Ateez messages

Harmincharmadik rész

Mély levegőt vesz és elindul. Nem tudja hová, de kell egy hely, ahol egyedül lehet. Ahol átgondolhat mindent. Nem figyel semmire, nem zavarja a sok ember vagy az autók halk moraja. Képtelen felfogni, hogy tényleg vége.

Hirtelen torpan meg, amint a teljesen más levegő megcsapja az orrát. Egy kisebb erdőhöz ért. Pontosan tudja hol van, merre kell menni, melyik kis ösvény vezet a közepén megbúvó tóhoz és melyik vezeti el a város egy teljesen másik részéhez.

Seonghwa egy szó nélkül lépe be a sűrű fák közé, gondolataiba mélyed, miközben a levelek halk zörgése és a madarak csendes csicsergése mellett sétálgat. Mély levegőt vesz, tudta, hogy egyszer el fog jönni annak az ideje, mikor vége lesz annak, amitől igazán boldognak hihette magát. 

Tudta, hogy egyszer háttérbe szorul az ő boldogsága, tudta, hogy valakinek más lesz a jobb, rá pedig rá fogják, hogy neki is így lesz a legjobb. Megtorpan, tényleg ez a legjobb neki? Tényleg attól függ a boldogsága, hogy a párja mit tett vagy épp mit nem tett egy teljesen másik emberrel? Tényleg számít neki, hogy Yeosang viszonya milyen volt a bátyjával?

Körbenézett. Már is a tóhoz ért volna? A megszokott helye felé lépdel, ahol nyugodtan le tud ülni és gondolkodni. Hongjoong se jött utána. Hirtelen csapta fejbe az az érzés, hogy mindenkinek más lesz a fontos, más lesz az érdeke, de ő vele senki sem  foglalkozik. Az, hogy mit szeretne tenni, elenyészik, nem számít, hogy mit tesz. Más valakivel több időt tölt, más valakivel jobban törődik, mást szeret, nem őt.

Hwa a víztükröt bámulta, észre se vette, hogy a könnyek homályosítják el a szemét. Bűntudata mardossa a lelkét, ahogy utolsó gondolatai átfutottak az agyán. Hiszen ő szereti Yeosangot! Nem zavarhatja, hogy Hongie inkább vele foglalkozik, nem lehet baj, hogy nem ő vele törődik. 

Megfogadta a gyakornoki ideje alatt, hogy ha sikerül debütálnia, ő lesz az az ember, aki nem panaszkodik, örül annak, ha másnak nagyobb figyelem jut, ha mást jobban szeretnek, ha más az, akit meg kell vigasztalni. Megfogadta, betartotta, de...miért fáj most neki ennyire?

Fáj neki, hogy két szerelme közül ők inkább egymást választották. Mély levegőt vesz, megrázza a fejét, de a könnyei nem akartak elapadni, Egyik csepp követte a másikat, a zokogás egyre jobban fojtogatja a torkát, egyre jobban kezdi elveszíteni önmagát, pedig ez az, amit egyáltalán nem akart, ez az, amit még mielőtt az édesanyjával megszakadt volna a kapcsolata megígért neki.

Egyetlen célja volt, hogy örömöt okozzon, segítsen és biztos pontot nyújthasson másoknak. Nem tudja mit tegyen. Egyedül önmaga vagy sokan mások számítanak, melyik oldal az, amelyiket neki figyelnie kéne? 

Megrázza a fejét és könny áztatta arcát a kezeibe temeti. Próbál megnyugodni, de nem érzi képesnek magát. A telefonja hirtelen szólal meg. Lassan emeli fel a fejét, miközben igyekszik visszafojtani a könnyeit.

Néhány pillanatig bámulja a kijelzőt, mire képes elolvasni a nevet. "Hongjoong". Másodpercek alatt dönt és a kijelzőn a piros gombot választja. Nem akar beszélni vele, nem akarja, hogy a fiatalabb kihallja a hangjából a szomorúságot. 

Telefonja ismét megszólal, ami miatt csak lenémítja, majd ismét a kezeibe temeti az arcát. Mély levegőt vesz, miközben gondolatai ismét a volt párjai körül forog. Nem hallja a lépéseket, vagy az egyre hangosabb kiáltásokat. Nem hallja,ahogy két fiatal őt keresi annyira a gondolataiba mélyedt. 

