Elmúlt (T. Danny ff.) !!!Szünetel!!!

Nem gondoltam volna

2019/11/22

Emma szemszöge

Zakatoló szívvel és gyors levegőkapkodással ültem a kocsi hátsó felében. Pontosabban feküdtem, mivel a kezem és a lábam meg volt kötözve. El sem hiszem, hogy ezzel a fiúval jártam, aki most elrabolt. Az volt a szerencsém, hogy tudtam használni az ujjaimat és így felvehettem a telefont.

Már-már a sírógörcs kerülgetett, amikor zajt hallottam az amúgy néma utcából. Amennyire bírtam kinéztem az ablakon és Dani ideges arcát pillantottam meg. Mikor észrevett, gyorsított léptein és megállt a kocsi mellett. Benézett, hogy megvizsgálja minden rendben van-e. Majd ötletelni kezdett. Nem telt el fél perc és szólt, hogy amennyire tudom, húzzam össze magamat, ha lehet a kocsi másik részébe. Véghezvittem kérését, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt mit tervez. Dani hátrébb lépet párat a kocsitól majd futni kezdett. Felemelte öklét és betörte az autó bal hátsó ablakát.

Az üvegszilánkok szerte-szét röpködtek, én pedig szememet lehunyva vártam, hogy mi fog történni. Ha jól hallottam Dani kinyitotta az ajtót és arrébb söpörte a szilánkokat. Akkor már volt elég bátorságom és kinyitottam a szemem.

- Gyere, menjünk! Bármikor visszajöhet és szeretnélek biztonságban tudni - mondta és kiemelt a kocsiból.

Talán akkor tértem csak magamhoz, amikor már Dani lakásában kortyolgattam a teát. Az elmúlt pár óra eseményei kicsit sokkos állapotba hoztak, és kellett egy kis feldolgozási idő.

Dani nem nyaggatott, kérdezősködött, csak ült velem szemben és várta, hogy megnyugodjak. Mikor felhívott hallottam, hogy ő is aggódig, csak neki kevesebb idő is elég volt ahhoz, hogy feldolgozza a történteket.

- Dani - szólaltam meg, miután összeszedtem a gondolataimat.

- Igen?

- Otthagyom a kosarat.

- Mi? Miért? - kérdezte értetlenül, mert neki fogalma sem volt az előzményekről.

- Meguntam, túl sok időt szenteltem csupán a kosárnak. Már vannak fontosabb dolgok. Van másik munkám, és amúgy is miattad kezdtem el, úgyhogy...

- Úgyhogy miattam be is fejezheted - értette meg egyből, mire gondolok.

- Igen. Tudom, hogy nagy nevem van meg minden, tudom, hogy mennyi kommentet fogok kapni, de nekem ez sok. Nem tudok kettészakadni, de nem is akarok. Választhatok közted és a kosár között, és ez már régen eldőlt.

- Akkor ennyi volt?

- Azt hiszem igen.

- Biztos vagy benne? Tényleg lelépsz?

- Nincs más választásom.

- Mindig van másik választás.

- Akkor helyesbítek, nem akarok mást. Én téged akarlak.

Bólintott, majd közelebb csúszva hozzám a kanapén megcsókolt. Azonnal viszonyoztam és heves nyelvcsatába kezdtünk. Aminek végül az lett a vége, hogy már egyikünkön sem volt ruha.