Emlékszel rám? /Pietro M. ff./ [BEFEJEZETT]

7.

*Az álmok valóra válnak*

-Ki az a Liv? Hm? Ki az a Liv?
-Így is becéznek...
-Alisha.. Ebbe hol a Liv?
-Nem ez a lényeg! Az hogy valaki itt volt.
-Jogos...itt nem maradhatsz. Pakolj! Oda költöznöd a toronyba!
-De..
-Nincs semmi de! Jössz!

Miután össze pakoltam, elindultunk a toronyba. Ám Pietro másfele vitt. Egy éjjel-nappali pizzériába. Ettünk. Jó volt vele lenni. De mégsem az enyém.

Hajnali egykor elmentünk mostmár tényleg haza. Lepakoltam a cuccaimat és leültem az ágyra. A fiú csak mosolyogva nézett.

-Pietro...én..csak meg szeretném köszönni ho...- nem tudtam befejezni mert megcsókolt. Lassan elkezdtünk az ágy fele botorkálni. Aztán beestünk az ágyba. Még egy darabig csókolóztunk majd észbe kaptam.

-Pietro!! Van barátnőd!
-Jézusom, ne ne haragudj Alisha... Csak tudod..
-Ne! Csak..menj..köszi szépen mindent...

*Pietro szemszögéből*

Nem tudom mi üthetett belém hogy megcsókoltam Alishat. Nem bántam. De van barátnőm. De Ali..mégis olyan mintha ezer éve ismerném. És vágyok rá... Viszont ezt nem tehetem Sofival.. Így hát amit elterveztem. Holnap meg is teszem.

*Liv szemszögéből*

Este sokat agyaltam, miért csókolt meg Pi. De végül a gondolatok elnyomták az agyam. Elaludtam.

Reggel elindultam le a nappaliba. Ott üllz mindenki, Pietro pedig a szoba közepén állt. Lassabban lépkedtem lefele.

-Óriási bejelentésem van Sracok Lanyok!
Szóval sok ideje gondolkodtam ezen és ma megteszem. - fordult barátnője felé.

-Sofi Light...megtisztelnél hogy hozzám jössz feleségül?- térdelt le a lány elé majd elővett egy kis dobozt amiben egy gyönyörű gyűrű volt.

Lefagytam. És össze törtem lelkileg. Ennyi volt. Soha többé nem lehet az enyém. Kivéve ha a lány válasza nem..dehát igen lett.

Sírva rohantam vissza a szobámba. Majd elkezdtem össze pakolni.

Wanda lépett be az ajtón.

-Alisha? Mi a baj? Hova mész?
-Semmisem..csak..a családomm...megtaláltam..- kamuztam be.

-Ez..remek! Gratulálok!- ölelt magához.

Lekisért a földszintre. Mindenki ott állt és nézett.

-Megtaláltam a .. Családom...

Mindenki vidáman nézett rám. De amikor Pietrora néztem. A szemében szomorúságot láttam.

De aztán elfordultam és kimentem az ajtón.

És elindultam Philadelphia-ba. A régi házunkhoz. Hiába van ott sok emlék ami nem valami jó..de most a legjobb ha azok az emlékek emésztenek fel.

*Pietro szemszögéből*

Alisha az ajtó elött állt. Egy csomó cuccal. Amiket még tegnap hoztunk.

Azt mondta megtalálta a családját, de mikor a szemembe nézett, szomorúságot és csalódottságot láttam. Nem találta meg őket. De valami miatt szomorú.

Egy percre én is elbizonytalanodtam hogy jó ötlet volt e ez? Feleségül venni Sofit... Talán nem... Mivan ha igazából Alisha az aki miatt élni akarok..

Igaz nem ismerem. De mégis olyan mintha ismerném.

A gondolataimból Sofi rángatott ki.

-Mr.Maximoff van kedve felmenni?
-Hogynee..- emeltem fel majd felfutotam vele.

Még mindig bűntudatom volt. De már mind1 Alisha elment.

Sofival pedig jól leszünk. Ugyebár jó szülők leszünk. És az esküvő után tervezünk babát is. Ha az élet nem szól közbe.

*Liv*

Beérve a házba elfogtak az emlékek. De most nem érdekeltek. Begyujtottam a kandallóba majd ledöltem a kanapéra. És végül pedig elaludtam.

Megint rém álmom volt. Dixel..

A multkori álmomba Pi és Sofi össze házasodtak..megtörtént.

Mivan ha Dix vissza jön? És ő emlékszik rám..nem akarom hogy bántsa őket. És azt sem hogy elmondja nekik ki vagyok....