Ateez messages

Harmincadik Rész

-Mi az, hogy nem kapták el? - Kérdezi Mingi kiakadva, míg a többiek megsemmisülten merednek maguk elé. - Ott voltak a rendőrök, még Yeosang apja is és eltűnt?

-Skacok... - Szólal meg a menedzserünk halk, megtört hangon. - Nem tudtak mit tenni, csak ketten voltak. Muszáj volt Yeosangon segíteni. Természetesen körözik, de...

-De lehet, hogy már rég elhagyta az országot, mi? Lehet, soha többet nem is hallunk felőle, de az is lehet, hogy majd az egyik koncerten ott lesz. Ki tudja, nem igaz? -A halk, megtört hang felé fordulnak. Jongho mély levegőt vesz, majd folytatja. - Hogy vannak?

-Woo jól van, a körülményekhez képest. Megijedt persze, de fizikailag rendben van. Persze, biztos sok volt neki, de erős fiú. - Válaszol a menedzser, miközben végignéz a tagokon. Mély levegőt vesz, mintha meg mondani szeretne valamit, de inkább csak sóhajt egyet.

-Sangie nincs jól, ugye? - Kérdezi a legidősebb halkan

-Bárcsak azt mondhatnám, hogy minden rendben... - Válaszol szinte suttogva a menedzser.

---

Rémálom...
Az egyetlen dolog amelyek nem hagyták Yeosangot sokáig aludni és már kezdte megutálni az alvást. Volt bennük tapasztalata. Nem egyszer ébredt fel riadtan, csupa vizesen. Úgy érezte, hogy ez egy olyan dolog ami mindig is az élete része lesz és sose ér véget.

Legalább is így érezte. Most viszont lassan ébredezett. Képtelen kinyitni a szemeit, nem pattantak ki egy rémálom miatt.

Fáradt, képtelen megmozdulni. Halk hangok ütik meg a fülét, miközben azon gondolkodik, hogy is került ide. Tényleg, hol is volt utoljára?

-Figyelj, biztos hallja amit mondasz. Csomó helyen írták, hogy lehet, hogy nem tudja személyhez kötni, de érti amit mondasz neki. Próbáld meg, én addig megnyugtatom Hongiet. Ne, el se kezdd, most önmagaddal foglalkozz! - ismerős, mély hang. Erősen gondolkodik, fókuszál a hangra, de képtelen arcot vagy nevet kapcsolni hozzá.

-Köszönöm, Mingi. - Egy másik hang. Mingi. Emlékek peregnek le a szeme előtt, magas, mindig vidám férfi. - Szia Sangie. - Hello, kár hogy nem ismerlek fel. Megpróbálkozik kinyitni a szemeit, de képtelen rá. - Nem tudom, hol kéne kezdenem...- Sóhajt fel az ismeretlen . Talán az elején?

-Én.. Először is, tudnod kell, hogy nagyon szeretlek. - Halkan beszélnek hozzá, az illető hangja mégis hirtelen csuklik el. - Nem bírom... - Hangja rekedt, sírás fojtogatja a torkát- Annyira aggódok érted, kérlek... Kérlek ébredj fel - Zokogás üti meg Yeosang fülét. A szívébe hirtelen mély fájdalom nyílal. Nem akarom, kérlek ne sírj...

-Kérlek Sangie... - Érzi amint egy könnycsepp gördül le az arcán. - Legalább te ne sírj, ébredj fel és nevess olyan aranyosan, ahogy szoktál. - Egy halvány érintés, mely megakadályozza, hogy a könnycsepp elérje az ajkait. Fel akarok ébredni! Hwa, segíts. Mit tegyek? Hwa? Honnan jutott eszébe? Nem tudom! Fel akarok ébredni, tudni akarom ki van itt velem és miért fáj hallgatni, ahogy sír.

-Sajnálom, hogy nem voltam ott veled. Sajnálom, hogy magadra hagytalak azzal az idióta fasszal! - Összezavarodott. Kiről beszél? És miért? Fáradt, nem tud megmozdulni. Érezi, hogy valami húzza vissza a kegyes öntudatlanságba, de meg akarja hallgatni Hwat. - Nem is tudom, miért nem foglalkoztunk veled többet. Láttuk, hogy baj van, de nem gondoltunk.., hogy pont.., tehet róla. - Néhány szó jut csak el hozzá. Képtelen tovább tudatánál maradni.

