Elmúlt (T. Danny ff.) !!!Szünetel!!!

Valamikor régen

2015/08/14

Emma szemszöge

Ébresztő órám csörgésre ébresztett fel. Mikor kinyitottam a szemem a napsugár a szemembe vakított. De nem értem rá, a korai fények csodálására, sietnem kellett. Mert ma a munka után találkozom Danival, és addigra mindent elő kellett készítsek.

Gyorsan felöltöztem és megreggeliztem, aztán fölpattantam a biciklimre és már tekertem is a kávézó felé. Mivel az ősök szerint muszáj megkeresnem a saját zsebpénzemet, ezért nyárára kerestem valami munkát, így lyukadtam ki a kávézónál. Végdolgoztam mind a nyolc órát, utána pedig ugyanazzal a gyorsasággal, mint amivel jöttem, úgy suhantam haza. Átöltöztem és rendbe szedtem magam, fölkaptam a táskámat és rohantam is a vonatállomása. Éppen időben érkeztem, fölszálltam és kerestem egy szabad ülést. Írtam anyunak, hogy ma este nem megyek haza, és Daninak, hogy úton vagyok. Természetesen késett pár percet, de a szokotthoz képest hamar érkezett meg. Leszálltam és körülnéztem, de nem láttam senkit. Elindultam a tömeggel hátha meglátom valahol a barátomat. Egyszer csak valaki megölelt hátulról.

- Hiányoztál - mondta.

- Te is nekem.

- Mehetünk? - kérdezte, amikor egyre többen lettek a pályaudvaron.

- Persze, gondolom, a többiek már itt vannak.

- Igen - majd megfogta a kezemet és elkezdett húzni a kijárat felé.

Tíz perc bolyongás után sikeresen kijutottunk, ahol már várt ránk Bence, Kevin, Ákos és Nóri.

- Sziaaa! - ugrott a nyakamba barátnőm.

- Én is szeretlek Nóri, de ha tovább szorongatsz, nem marad belőlem semmi.

Előbb csak enyhített az ölelésen, majd elengedett, lepacsiztam a fiúkkal, és már indultunk is a Margit-híd felé.

Körülbelül egy hónapja ismertem meg őket, egy buliban találkoztunk, itt Pesten, és az óta járkálunk egymáshoz buliból buliba. Szoros a baráti kapcsolatunk, és be kell vallanom évek óta nem volt ilyen jó nyaram.

Megérkeztünk a partra beindítottuk a zenét, előbányásztuk a piát és már kezdődhetett is a parti. Este hét felé járt az idő, amikor beindult a buli, és már majd nem éjfél volt, amikor abbahagytuk. Én Daninál aludtam, viszont elég bonyolult volt fél részegen eltántorogni a hazához. A családja nem volt otthon ezért, csak ránk várt a hajnal. Oda értünk a blokk elé, Dani pedig elkezdte megkeresni a kulcsot.

Lehet, hogy a bennem dolgozó alkohol műve volt, sőt az is lehet, hogy csak simán az érzelmeim irányítottak, de valamiért késztetést éreztem arra, hogy megcsókoljam. Ez így is történt. Látszott az arcán, hogy váratlanul érte, de egyáltalán nem volt ellenére, sőt mintha még jobban akarta volna, mint én. Ennek az egésznek az lett a vége, hogy fenn az ágyban kötöttünk ki. Aztán fekete kép, az utolsó emlék az volt, hogy Dani rám húzza a pólóját, megcsókol, és befekszik mellém az ágyba.

Most viszont egyedül vagyok, kerestem, de nem találtam, se őt, se valamiféle üzenetet, hogy hol lehet. Miután harmadjára sem vette fel a telefont, csak egy üzenetet kaptam: - Sajnálom, hiányozni fogsz! De ezt most ne erőltessük.

És onnantól fogva írhattam bármit ő nem válaszolt, nem foglalkozott velem. Így nem maradt más, mint, hogy én is megpróbáljam elfelejteni. Megmosakodtam, és tükörbe néztem, a nyakam ki volt szívva. Lehunytam a szemem, megráztam a fejem, majd sóhajtottam egyet. Felöltöztem, de a pólóját elraktam. Elraktam, hogy legalább ennyi maradjon belőle. Majd lesétáltam a lépcsőházból, és bevágtam magam mögött az ajtót. Magam mögött hagyva a múltat, és szembe nézve a keserű jövővel.