Együtt könnyebb hidd el.... | Befejezett | Miraculous ff.

27. Fejezet

Az előző rész tartalmából

-Én elhozatom Nathalie-vel a csomagom, még szerencse hogy már pénteken elpakoltam. - ült le az ágyamra Adrien amíg én pakoltam
Mostanában elég sokszor borulok ki, de szerintem érthető miért.
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Hétfő

Dupont iskola előtt

Marinette szemszöge

Reggel Adrien keltett, arra hogy készüljek mert mennünk kell. És milyen jól tette, nem is késtünk el.
Nem szomorkodtam már, mert tudtam hogy ez a mai nap, nem arra való hogy szomorkodjunk, hanem pont hogy jól érezzük magunkat az út alatt.
-Ó helló Marinette! Nem is késtél? Kész csoda! - üdvözölt Alya
-Tudom, Adrien keltett! - kuncogtam
-Oda kéne költöznöm, és akkor soha nem késnél el!
-Hmmm..megfontolom! - mosolyogtam
Ekkor odalépett Miss Bustier.
-Gyertek gyerekek, szálljunk fel a vonatra!

Én Alya mellett ültem, és közben folyamatosan írogattam Adrien-nel.
-Nem zavar hogy két ülésre ül innen és úgy írogatsz vele? - kuncogott Alya miután a telefonomra nézett
-Te is írogatsz Ninoval! - néztem rá
-Az igaz!
Minketten nevetni kezdtünk.
-Adr! - kiabáltam át neki az ő ülésére
-Nettus? - kiabált vissza
Eddig nem írogattunk, á nem...
-Helyet cserélek Nino-val, ok?
-Oké gyere Bogaram!

Ömm..ezt az egész kocsi hallotta de mindegy...
Furák vagyunk na.
Pár perc múlva Nino már Alya mellett ült, én meg a Cicusom mellett. Bocsi Alya.
-Tényleg megfontolod? - suttogott Adrien
-Micsodát?
-Az összeköltözést.
-Igen, megfontolom Cicus! - döntöttem a fejemet a vállára - Ez a nap csak a miénk, az osztályé, semmi aggodalom.
-Így van Bogaram! Holnap ráérünk ezzel foglalkozni.- ölelt át
Közben, mint az űrvonat részben, mindenki minket nézett, de a beszélgetést szeretncsére nem hallották.

Aztán odaértünk az úticélunkra, Adriennel nagyon jól utaztunk.
-Gyerekek, álljatok kettesével, hogy megszámoljam mindenki megvan-e. - szólt a tanár
Közben eszembe jutottak a talizmánok.
Én persze Adrien mellett álltam, aztán megfogta a kezem, és minden aggodalmam elszállt. Ha ő nem aggódik, én sem fogok. Egymásra mosolyogtunk. (bocsesz de imádom az Adrienette-t😍)

Aztán elindult az osztály egy irányba, megnéztük azokat amiket szerettünk volna, aztán letelepedtünk pihenni egy parkban. Szép hely volt, beton emelvénnyel, amire fel lehetett ülni, elég magas volt. Adrien felugrott, és én is próbálkoztam de nem ment.
-Gyere Bogaram! - segített fel Adrien
-Köszi! - mosolyogtam - itt végre kiszellőztethetem a fejem! - feküdtem hátra, a beton tömbön, pulcsim magam alá terítve

-Gyerekek! Szabad foglalkozás! Fél óra múlva várlak titeket ugyanitt! - figyelmeztetett a tanár, és elkezdett inni egy turmixot
Én is felültem.
Nino, aki lent állt, és onnan beszélgetett, a fent ülő Alya-val.
-Nino, segítenél? - kérte Alya, akit Nino abban a percben lesegített onnan

Megláttam egy szép ösvényt, és Adrienre mosolyogtam.
-Mit látsz Nettus? - húzta félre mosolyogva a száját, szerintem tudta hogy mire gondolok
-Séta ott? - javasoltam, miközben az erdős ösvényre mutattam
-Oké, gyere! - ugrott le Adrien, aztán engem is lesegített
-Tény, hogy a Katica ruhában jobban tudok helyekről leugrani. - kuncogtam

Elindultunk Adriennel sétálni kézen fogva az ösvényen.
-Nézd, itt egy pad, gyere! - mondtam egy kis idő múlva és leültem
-Nem sétálni jöttünk? - kuncogott Adrien- Ennyi erővel ott is maradhattunk volna!
-Ott nem tudnánk csinálni ezt! - azzal magamhoz húztam, és szenvedélyesen csókoltuk egymást egy kis ideig, míg egy furcsa zaj meg nem törte a csendet...

Folytatjuk...

Remélem tetszik a rész, nagyon mást nem tudok mondani. Innentől naponta kaptok egy részt valamelyik könyvből.
A macska legyen veletek! ❤️🐈🐞