-Nem,van más is,de nem válaszoltál.

-Zöld,van mikor méregzöld,valamikor meg világosszöld. De ha színvak vagy,honnan tudod a színeket?

-23 éves koromban vesztettem el a színlátásom. Előtte minden oké volt.

-És mitől?

-Emlékszel arra,amit anyumról meséltem?

-Persze.

-Nos,én ezt örököltem tőle.

-Mármint...nem a színvakságra gondolsz,ugye?-látom,hogy könnybelábadnak a szemei.