Életem szerelme, hivatalosan! (Dnf ff.)

3.

Tehát gyertek a szobámba.

Jaj...-Motyogta Nick.

Mindhárman besétáltunk, a kezünkben valamilyen alkohollal. George a második üveg borával, én vodkával a másik barna pedig whiskyvel.

Üljetek le!-Vettem ki a kiskori naplóm a szekrény aljából.

Tehát.-Pattantam le eléjük és a falnak dőltem. Kinyitottam és az első lap elém tárult. Még a kiskori írásommal és érzéseimmel tele.

Amint megláttam a mondatot beugrott az emlékem róla és nevetni kezdtem.

Tehát.-Húztam meg az italt.

Jelmezben mentem az évnyitóra. Az arcom közepén pedig van egy pók, ami úgy néz ki, mint egy lyuk!

Visszagondolva azért elég vicces szituáció volt belépni pókember jelmezben az évnyitó közepén.

Hány évesen írtad ezeket a szánalmakat?-Húzta el a száját Sap.

Még csak 14 voltam ne hibáztass. Én voltam a fura kiközösített gyerek. De király volt, mert mindenkit pofán dobhattam kidobóban!

Már vagy egy órája olvastam részleteket mikor kissé megdöbbentem. Ilyenre nem is emlékeztem.

Úgy érzem valami nincs rendben velem. Néha több mindent megteszek Georgeért mint a barátok egymásnak. Még a saját egészségemet is kockáztatom. Mi van, ha a fiúk jobban bejönnek? Mi van, ha talán George az én saját esetem. Vagy ez csak egy nagyon szoros barátság?

Az eddig is meleg szobában egyre melegebb lett. Becsuktam a naplót és vissza toltam a polc aljára.

Ennyi lesz mára.

Oh. De ne már!-Nyöszörgött George.

Megyek aludni.-Nevetett Sapnap és dülöngélve kisétált.

Miért nem olvastad tovább? Miért volt ilyen furcsa arcod, amikor kinyitottad azt a lapot?-Tette fel újra és újra elnyújtva a kérdéseket.

Te berúgtál?-Néztem kérdőn rá majd az üvegre.

Dehogy!-Röhögött, majdnem elesett, amikor megpróbált felállni.

De!-Kaptam el.-Most meg hova mész?

Nem látod, hogy üres az üveg?-Túrt bele a hajába.

Nem már nem iszol, így is totál vagy két üveg után. Maradj, ülve hozok neked vizet.-Siettem ki a konyhába majd arra értem vissza, hogy ő a naplóm felé nézelődik.

Nem, George az nem tartozik rád!-Nyomtam a kezébe a poharat.

Ő megitta továbbra is a szemembe nézve, miért állt el a szavad? Ne hazudj, tudom, hogy valami volt azon az oldalon.

Dehogy is.-Röhögtem furcsán. Ő mindkét kezével rámarkolt a pulcsimra és pár centire húzott az arcától.

Az oké, hogy Nicknek tudsz hazudni, de nekem ne kamuzz Clay!-Nézett a számra, a szívem dübörgött, nem tudtam, mi a helyes döntés. Próbáltam határozott lenni. Feljebb toltam az állát, hogy a szemeimbe nézzen.

Nem nézheted meg.

Csak hiszed Clay.-Emelte ki már másodjára a nevemet és egy újabb rántással az ölébe húzott. A kezeivel a pulcsim madzagjával játszadozott. Sóhajtottam egyet és egy mozdulattal az ágyra döntöttem majd leszálltam róla.

Ideje lesz aludnod.-Kacsintottam rá.

Legalább aludj mellettem.

Nem lehet.-Nyitottam ki az ajtót.