Yunho és Mingi 10 perce indultak el a dormtól. Hongie szólt nekik, tudják, hogy Hwa jelenleg nagyon rosszul van, így nem is volt kérdés, hogy a filmes délutánjukat máskorra teszik át. Két dologra tudtak gondolni, ahol Hwa lehet. A táncterem, mely Hongie szerint üres volt, illetve a közeli kis erdő. Ők azonnal a sűrű fák felé indulnak, miközben egymás kezét fogják.

---

Jahyouk mély levegőt vesz. Igazságtalannak érezi az egész helyzetet, elvégre ő csak azt teszi, amit Yeosang megérdemel! Az apja is olyan... olyan beteg, mint ő!  Az apja is "melegnek" nevezi magát. Lehunyt szemei előtt megjelenik az a bizonyos beszélgetés. 

-Jahyouk, Yeonseo...-kezd bele ebéd közben édesapja egy komoly beszélgetésbe. -Először is, szeretlek titeket, főleg téged, Jahyouk.

-Mi a baj drágám?- Kérdezi aggódva a felesége. Nem sejti, milyen beszélgetésbe kezdenek bele ez úttal.

-Drágám, én már nem tudlak szeretni. Eddig is...- Elakad az édesapja hangja, miközben próbálja figyelmen kívül hagyni felesége könnybe lábadó szemét.- Eddig is éreztem, hogy valami nincs rendben, de nem vettem róla tudomást.

-Apa, mit akarsz kihozni ebből az egészből?- Youk hangja megremegett.

-Már 16 éve házasok vagyunk anyáddal. Az első házassági évfordulónkat ünnepeltük, mikor bejelentette, hogy várandós, veled. Aztán a második születésnapodon derült ki, hogy lesz egy kistestvéred.- Halvány mosoly szökik az ajkaira, ahogy visszaemlékezik ezekre. - De 14 évesen elköltözött a szüleimhez, mert úgy érezte nem értjük meg, de nem mertünk léni és ő sem.

-Drágám, nyögd már ki a lényeget!- csattant fel a felesége könnyek között. Jahyouk nem értette miért hozza fel ezeket az apja.

-El akarok válni. Nem tudlak már úgy szeretni, ahogy eddig. A munkahelyen találkoztam egy férfival és... én őt szeretem már. Azt gondoltam, hogy Biszex vagyok, de nem tudok úgy vonzódni hozzád, ahogy eddig. Tehát én..meleg vagyok...

Jahyouk egy hirtelen mozdulattal törli ki a dühtől kicsorbult könnyeit. Hirtelen pattant fel és indult el a kórházhoz. Nem hagyhatja ezt annyiban, be kell fejeznie, amit elkezdett.

Tudja, hogy az egészet ott rontotta el, hogy nem nézett körbe. Most komolyan, ki számítana arra, hogy az az ember, akit előtte a lehető legjobban megbántott végül követi ezt a buzi nyomorékot?

Mindenre számított, a legkihaltabb környéket választotta, mindent előkészített, hogy balesetnek tűnjön, de keresztül húzták a számításait. Egy ostoba fiú! Fiatalabb mint a nyomorék mostohatestvére, de képes volt Youk tökéletesnek tűnő tervét egy telefonhívással áthúzni.

Ó, hogy mennyire mérges! De nem baj, be tudja fejezni az egészet, megfizet Yeosang ezért, megérdemli!

Nem érti, hogy létezhetnek ilyen emberek, ezzel képesek más emberek életét tönkretenni! Sietve, az arcát a kapucnival eltakarva kerülte ki az embereket, viszont a kórházhoz érve megtorpant. 

-Ó, a picsába...-suttogta maga elé, ahogy észrevette a megjelenő rendőröket. Talán a hátsóajtón beosonhatna, de ahogy hallja, még az orvosok is látták a képét. 

Mély levegőt vett, tervek pörögtek végig az agyán. Felhívhatná azt a Woo gyereket, vagy esetleg szólhatna az édesanyjának, az úgyse tud róla...Vagy várjunk...Ez egy kórház, akkor mégis ki gyanakodna arra, hogy egy felnőtt férfi, maszkkal a száján sétál be? 

Jahyouk elmosolyodik miközben a zsebéből az orvosi maszkját veszi elő. Érezte, hogy szüksége lehet rá. 

Nem érdekli már semmi, ideje, hogy végleg lezárja ezt a történetet és a főszereplő megkapja a méltó büntetését, míg az ő lelke megnyugodhasson.

Mert végre lassa eléri a célját, eléri azt, hogy azok az emberek akik megbántották az édesanyját, szenvedjenek.

-20220713