Emlékszel rám? /Pietro M. ff./ [BEFEJEZETT]

2.

*Nem várt találkozás*

Nem találtam semmit arról a lányrol. Lehet igazuk volt és csak egy rajongó.

Ma szintén a városban sétáltam mikor kiabálást halottam az egyik sikátor felöl.

Mire odaértem az emberek a földön feküdtek, ott volt az a lány. Vőrösen izzó szemekkel nézett rám. Majd oldalához kapott és ujra barna lett a szeme.

Az oldala vérzett, valószínűleg megszurták.

Nem nagyon akarta elfogadni a segitsegem, de vegul mikor mar majdnem elájult bevittem a toronyba.

-STARK! BRUCE!!- kiabálva rohantam be a laborba.
-Mi történt? Ki ez?
-Bajban volt...muszály volt ide hoznom.
-Létezik korház is.
-De 2 perc alatt tobb mint 6 férfit lenyomott. Es mikor oda értem vörös volt a szeme...mint nekem szokott.

Engem kikültek míg a lányt vizsgálták.

-Szia hugi mizu?
-Szia Pi. Semmisem.
-Min agyalsz.
-A lányon.
-Milyen lányon?
-Aki jelenleg a műtőbe van. Megszurták...
-De miért nem korházba van.
-Mind1...

Csak ültem magam elé bámulva. És vártam.

*Liv szemszögéből*

Csipogó gépek mellett keltem.

-Jóreggelt!- állt melettem Bruce.
-Hol..hol vagyok..
-A Bo..
-Korházba.- felyezte be Stark.

Rémülten nézett rám, de nem mondott semmit csak kiment.

Bruce elmodnott pár dolgot. És azt is hogy jobb lenne ha itt maradnák pár napig. Hiába ellenkeztem itt kellett maradnom.

Kimentem a nappaliba. Mindenki ott ült.
Melegség járta át a szívem mikor megláttam hogy jól vannak.

Majd pedig a lépcsőn jött le Pietro, egy babával a kezébe, és egy lánnyal az oldalán.

Össze törtem. Rosszul lettem.

-Szia, Pietro vagyok. Hogy hivnak?- lépett közelebb hozzám. Az ég kék szemei engem bámultak.

Hányomgerem lett. Mindenki körém jött, és kérdezősködött. Rossz érzés volt. Én ismertem őket de ők engem nem.

Nem birtam vissza tartani, sikitottam. Mire ők egy kicsit hátrább mentek, pontosabbal repültek. A babának semmi baja, se a többieknek.

Vörös volt a szemem továbbra is. Ők értetlenül néztek mi ez az egész. Én csak fogtam magam és kiugrottam a hatalmas ablakon.

Mielött földet értem volna, valaki elkapott.

Pietro.

Amint éreztem hogy fog, megint rosszul lettem. Ellöktem magamtól majd elfutottam. Ő persze utánam futott. Alig birtam lerazni.

Muszály volt az erőmet használnom. Így hát egy kisebb lökettel vissza repítettem pár métert. Mire felhagyott a kergetőzéssel.

*Pietro szemszögéből*

Wan mostanába fura. Ma egy lányt hozott haza. Ahelyett hogy korházba vitte volna.

-Pietro!- kiabált fel nekem mire egy perc alatt lennt voltam.
-Tudnal vigyazni Tomra?- nyomta a kezembe a fiát.
-Persze. Sziaa Tommyy- futottam vele vissza.

Sofival mi is tervezgetünk gyereket, de egyenlőre csak Tomyn gyakorlunk.

Kicsit késöbb vissza mentünk a többiekhez.

Ott volt egy lány. Elég ismerős volt. De nem tudom honnan.

-Szia Pietro vagyok! Hogy hivnak?- léptem közelebb hozzá.

De nem válaszolt, zavartan nézett rám. A szemeiben fájdalom volt. Ahogy rám nézett, az nekem fájt. Valahonnan ismerem őt de honnan. Lehet már láttam. Vsgy egy egyéjszakás...

A többiek is idejöttek köré kérdezősködni, majd a lány annyira ideges lett hogy sikitot. Önmagában ha sikit valaki akkor csak a hangot halljuk, de az ő esetében egy kisebb löket is jött, ami hátra vágott minket.

Kiugrott az ablakon. A babát barátnőm kezébe nyomtam majd elfutottam és elkaptam a lányt. Rémütlen pillantott rám. Mand ellökött magától és elfutott.

Gyorsan utana futottam, alig birt lerázni majd a vörösen izzó szemeivel találtam szembe maga. A kezeivel úgy csinált mintha el akarna lökni, majd el is lökött.

Több métert repültem hátra. Majd pedjg elvesztettem.

Vissza mentem a toronyba.

-Eltünt...de ez fura egy lány.
-Az...
-Sikitott hogy felre repultunk, most meg..minths telekinézise lenne. Vissza repitett egy darabig.

-Igan érdekes...-hajtotta le a fejét Tony.
-Mit tudsz Stark?- szolt rá Amrika Kapitány.

-Hát ugye vért is kellett tőle venni és hát....