Rettegett egy lány |Tolyo Revengers|

1.

Nyugodtan sétált hazafelé amikor meglátta, hogy két lány a falnál van egy srác pedig feléjük közeledett. Persze a lány nemtetszését jelezve öles léptekkel indult meg feléjük.
A közelben mászkáló Mikey és Draken csak kicsivel később vették észre a veszélybe került lányokat. A magasabbik fél rögtön elindult feléjük, hogy jól móresre tanítsa azt a rohadékot mikor Kageki beállt a két lány elé.
- Szerinted ez így jól van csávókám?! Védetlen lányokra támadsz az utcán?! Szerinted ez így rendben van? Tudod abból, hogy valaki gyengébb vagy tehetetlenebb nem szabad gúnyt űzni, mert tudod ez az. Nevetségessé teszed a Női nemet azzal, hogy csak ilyen egyszerűen ki akarod használni. De amúgy?...hol lennél te a női nem nélkül? Ki szült volna meg? Mert, hogy egy férfi biztos nem. - nevetett fel kárörvendően - Na és anyád mit szólna ahhoz ha látná, hogy az egyszer az ő méhében lévő kisbaba ilyen perverz, köcsög, mocskos, undorító rohadékká változott? - a lány fülében még mindig ott volt a fülhallgató, ezzel is jelezte, hogy nem tartja túl komolynak ezt a "harcot".
- Húzz innen kis csitri! - förmedt rá a fiú Kageki-re. A lány szeme sarkából már észrevette a két szőke idegent így azt is figyelemmel követte fél szemével, hogy azok mit akarnak csinálni.
- Szóval nem veszel komolyan? Azért mert lány vagyok? - felnevetett - akkor most egy nőies mozdulattal beverek neked egyet, jó?! - mosolyra húzta ajkait majd ökölbe szorította a kezét és egy nagyot bevert az előtte álló srácnak. A fiú szédülve maradt talpon. Nyilván Kageki ezzel az egy ütéssel még nem elégelte meg. Nem túl erősen hasba rúgta a csábító. Az idegennek eddig még sikerült valahogy talpon maradnia, de a következő ütés miatt hátra esett és elveszítette az eszméletét. A lány legugolt hozzá.
- Mit akartok? - kérdezte a két szőkét rájuk se nézve. Ujját a srác csuklójához rakta, megnézte van-e pulzusa.
- Gondoltam segítünk a lányoknak, de úgy látszik már meg van oldva - felelte Draken. Kageki felegyenesedett. Ránézett a két fiúra majd kicsit elgondolkodott.
- Te vagy Sano Manjiro, nem? Te pedig.....nem tudom, hogy ki vagy, csak azt, hogy mindig vele vagy. - mutatott Mikeyra. - harmadévesek vagytok a sulimban, csak ti a b-ben vagytok.
- Neved? - kérdezte Mikey.
- Nincs hozzá közöd. Nem áll szándékomban megmondani a nevem neked, hisz ha én magamtól nem tudom a neved valószínűleg nem is tudnám és feljesen idegennek számítanál. - felelte miközben a hátára rakta a fiút akit az előbb kiütött.
- Azt meg hova viszed? - nézett furcsán a lányra Mikey.
- Nem azt, hanem őt. Egy élőlényről van szó és nem egy tárgyról. Amúgy a kórházba viszem. - azzal elindult. Még egyet intett aztán már meg sem állt a kórházig.

Egyre csak a város széle felé haladva egyre nagyobb lett a füst, bűz vagy bandákba csoportosult balljós kinézetű figurák. Mindegyiknek volt minimum három feltűnő helyen elhelyezkedés tetoválása, birszingje vagy sebheje. Kageki úgy érezte le sem tagadhatná, hogy ide tartozik, szokott bunyózni, a mind a nyolc ujján elhelyezkedő "Sayonara,, (japán írás jelekkel) feliratot pedig habár ő akarta mégis kicsit mérges volt arra, hogy itt vannak.

Másnap reggel komótosan sétált az iskola felé. Nem volt számára fontos, hogy időben beérjen. Így is, hogy minden óráról késik mindenből színötös és a tanároknak semmi bajuk vele. Bár néha elfelejti megírni a házikat. De efelett elnéznek a tanárok is és az igazgató is egyaránt.
Pontosan a becsöngővel együtt tette be a lábát az iskola falai közé. Ennek ellenére továbbra sem gyorsította meg lépteit, inkább odament a szekrényéhez és jó lassan bepakolt. Nem érdekelte, hogy mennyit késik, vagy kap-e beírást. A szokottnál is rosszabb reggele volt.
A házban lévő dohányszag sokkal erősebb volt a szokottnál, a féltestvére reggelije odaégett és ez nem tetszett a fiúnak. Suliba jövet a bátya csatlósai belekötöttek és végül bezárták az utcai kisboltot amiben szokott magának a sulira kajátvenni.
Így még a nap kezdete előtt elege lett az egész napból.

Délután hazafelé sétálva meglátott egy csoportosulást. Számított rá, hogy bunyó van és igaza is lett. Egy alacsonyabb szőke hajú állt egy nagydarab fekete csávó előtt.
Eg, ideig nézte ahogy szerencsétlenkedik a kisebbik. Érezte a fiúból áradó elhivatottságot, de azt is, hogy nem tudná legyőzni a Kiyomadának nevezett tagot. Szépnek komótosan elindult a két személy felé, mikor a nagyobbik kijelentette, hogy hozzák az ütőjét. Erre a kijelentésre persze Kagekinek felforrt az agyvíze.
- Nem ökölharc van?! - állt be a már eléggé fáradt szőke hajú srác elé.
- Te ki a franc vagy! - förmedt rá Kiyomasa.
- Nem túl érdekes. Viszont ahogy néztem a harcotokat kezdett idegesítő lenni a személyed! Olyan ütni való pofád van! - mosojodott el.
- Egy lánynak nem illik így beszélni - mosolygott már Kiyomasa is. A lány épp ütni készült mikor meglátta az ismerős arcokat. Ahogy a tömeg meglátta az érkező két személyt meghajoltak. Kiyomasát pedig lerendezték. Mikey egyensen a sötétbarna hajú lány és a szőke fiú felé ment.
- Látom ismét találkozunk, Sano-san. Tudod szívesen töröltem volna képen a csávót. - tette zsebre a kezét, aztán elindult hazafelé. Habár nem volt kedve tudta, hogy nem fogja megúszni ha nem ér haza időben és így is sietnie kellett mert elszórakozott -mint látjuk feleslegesen- öt percet.
- Ha már itt vagy megmondanát, hogy hogy hívnak! - kiáltott utánna Mikey. Kageki megállt és fejével visszafordult.
- Kiso. - aztán gyors léptekkel eltűnt.

Sietve kapta le magáról a lábbeliét és látott neki a pizza elkészítésének, hogy még időben kész legyen az étellel.

Kiso Kageki. Sosem ismerte az apját, sőt még a mostoha apjával sem találkozott soha. Anyja fiatalon szülte meg első gyermekét aki Kageki féltestvére. Anyja 24 éves volt mikor megszületett a lánya. Mikor Kageki 13 éves volt anyjuk meghalt. A a két évvel idősebb fiú már akkor sem a helyes úton járt. Bandázni járt és könyörtelen lett.
Azóta Kageki tartja el bátyát és magát, de nem épp valami luxus körülmények között. Féltestvére kegyetlen és nem engedi, hogy bármiben hibázzon. Kageki azért lett olyan amilyen.