Rettegett egy lány |Tolyo Revengers|

4.

- Egyébként mivel vagy ennyire elfoglalt minden nap? - kérdezte a lányt Draken a park patkáján ülve.
- Hmmm. - Kagekinek jól meg kellett fontolnia, hogy mit mond. Nem mesélgeti el az életét, de valamiért úgy érezte, hogy a magas szőkének ha nem is teljesen, de elmondhat dolgokat. - Az anyám meghalt még kisebb koromban. Az apámat nem is ismertem. Van egy féltestvérem aki nem az a kedves tesó. De a szombatot mindig tölthetem azzal amivel szeretném. Ilyenkor szoktam bevásárolni. Én végzem a házimunkát ezért nincs sok időm másra. - az eget kémlelte. Fájt az igazság. Ha belegondolt nincs családja. A mindennapjai ugyan olyanok. Nincsenek olyan emberek akik társaságában otthon érzi magát.

Végül másfél óra után Kageki felállt. Nem érezte helyesnek, hogy itt van. Elszokott az emberi kapcsolatoktól. Ő mindig egyedül volt és egyedül is lesz. Jó neki az az élet ami van, nem akar változtatni. Vagyis így akarta és nem máshogy. Azt akarta, hogy ne legyen mélyen a szívében a vágy miszerint szeretne egy normális életet ahol nincs véres és normális családja lehet.
- Nos én szerintem most megyek. - intett a patkán ülő Drakennek majd a törzsével megfordult és intett az oszlop mögött leskelődő alacsony szőkének is. Egész idő alatt tisztában volt vele, hogy ott van. Nem igazán zavarta a fiú jelenléte így nem szólt, de illendőnek tartotta elköszönni. Draken odafordult amerre a lány intett és nyugodtnak tettetett arcal felállt majd elindult Mikey felé. Kageki nem várta meg, hogy a két szőke elköszönjön tőle.

A hazafele úton a balljós arcokat figyelte. Nem volt kérdéses számára, hogy valamelyik nap rá fog támadni az egyik netán egyszerre több, de nem igazán izgatta. Mindig az lebegett ilyen helyzetekben a szeme előtt, hogy időben haza érjen. Általában ez a gondolat felruházta némi erővel és sosem származott még gondja abból, hogy rátámadtak hazafele menet.
És ez a ritka esemény éppen a mai nap ismétlődött meg. Kageki nyugodtan és kicsit sem sietve sétált a füstbe bugyolált utcán. Nem zavartatva magát akarta kikerülni az elé álló termetes pasast. Felismerte a tagot, hisz nem ritkán járt már a házukban. Ez volt az egyike azoknak a srácoknak akik bátyához jöttek hétvégente.
- Csitri! - a lány úgy tett mintha nem is hallotta volna. Nem tartotta magát csitrinek és ebből kifolyólag nem is állt szándékában hallgatni erre a megszólításra. - oi, süket vagy? Hozzád beszélek! - ragadta meg a pasas a lány vállalt. Kageki visszanézett a válla fölött és teljesen ártatlan fejjel kérdezett.
- Hozzám beszélsz? - látszólag felment a pumpa a srácban mert a feje vörösödni kezdett a szorítása pedig erősödött. Kageki nem törődött a fiú haragával. Nem zavartatta magát, simán lesöpörte a válláról a kezét. A srác megfogta Kageki egyenruhájának gallérját és kicsit feljebb húzta a. A sötét hajú lány két kézzel megragadta a csuklóját majd egy egyszerű mozdulattal hasba térdelte. Nem tetszett neki az ilyesfajta bánásmód és a bátyábnál is csak azért tűri mert nem tud mást tenni. A fiú szájából kijött egy kis nyál. Egyenesen Kageki arcán landolt. A lány undorodval "lesöpörte" arcáról a kis vérrel vegyült nyálat.

Beérve a házba érezte a levegőn, hogy testvére még nem érkezett meg és egy ideje már nem volt itthon. Egyszerű volt ezt meghatározni hisz mikor egy hosszabb -például egy napig- nincs itthon bátyja a levegő kissé kitisztul és a háznak nem lesz tömérdek füst szaga. Kageki utálta a környéket ahol éltek és valójában azt a házat is amit otthonának kellett hívnia. Mindig és mindent belengett az undorító dohány szag vagy simán a szmog. Persze az ittenieknek a környezettudatosság nem jelentett semmit. Felőlük akár egy szeméttelep is lehetett volna csak bele tudjanak kötni az emberekbe esetleg egy jó kis verekedésben részt venni. Azonban Kageki nem ide tartozott -akármennyire hitte is azt. Igaz, hogy volt tetoválása és nem keveset bunyózott, de távol állt tőle a gondolat is, hogy valaha beleszívjon abba a rúdba, vagy, hogy részegre igya magát. Persze az ő korában még nem lehetett inni, de piát neki is kellett valahogy szerveznie. Testvére igenis ivott és általában neki kellett megvennie. Magasságával és tekintélyt sugárzó tekintetével, járásával és beszéd stílusával pedig nézték már nagykorúnak. Mert igen. Kagekinek igen is tekintélyt parancsoló kisugárzása van.