Együtt könnyebb hidd el.... | Befejezett | Miraculous ff.

29. Fejezet

Az előző
Gondolkodtam....

-És? Mire jutottál?

-Arra, hogy nem hülyeség amit mondtál.

-----------------------------------------------------------
Marinette szemszöge
Este, amint hazaértek

-Sziasztok kwamik! - értünk fel és mondtuk egyszerre a szobámba

Köszöntek aranyosan, Tikki és Plagg csatlakozott hozzájuk, mi pedig leültünk. Én a székembe, Adrien az ágyra.

-Adrien? - kérdeztem

-Igen?

-Mi lenne, ha nem külön házba költöznénk, hanem ide? Bocsi hogy megint felhozom de az egész családod gonosz úgyhogy maradj itt, én vigyázok rád! - ültem oda mellé

-Jólvan Bogaram, köszönöm! - mosolyodott el

Én mellé ültem, jobb kezemet a jobb vállára tettem hátulról, bal kezemet pedig elé, de nem értem el a vállát, és áltölelve a fejemet a vállára tettem.

-Nagyon aranyos vagy kicsim! - ölelt meg ő is

-Cicus, én soha nem hagylak el téged! Emlékszel?

-Persze Bogaram, minden szavadra!
______________________________________

Másnap reggel
Kedd
Reggel 6:40
Marinette szemszöge

Adrien már fent volt mikor keltem

-Bogaram, ébresztő! - keltem kedves hangjára

Kicsit forgolódtam még, aztán sikerült kikászálódni az ágyból. Leültem a lenti ágyra,(Marinettenek olyan is van) és Adrien a kezembe nyomott egy tálcát.

-Bogaram, a reggeli tálalva!

-Ó köszönöm! Te sütötted igaz? - kuncogtam

-Hát, igazából van két pék a földszinten és tőlük hoztam! - mosolyodott el

Megettük a reggelit és felöltöztünk. Amíg Adrienre vártam, beszélgettem Tikkivel és Plaggel.

-Hidd csak el, pár nap múlva eleged lesz belőle, én már csak tudom! - mondta Plagg Adrienről, nyilván egy csomó időt töltött vele

-Marinettenek? - kuncogott Tikki - Akkor te még nem ismered eléggé

-Az lehetetlen! - néztem Plaggre mosolyogva mikor Adrien kilépett a fürdőszoba ajtaján.

Elindultunk a suliba, és nyilván késésben voltunk, túl sokat fecsegtünk,így csak 8:05 re értünk be, de szerencsére késett a tanár úgyhogy beértünk órára.

Szünetben kettesben beszélgettem Alya-val.

-Már megint ott aludt nálatok?

-Igen! És remélem hogy nem utoljára.

-Ezt hogy érted?

-Úgy hogy nálam lakik! Az egész családja gonosz Alya! Nem hagyhatom egyedül!

-Teljesen megértelek, nem lehet neki könnyű!-tette a kezét a vállamra

-Ráadásul folytatja a zongorát, áthozatta Nathalievel, jár kínai órára, vívásra és fotózásokra is, amiből pénzt is tud keresni, ugyanis azt a pénzt biztos nem adom az ellenségembek, a főgonosznak!

-Tényleg, a talizmánokkal mi van?

-Nagyon úgy tűnik hogy visszakerültek Gabrielhez! Folytatja az akumatámadásokat, ahogy megfigyeltem!

Aztán odajött hozzánk Adrien és Nino.

-Nino, nem hoznál nekem egy kis péksütit a büféből? - kérdezte Alya

-De, mindjárt jövök! - ment el

-Na szóval Adrien, mi a véleményed a talizmán ügyről? - hajolt közelebb Alya, hogy senki ne hallja meg

-Szerintem visszakerültek apámhoz és Nathaliehez, miért?

-Csak kérdeztem, mert Marinette véleménye ugyanez. Ha van fejlemény szóltok?

-Persze! - bólintottam

-Köszi! - ökölpacsizott velünk és elment, gondolom Nino után

Én kettesben maradtam Adrien-nel.

-Hihetetlen fel nem fogható érzés az, akibe 13 éves korom óta szerelmes vagyok, és epekedtve vártam rá, most itt van velem, és szeret engem. Tényleg nem hittem volna hogy ez megvalósulhat! - mondtam Adrien-nek

Ő csak megcsókolt és nem mondott semmit. Tényleg nem fogom fel hogy ez a valóság, és a nagy Adrien Agreste, a sok lány közül pont engem, Marinette-t, a négybalkezest választja. Tény hogy én vagyok Katicabogár, de azt az ügyességet a jelmez teszi.

-Marinette! - szólalt ekkor meg - Tudom hogy mire gondolsz! De nem, én nem Katicát szeretem. Hanem téged Marinette, Katicaként és Marinetteként is, mert te, mindenhogy álmaim nője vagy!

-Köszönöm Cicus! - böktem meg az orrát mint egy cicának szokás, és megcsókoltam

Folytatjuk...

Szerintem tökéletes zárása lenne a könyvnek, de annyira szeretem őket hogy képtelen vagyok elbúcsúzni tőlük úgyhogy lesz folytatás. Remélem ti is szeretnétek.
A macska áldjon! ❤️🐈🐞