colors-ls /befejezett/

második

Louis

Ez a random srác hogy a fenébe tetszhet meg úgy,hogy csak a nevét tudom? Egyszerűen az van bennem,hogy vele akarok lenni,tudod,hozzá akarok menni,gyerekeket tőle. De ahogy látom,van valakije. Hacsak nem a húga vagy bármilyen rokona. Vagyis nem nézném ki belőle,hogy ilyen "családban marad" típus. Bármilyen rosszul hangzik,örülök,hogy elment az a lány,mert akkor valószínűleg meg sem ismerem. Most is,ahelyett,hogy megkérdezném a főnököt,hogy ehetek-e vele,itt ülök az egyik wc-ben és bújkálok. Bátorság Tomlinson! Megindulok a főnök,Julio irodája felé. Kedves alak,de mégis félve kopogok be. Meghallok az egyszerű "Gyere be!" mondatot és remegő kézzel nyomom le a kilincset és megyek be az ajtón. Nem is tudom,mitől félek? Attól,hogyha most nemet mond,biztos nem találkozom többet Vele. Nem dőlne össze a világ,ugye? Hisz nem is szabad idegenekben bízni! Jólvan mindegy,egyszer élek.

-Oh,szia drága Louis! Miben segíthetek?-kérdezi a kissé tömzsi olasz,enyhe akcentussal.

-Elnézést,hogy zavarom,én csak,nos-mélylevegő-Azt szeretném kérdezni,hogy tarthatnék-e egy kis szünetet? Egy férfi azt kérte vacsorázzak meg itt vele és a 28-as asztalnál vár.

-Ki ez a férfi?

-Azt mondta,mondjam hozzá,hogy a neve Harry St-

-Styles?! Hát már ezer éve nem láttam. Gyere,menjünk oda hozzá aztán kettesben hagylak titeket.-kacsint egyet miközben konkrétan kilök az ajtón.

-Styles!-szólal meg,amikor az asztalhoz érünk.

-Julio!-ölelik meg egymást én pedig csak ilyen Szentlélekként jelen vagyok.

-Mostanában merre voltál fiam? Hiányoltunk ám!

-Jajj,ugyan! 3 hete ettem itt utoljára.

-Az ilyen vén rókáknak,mint nekem,az bizony sok idő.

-Ha maga mondja. Hogy van a família?

-Szegény Margaritam kicsit beteg már egy pár napja,de lekopogom,nincs nagy baja. Te mesélj,édesanyád? Hogy van a temetés óta?

-Megviselte persze,de már jobban van. Heti egyszer legalább kimegyünk apához.-mondja halkabban Harry.

-Sajnálom gyermekem. Ha bármi van,rám számíthatsz! De most,ahogy hallottam éppen meghívtad a legújabb pincérünk vacsorázni. Nem kell sietned Louis,vannak elegen a többiek!-vereget vállba.-Jók legyetek!-búcsúzik el.

-Mi mindig Papus,mi mindig!-válaszol neki az idegen.-Nos,foglalj helyet.-mutat a vele szemben lévő helyre.

-Köszi.

-Semmiség. Remélem szereted,de ha gondolod kérhetünk valami mást.

-Nemnem,szeretem a feta sajtot,meg úgy mindenféle sajtot.-feleslegesen csacsogok.-Bocsi.

-Miért kérsz bocsánatot?

-Lényegtelen információkat mondok.

-Érdekelsz.-mi?

-Mi?

-Mármint amikor idejöttél hozzánk,valami megfogott benned. Szeretnélek megismerni,ha nem bánod.

-Huha,rendben. Nem bánom.

-Megtudhatom a teljes neved?

-Louis Tomlinson. Nem Lewis[Luisz],hanem Louis[Lui]. Fontos. Francia eredetű név,de egy szót se tudok franciául.-kezdek el enni.

-Tetszik. Az enyémet már tudod,Harry Styles. Öhm,fogalmam sincs milyen eredetű,de szeretem.-vakargatja meg a tarkóját.

-Majd rákeresek. És mit érdemes rólad tudni Harry?