-Hongie is be akar jönni. Kérlek, ébredj fel minnél hamarabb. - Az utolsó dolog, amire Yeosang emlékszik, hogy valami hozzáér az ajkaihoz és átadja magát a megnyugtató sötétségnek.

---

-És akkor te meg a földön ülve néztél rám teljesen kétségbeesetten! Azt az arcot sose felejtem el!- Ki vagy és mit is akarsz? Mi történt? Valaki más volt itt, te ki vagy? -Tudod Yeo, mindannyian aggódunk érted. Hwa alig bír aludni, most is a menedzser zavarta haza, de nélkülem nagyon nyugtalanul tud csak... - Hwa? Ő volt itt a múltkor... Akkor te.. Hongjoong? Hongie, te vagy itt? -A többiek is voltak bent, hoztak csokit. A főnök mindig kiakad ha túl sok csokit akarunk enni, de most egy bazinagy táblával ő is hozott be,tök szétszórtan...

Néhány pillanatig Yeosang nem hall semmit, csak halk szipogást. Nem akarja, hogy sírjanak miatta, nem akar ő már több fájdalmat okozni senkinek, főleg annak nem aki ennyire tőrődik vele, hiába nem tud arcot csatolni a hanghoz és névhez.

-Bár mondjuk, hozzá kell tennem, hogy először elzavarta haza Mingit és Yunhot aludni. Azt mondta, hogyha nem pihenünk legalább hat órát, nem jöhetünk be többet...- Nem tudom, hogy pontosan ki is az a Mingi és Yunho, de nagyon aggódhatnak értem...-Nem bírom, nem hiszem,hogy hallod amit mondok. Lehet, hogy a Doki is csak azért mondta, hogy röhöghessen rajtam amint tök magamban beszélek. -Pedig de, hidd el, hallak! Most kivételesen eljut a hangod hozzám ,nem úgy mint amikor egymás melllett állunk. Hát ez meg honnan jutott eszébe?

-Sangi, te...! - Mit csináltam? Mi ez a hitetlenkedő hangsúly? -Te mosolyogtál! Elmosolyodtál egy picit! - Igen szoktam mosolyogni, nem tudom te hogy vagy vele...- Meg kell kérdeznem az orvost! Kérlek, ne add fel! - Mit ne adjak fel? Nem vagyok postás! Csend. Yeosang hosszú másodpercekig nem hall semmit, így hát nem küzd a visszatérő tudatlanság ellen.

---

Yeo

Hong
Skacok mosolygott!!!

Mingi
Hyung, mi is voltunk bent, nagyon sokat. Lehet csak úgy láttad

Hong
Nem!!
Esküszöm, éppen lejárattam magam
Azt mondtam, higy nem hiszem, hogy
hall engem, lehet a Doki is azért mondta
hogy röhöghessen rajtam
És elmosolyodott egy picit!!

San
Woo is be akar majd menni hozzá, főleg
most,hogy olvasta amit írtál

Hwa
Amikor Mingi kettesben hagyott minket
Akkor én is beszéltem hozzá
De nem bírtam ki és elsírtam magam
Akkor neki is egy könnycsepp folyt le az arcán

Jongho
Skacok, mondtam
Hall titeket, ismeri a hangotok, megismer titeket.

---

-Kérlek Sangie, kelj fel. Már nagyon hiányzol nekünk. - ismét valaki, akit nem ismer fel. Hányan vagytok még? Hány ember aggódik még értem? - Sajnálom, képtelen voltam mást tenni. Láttam már a mostohabátyád, de...

- Woo, ne. Semmi ilyet, azt mondta a doki - Woo? De te... Haragszol rám, nem? Akkor miért törődsz még mindig velem? Viszont ha Woo itt van, akkor San is. Kérlek San, vigasztald meg! -Maradj pozitív, hidd el, sokat segít...

-Képzeld Yeo, Sanniem azt mondta, hogy ismét tarthatunk egy filmestét. Ígérem, most már te választhatsz filmet. - Halk léptek, majd enyhe susogás úti meg Yeosang fülét. Egyre erősödő zokogás és egy halk szipogás is egyre rosszabb érzéseket kelt benne.

Ismét érzi, hogy képtelen tovább figyelni. Egy kétségbeesett kérés fut végig a gondolatain, miközben ismét átadja magát a sötétségnek. Elég, fel akarok ébredni vagy meg akarok halni! Nem bírom tovább hallgatni őket!

-20220512