Életem szerelme, hivatalosan! (Dnf ff.)

5.

Megszakítottam ezt a pillanatot és a néztem.

Egy tánc?-Nyújtottam felé a kezem ő pedig összefűzte sajátjával.

Bármikor.

Lassan megpörgettem őt majd, ahogy éreztük úgy mozdultunk. Néha csak egymás szemébe néztünk néha pörögtünk. A hangulat különleges volt. Több ezer dolgot akartunk mondani egymásnak, de csak átadtuk magunkat a helyzetnek. Amikor megállt a zene hátra döntöttem. Egymásra mosolyogtunk.

Valaki kinyitotta az ajtót, mindketten odanéztünk.

Ohh, bocsi csak már furcsa volt, hogy egy órája itt vagyok..-Vakarta meg a tarkóját Sapnap.

Semmi baj.-Nevettünk együtt majd szembe álltunk vele.

Tehát ti most akkor?-Zavarodott össze.

Azt hiszem igen.-George bizonytalanul felém fordult.

Igen.

Király végre nem kell titkolnom, hogy mind ketten nekem mondtátok el, hogy mennyire odáig vagytok egymásért!

Tessék?-Kérdeztük meg egyszerre és egymásra néztünk.

Én egyszer hallottam, ahogy mondod, hogy helyes vagyok, de egész végig neki mondtad el?

Jó de... akkor te mért nem mondtad el? Tudtad, hogy bejövök neked!

Kételkedtem! Mi van, ha elutasítasz?

Miért tettem volna? Akkora idióta vagy.-Lökött meg gyengén.

Például amikor ittam és kicsit merészebb voltam...akkor simán lekaphattál volna!

Jó, de éppen azzal foglalkoztam, hogy milyen helyes vagy! Még az arcod is piros volt mivel meleged volt és azta!

Mekkora barmok vagyunk.

Kisajátítottál pedig még nem is volt köztünk semmi.-Nevetett fel boldogan.