Kifejezetten utaltál iskolába járni, sose tartoztál a "menő lányok" közé ezért mindig egyedül voltál. Nem is kedveltek az osztálytársaid de te se őket. Inkább a tanulásra fókuszáltál nem arra hogy melyik buliba menj el vagy a szerelemre. Ha már szerelem, sosem tetszett neked senki úgy gondoltad ráér még, nem figyeltél fel különösen a fiúkra. Egyik reggel az osztályfőnököd bejött hogy érkezik egy új gyerek az osztályba és nemsokára jön bemutatkozni, nem is mondott róla semmit még azt se tudtátok fiú vagy lány. A tanár nekikezdett a mondandójának, milyen programok lesznek, kinek mi a panasza de te csak ültél tovább és vártad hogy végre vége legyen a napnak pedig még csak most kezdődött. Kopogást hallottatok és az ajtóra szegeződött mindenki tekintete majd egy "tessék csak" után belépett rajta egy fiú. Unottan pillantottál oda de még levegőt is elfelejtettél venni a látványtól. Mindenki csöndben ült és csak a fiút vizslalta majd az ofő megkérte a srácot hogy meséljen magáról. -Sziasztok Park Sunghoon vagyok és... - itt elvesztetted a fonalat nem is arra figyeltél hogy mit mond hanem csak bámultad amit lehet észre is vettek. Miután befejezte rád nézett és el mosolyodott mire zavarodban elfordítottad fejed. -Sunghoon kérlek ülj le ahol neked tetszik és folytatjuk az órát. -szólt a tanár. Sunghoon elindult feléd mire szíved kihagyott egy ütemet. -Szabad? -te csak bólintottál és levetted a táskád a székről hogy le tudjon ülni. Tudtad hogy most ez lesz a téma a lány öltözőben de már beletörődtél. Miután kicsöngettek össze szedted a cuccod és indultál volna a következő órára de valaki vissza húzott. -Mehetek veled? Fogalmam sincs hova kell menni. - Engedte el a kezedet Sunghoon mire persze igent mondtál és kezdett el követni. - És pontosan milyen óránk lesz? Mert nekem nem adtak még óra rendet, könyveim sincsenek. -Matek. Gyere majd elintézzük hogy legyen. -nevettél fel mire a fiú is el mosolyodott.
Teltek a hetek és egyre közelebb kerültetek egymáshoz Sunghoon-nal aminek nagyon örültél mert eléggé megkedvelted őt. Ha kellett segítettél neki, és ezt viszonozta is. Egyik nap szokásosan beszélgettetek egy padon mikoris fejbe csapott az igazság hogy te bizony szerelmes lettél Sung-ba. Igaz lenne? Ilyen a szerelem? Jó érzés töltött el, de gyorsan váltott át félelembe ugyanis mi lesz ha te is úgy jársz mint a többi lány. Abban a pár hétben sokan próbálkoztak nála, és volt szerencséd végig nézni illetve hallgatni. Nem volt túl bíztató ezért inkább próbáltad elnyomni érzéseid. Utolsó órátok tesi volt amit kifejezetten nem szerettél, egyenesen rettegtél tőle. A feladatokban sem voltál olyan jó de az osztálytársaid csak rontottak a helyzeten. A tanár megkért téged és Sunghoon-t hogy hozzatok labdákat, ütőket, játékokat ugyanis ma nem tervezett különösebb gyakorlatot. El indultál a szertár felé mögötted a fiúval bementetek és becsukta az ajtót. Felvettél egy ládát amiben tollas ütők voltak és fordultál meg hogy kiviszed de Sunghoon csak állt előtted és meredten nézett rád. -Nem akarsz segíteni? -Inkább neked kéne nekem -azt se tudtad mire gondolj, miben kéne segítened? Hiszen csak kivisztek pár dolgot és kész. Hirtelen megindult feléd és kivette a ládát a kezedből. Készültél volna kérdőre vonni de mire észbe kaptál már az ajkaidra tapadt. Gondolkozás nélkül csókoltál vissza mire enyhét meg szorította csípőd és a falnak szorított. Észbe kaptál hogy a többiek rátok várnak és kezdted el taszítani Sunghoon-t de erősebb volt nálad így esélytelennek találtad. -A többiek ránk várnak, mégis mit csinálsz? -Tudom hogy akarod, ne is tagadd. -Elment az eszed! -Te tehetsz róla -lefagytál, nagyon akartad Sunghoon-t de féltél ha kiderül mit fognak veled csinálni a többiek. Sung újra ajkaidat kezdte el csókolgatni majd áttért nyakadra. -Mostmár állj le -szóltál egy kicsit erélyesebben, de még mindig semmi reakció -Tudom hogy szeretsz -Hagyjál békén -mint aki meg sem hallja folytatja tovább szintén nyakadat puszilva -Én is szeretlek és ez így van rendjén -csak kapkodtad a levegőt. Gondolatok cikáztak a fejedben de próbáltad minél hamarabb elhesegetni őket és csak átadni magad az érzésnek
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
