Rettegett egy lány |Tolyo Revengers|

6.

Szombat. A nap amit minden ember vár és ebben Kageki sem volt különb. Legalábbis eddig. Nem azért mert nem akart szabadnapot vagy esetleg találkozni Akkunnal. Inkább a két szőke fiú volt az aki kételyeket sugárzott számára. Szeretett vélük beszélgetni, mégis a tudatalattija valamit próbált számára világossá tenni velük kapcsolatban. 

Szinten egész nap otthon volt. Tanult, olvasott vagy csak simán ült és zenét hallgatott. És nem is tervezett semmi mást, azonban ezt meg változtatta a Mikey-tól kapott üzenete, miszerint mennyen valami szentélyhez.
Morgolódva vett fel egy vékony fekete pulóvert és egy fekete cső farmert. Indulás előtt még gyorsan felvett egy világos farmer kabátot, illetve gyorsan húzott egy cipőt.
Busszal ment, hogy minnél előbb odaérhessen és abban reménykedett, hogy minnél előbb haza is érhet.
Mikor odaért a kiadott helyre igen sok motort vélt felfedezni, na meg rengeteg pasast ugyan abban a ruhában mint amiben kedd estefelé látta az öt fiút.

Persze volt egy tag akinek szemetszúrt Kageki jelenléte. Rögtön felé is vette az irányt.
— Mit keresel itt és ki vagy? – mivel nem jött válasz és látszólag azért mert nagyon felhúzta a lány jelenléte ütésre emelte öklét. Kageki könnyedén kikerülte. Nem ütött vissza mert nem akart balhét. Ha Mikey idehívta annak kell legyen valami oka és mivel ugyanazt a ruhát viselték sejtette, hogy van valami közük egymáshoz ezeknek a tagoknak márpedig ha ez tényleg így van nem akart sok port felkavarni.
— Oi, Pah-yan! Hagyd békén, Mikey hívta ide. – Draken jelent meg. Zsebre tett kézzel állta az egyenruhában. Odafordult a lányhoz.
— A többi lány ott áll – bökött fejével két lány felé. Kageki bólintott, de egy tapottat sem mozdult. Draken értetlenül nézett rá.
— Nem éppen az én világom a szociális élet szóval mond meg Sano-sannak, hogy gyorsan bökje ki mit akar. – a mellettük álló Pah ökölbe szorította kezét. Nem tetszett neki, hogy valaki így beszél hű vezéréről.
— Nyugi van Kiso. Mikey mindig az utolsó! – Kageki morogva fordult a tömeg felé. Egyáltalán nem érdekelte, hogy miért gyűltek össze, vagy miért van mindenki ugyanabban a ruhában. Egyszerűen csak haza akart menni.

— Barátaim! – a felszólításra mindenki odafordult a lépcső tetejéhez. Kageki unott fejjel vizslatta az alacsony szőkét. Nem nézte volna ki belőle, hogy ő a vezér. – Két dologról is beszélni szeretnék. Az első az, hogy habár nem új tag mégis új barátom! Kérlek Kiso-chan gyere fel mellém. – a fiú lenézett a sötét hajú lányra. Kageki belenézett szürke szemeibe majd megfordult és készült elhagyni a parkot.
Mindenki döbbenten figyelte ahogy az ő erős vezetőjüket valaki így lekezeli.
Draken állt a lány elé. Akármennyire bírta a lányt mégiscsak elvárta, hogy adjon Mikeynak valamennyi tiszteletet. Kageki belenézett a szemébe. Látta benne a kitartást. Azt, hogy ő onnan csak azért se fog elállni. Két perc állás után egyszerűen fogta magát és sarkon fordult. Egyenesen az alacsony szőke fiú felé ment. Úgy érezte csabdába csalták. Innen addig nem jut ki míg Mikey azt nem mondja vagy nem bunyózik egy kicsit. És az előbbi időigényes és kiszámíthatatlan volt, az utóbbihoz pedig semmi kedve nem volt. Így unott fejjel állt a szőke mellett.

Egy ideje már beszélt valamiről Mikey mikor valaki előugrott a semmiből. Egy fekete hosszú hajú volt és egyenesen Kageki felé haladt, hogy beverjen neki eggyet, de a lány reflexei élénkek voltak. Könnyedén kitért az ütés elől. Az ökölbe lévő kezét megfogta, lerántotta a földre és egyik lábát rátette a hátára ezzel a földhöz szövegezve a fiút.
— Sano-san... – kezdte kimérten. Habár eddig senki sem félt a lánytól, sőt kifejezetten gyengének tartották most az egész csapat fisszafolytott levegővel figyelte az eseményeket. Kicsit megrémisztette őket, hogy az első osztag kapitányát ilyen könnyedén fogjul ejtette. Mikey nem ijedt meg a lánytól, de ő is érezte, hogy figyelnie kell mit csinál. – Konkrétan a semmi miatt idehívsz. Számomra jelentéktelen dolgokról beszélsz és nekem azt kell végighallgatnom. Mikor megérkezek pofátlanul számonkér egy idegen aztán akaratom ellenére kell itt lennem. És most ez. Rám támad valaki. Ha akarsz valamit mond ki egyenesen. Mellesleg nem értem miért kellett bemutatnod engem ennek az egész bandának. Sem én nem akarok belépni, sem pedig ez a rakás srác nem akarja, hogy bevegyél egy lányt. Nincs bajom veletek. Élvezem a társaságotokat, de léccives na kényszeríts olyanra amit  nem akarok. Legközelebb ha akarsz valamit egyenesen mond meg nekem. – a hátán fekvő fiú szemébe nézett. – Baji-san. – biccentett azzal elengedte a kezét. Lesétált a lépcsőn és csöndesen elindult a buszmegálló felé.
Mindenki döbbenten nézett utánna még Mikey is meg volt szeppenve. Nem akarta, hogy az egész hét stressze a fiún csattanjon, de az, hogy kedden elment a lövőtérre kicsit sem enyhítette a vállát nyomó terheket.